Dubcek, Alexandr (Zayugróc, 1921. november 27.– Prága, 1992. november 7.) politikus, rövid ideig a CSKP KB első titkára, Csehszlovákia vezetője (1968–1969), a prágai tavasz kulcsfigurája. 1969–1970. ankarai nagykövet. 1970. január lemond KB tagságáról, júniusban kizárják a pártból. 1989. rövid időre letartóztatják, 1990– a szövetségi gyűlés elnöke.

Vajna, Andrew G. (Budapest, 1944. augusztus 1.– ) hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa. 1956. családjával együtt elhagyja Magyarországot. Kaliforniában folytat tanulmányokat, mielőtt filmes vállakozást alapít. Cége a Távol-Keleten mozik működtetésével és filmforgalmazással foglalkozik. 1976. Mario Kassar-ral közösen megalapítja a Carolco nevű vállalkozást, amely hamarosan mamutvállalattá fejlődik, s a világ legbefolyásosabb forgalmazói sorába lép. 1982. életre hívja az Amerikai Filmpiackutató Társulást, amelynek elnöki posztját ő maga foglalja el. Produceri filmográfiája A csendestárs című alkotással kezdődik.

Annus József (Püspöklele, 1940. május 6. – 2005. december 13.) író. Tanulmányok: Tanítóképző, Szeged, 1954–1959. Életút: 1959–1961. a királyhegyesi, 1961–1968. a nagylaki általános iskolában tanít, miközben írni kezd. 1968–1970. a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa, 1970–1971. a Tiszatáj c. irodalmi folyóirat segédszerkesztője, 1971–1972. olvasószerkesztője, 1972–1986. főszerkesztő-helyettese, 1986. a lap működését felfüggesztik, állásából eltávolítják, 1986–1988. a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménykezelője, 1988–1989. a Móra Ferenc Könyvkiadó szegedi szerkesztője (Zenit könyvek), 1989. rehabilitálják, 1989–1996. a Tiszatáj főszerkesztője, 1996– a Szabad Föld főszerkesztője. 1989–1998. az Írószövetség elnökségi tagja. 1967–1989. az MSZMP, 1989– az MSZP tagja. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1994–1998. Szeged), 1990–1994. a honvédelmi bizottság, 1994–1996. a kulturális és sajtóbizottság tagja, 1998. képviselőjelölt. A Magyar Művészetért Alapítvány Díja (1990), Tamási Áron-díj (1993). Főbb művei: Pányván (novellák, 1977), Húsvéthétfő (kisregény, novellák, 1978), Szintén Fickó (ifjúsági regény, 1980), Kodács király csatái (mese, 1982), Esti üzenetek (novellák, 1984), Békebeli csaták (ifjúsági regény, 1986), Kánon (regény, 1989), Igazándi (ifjúsági regény, 1991), A meggyfa magasában (novellák, 1997).

Antall József (Pestújhely, 1932. április 8. – Budapest, 1993. december 12.) Tanulmányok: ELTE BTK, történelem-magyar, levéltár, könyvtár, muzeológia 1950–1954, 1954–1962. Az Országos Levéltár, a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa, tudományos kutató, majd az Eötvös József Gimnázium tanára. 1956. az iskolai forradalmi bizottság elnökeként részt vesz a Független Kisgazdapárt újjáalakításában, a Keresztény Ifjúsági Szövetség egyik alapítója. Emiatt letartóztatják, majd állásából elbocsátják. 1957–1959. a Toldy Ferenc Gimnázium tanára, 1960–1962. a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárosa. 1964– a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (később Múzeum, Könyvtár és Levéltár) tudományos főmunkatárs, igazgatóhelyettes, főigazgató-helyettes, megbízott főigazgató, 1984–1990. főigazgató. A Magyar Demokrata Fórum 1988-as párttá szerveződésekor részt vett a második lakitelki találkozón, így a párt alapító tagjává válik. 1989. az MDF választmányának, majd elnökségének tagja, 1989. október– a párt elnöke. 1989. részt vesz az Ellenzéki Kerekasztal ülésein és a háromoldalú tárgyalásokon pártja képviselőjeként. 1990. az Európai Demokratikus Unió alelnökévé választják. 1990. május 23–1993. december 12 a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Antoniewicz Roland 1989-ben a Kádár János Társaság Ideiglenes Központi Bizottságának első titkára.

Ágh Attila (Budapest, 1941. július 15.– ) politológus. Tanulmányok: ELTE BTK, filozófia–történelem, 1959–1964. Centre universitaire européen de Nancy, 1966–1967., 1964–1980. az MTA Filozófiai Intézetében dolgozik, 1980–1990. a Külügyi Intézet igazgató-helyettese, megbízott igazgató, a Párttörténeti Intézet tudományos tanácsadója, 1990– a BKE politika tudományok tanszékvezető egyetemi tanára. 1991– a Demokráciakutató Magyar Központ igazgatója. 1999. Széchenyi professzori ösztöndíjas. 1994–1997. az MTA közgyűlési képviselője, a Politikatudományi Bizottság tagja, a Doktori Tanács politikatudományi szakbizottság tagja, a Magyar Politikatudományi Társaság alelnöke, 1968. Moszkvában dolgozik, 1978–1980. Tanzániában, az 1980-as években többször Indiában, 1987–1988., 1995–1999. Bécsben vendégprofesszor. 1994– a Próbavoks Egyesület elnöke. A filozófiai tudományok kandidátusa (1970), doktora (1978). SZOT-díj (1989), Bibó István-díj (1997).

Bába Iván (Teplice, Csehország, 1950. június 25.– ) irodalmár, műfordító, politológus. Tanulmányok: Komenský Egyetem, Pozsony, magyar–angol, 1968–1969., ELTE BTK, magyar–angol, 1969–1974., Európa-kutató Intézet, Genf, 1988., 1974–1976. a pozsonyi Madách Könyvkiadó, 1976–1983. a Rádió irodalmi osztály, 1983–1989. a Nagyvilág, 1986– a Kortárs munkatársa, 1989–1990. a Dátum főszerkesztője, 1990–1991. a Külügyminisztérium európai együttműködési főosztályvezető-helyettese, 1991–1992. a politikai elemző és tájékoztató főosztály vezetője, 1992–1994. helyettes államtitkár, 1998– varsói nagykövet, akkreditálva Belorussziába is. 1997–1998. a Hungária TV Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja (MDF). A Duna Kör alapító tagja, 1992– az MDF tagja, 1994–1998. a XIII. kerületi szervezet elnöke, 1996. az országos választmány alelnöke, 1996–1997. elnöke, 1994– a Windsor Klub igazgatótanácsi tagja. 1994. országgyűlési képviselőjelölt. 1994. a FIDESZ, a KDNP és az MDF XIII. kerület polgármesterjelöltje. 1994–1998. a XIII. kerület önkormányzati képviselője. 1998–2000. Magyarország varsói nagykövete, 2000–2002. a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára. 2002–2006. a FIDESZ Külügyi Hivatalának vezetője, 2006–2007. szabad foglalkozású kutató. 2008– a Fasori Evangélikus Gimnázium tanára. Cseh, lengyel és szlovák szépirodalmi és politikai művek fordítója, tanulmányok, recenziók, kritikák szerzője.

Bai László az Állami Egyházügyi Hivatal katolikus főosztályának vezetője.

Bálint Ferenc rendőralezredes, a Belügyminisztérium Országos Rendőr Főkapitányság csoportfőnök-helyettese.

Balla Bálint (Budapest, 1928. július 7.– ) szociológus. Tanulmányok: ELTE JTK, 1946–1951., Münsteri Egyetem, szociológia, 1965–1968. Életút: 1944–1965. bel- és külkereskedelmi gépipari alkalmazott, 1956. a Ravill munkástanács elnöke, 1965– Németországban-ban él, 1965–1968. a Münsteri Egyetem dortmundi kutatóintézet tudományos munkatársa, 1968–1971. a Berlini Műszaki Egyetem Szociológiai Intézetének adjunktusa, 1971– professzor, több ízben igazgató. 1990–1995. a Német Szociológiai Társaság kelet-közép-európai munkabizottság, 1995–1999. szekciója vezetője, 1999– tiszteletbeli elnöke. 1969. a berni Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egyik alapítója, 1972–1974. elnöke, 1986– alelnöke, 1984– a könyvkiadói lektorátus vezetője 1996– a hamburgi Beiträge zur Osteuropaforschung című sorozat szerkesztője. Nagy Imre emlékérem(1991). Kutatási területe: szociológiaelmélet, kultúrszociológia, Kelet-Közép-Európa, etnopolitika és nemzeti kisebbség. Főbb művei: Auswanderung und Gesellschaftsstruktur (1969), Soziale Konflikte und die Soziologie (1972), Kaderverwaltung (1972), Soziologie und Gesellschaft in Ungarn I–IV. (szerk., 1974), Soziologie der Knappheit (1978), Harminc év 1956–1986. (szerk., 1986), Nyugati magyar tanulmányírók antológiája (1987), Sztálinizmus és desztalinizáció Magyarországon (szerk., 1990), Társadalom, megújulás, kereszténység (1993), Zu einer Soziologie des Postkommunismus (szerk., 1994), Soziologie und Geschichte, Geschichte der Soziologie (szerk., 1995), Zusammenbruch des Sowjetsystems – Herausforschung für die Soziologie (szerk., 1996), Ethnicity, Nation, Culture (szerk., 1998).

Balogh Júlia (Kolozsvár, 1952–) rendező, szerkesztő, forgatókönyvíró. A Duna Televízió felelős szerkesztője, a Közép-európai Magazin szerkesztője. Csoóri Sándor élettársa.

Bánáti János dr. (Budapest, 1944. június 20.–) ügyvéd. Tanulmányok: ELTE JTK, 1962–1967. Életút: 1967–1992. a 21. sz. Ügyvédi Munkaközösségben ügyvédjelölt, majd ügyvéd, 1992– önálló ügyvéd. 1988–1992. a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára, 1992– elnöke 1991– a Magyar Jogászegylet alelnöke. 1997– az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem JTK-n büntetőeljárás jogot oktat. 1992–1995. az Állami Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottsági tagja. Szalay László Emlékérem (1996).

Bánó Attila (Deggendorf (Németország), 1945. május 4. –) újságíró, szerkesztő, grafikus. Életút: 1969–1990. szabadfoglalkozású grafikus, 1990–1991. a Lúdas Matyi munkatársa, 1992. az Új Magyarország segédszerkesztője, 1992–1995. a Pest Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, 1995–1996. a Reform, 1996–1998. a Nyugati Magyarság külső munkatársa, 1998– a Kis Újság felelős szerkesztője. 1992– a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja, 1995–1997. a Móricz Zsigmond Újságíró Iskola oktatója. 1999–2002. az MTV Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja (FKGP). 1975–1989. ismeretterjesztő könyveket illusztrál, hanglemez- és könyvborítókat, plakátokat, bélyegeket tervez, 1981–1988. több önálló kiállítása nyílik Budapesten, Kecskeméten, Nyíregyházán, Tiszavasváriban, Kisvárdán, Kőszegen, Sopronban.

Barity Miklós 1989-ben prágai magyar nagykövet.

Barsi Tomaj Dunaújváros városi KISZ titkár, Budapest VI. kerületi első titkár, 1990-ben a Belügyminisztérium szóvivője.

Bartha Ferenc (Budapest, 1943. augusztus 6.–) közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, külkereskedelem, Nancyi Egyetem, Politikai Főiskola. Életút: 1965–1969. az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa, 1969–1971. a Külkereskedelmi Minisztérium közgazdasági osztályán dolgozik, 1971–1980. a devizaosztály vezetője, 1980–1987. a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője, 1987–1988. kereskedelmi államtitkár, 1988–1990. az MNB elnöke, az IMF Magyarországot képviselő kormányzója, 1991–1992. a Banque Indosuez Paris kelet-európai képviselője, az Indosuez Vienna vezetője, 1992–1994. a Banque Indosuez Magyarországi Rt. elnöke, 1994–1995. privatizációs kormánybiztos, 1994–1995. az Állami Vagyonügynökség igazgatótanács elnök-helyettese, 1995– a Bartha Pénzügyi Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, 1996– a Gránit-Pólus Rt., a Trigránit Rt. vezérigazgatója. 1996– a TVK Rt. igazgatósági tagja, 1997. március–november a Raiffeisen Unicbank Rt. igazgatóságának elnöke. 1988–1989. az MSZMP KB tagja. 1991– a Magyar Kosárlabdaszövetség elnöke.

Bauer Tamás (Budapest, 1946. május 6.– ) közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1964–1968. Életút: 1968–1988. az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa, főmunkatársa, 1988– a Frankfurti Egyetem professzora. Tudományos munkássága: Magyarország és az európai KGST-országok gazdasági mechanizmusának, gazdaságpolitikájának vizsgálata. 1991– az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának tagja. 1966–1974. az MSZMP tagja (kizárták). 1988. az SZDSZ és a TDDSZ alapító tagja, az ÚMF felhívásának egyik aláírója, 1985–1988. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja (lemondott). 1988– az SZDSZ Országos Tanácsa, 1992–1995., 2002–2003.,az Országos Tanács elnökségének tagja, 1995–1996., 1998– ügyvivő. 1990. országgyűlési képviselőjelölt, 1994– képviselő, 1994–1998. a gazdasági bizottság, 1998– a költségvetési és pénzügyi bizottság tagja, 1995–1996. gazdaságpolitikai frakcióvezető-helyettes, 1996–1998. a frakcióvezetőség tagja. 2007. kilép a pártból. A közgazdaságtudományok kandidátusa (1984). 2004–2009. az Országos Tudományos Kutatási Alap projektvezetője. Főbb művei: Tervgazdaság, beruházás, ciklusok (1981).

Beke Kata (Budapest, 1936. december 22.–2009. december 2.) tanár, író. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–történelem, 1957–1964. Életút: 1955–1956. postai tisztviselő, építőipari küldönc, 1956–1962. az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet laboránsa, 1962–1972. a Szövkönyv, illetve a Könyvértékesítő Vállalat beszerzési előadója, 1972–1979. a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kollégiumi nevelőtanára, történelmet, magyart, nyelvhelyességet, retorikát oktat. 1979–1982. a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont információs előadója, 1982–1990. a Kaffka Margit Gimnázium tanára, 1990. szeptember–1991. január a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. 1990–1992. az Új Katedra főszerkesztője. 1988. a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet alapító tagja. 1988–1991. az MDF tagja, az oktatási program szerkesztője, 1989–1990. az országos választmány tagja, 1991–1994. a Nemzeti Demokrata Szövetség választmányi tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Budapest, 1990–1991. MDF, 1991–1994. független), 1990–1991. az MDF-frakció elnökségi tagja, 1990. május–szeptember, 1991. május–december a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság, 1992. október–1994. az oktatási, ifjúsági és sportbizottság tagja, 1994. képviselőjelölt. 1998–1999. az Illyés Közalapítvány kuratóriumának titkára. A Művészeti Alap irodalmi díja (1981), Comenius Emlékérem (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1996). Főbb művei: Istennek furcsa ízlése van (kisregény, 1978), John Bonaventura Pendragon igaz története (elbeszélések, 1979), Kasszandra (elbeszélések, 1981), Leszámoltam Stanci nénivel? (publicisztikai írások, 1982),...mert az ember kétnemű (esszé, 1984), Jelentés a kontraszelekcióról (tanulmány, 1988), Jézusmária, győztünk! (1993), Légy korszerűtlen! (publicisztikai írások, 1993), Vallomás (útirajzok, 1995).

Békés Elisabeth újságíró, riporter (BBC).

Békesi László dr. (Győr, 1942. május 31– ) közgazdász, politikus, korábbi pénzügyminiszter. 1960-ban a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. Az albertirsai és a dánszentmiklósi községi tanácson adóvégrehajtási előadó. Munka mellett elvégezte a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi szakát. 1967-ben Budapestre költözött, a Pest Megyei Tanácson főkönyvelő, majd a pénzügyi osztály osztályvezető-helyettese. Beiratkozott a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem kiegészítő pénzügyi szakára. 1971-ben Az önkormányzatok pénzügyei című disszertációjával egyetemi doktori címet szerzett. 1972-ben szakközgazdász képesítést szerzett. 1972– a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese. 1975– Budapest Főváros Tanácsának közgazdasági elnökhelyettese, a tervgazdálkodási bizottság elnöke. 1975– a MKKE címzetes egyetemi docense, a tanácsi pénzügyekről adott elő. Rendszeresen publikál a Pénzügyi Szemlében és a Figyelőben. Tanácsi gazdaság, a tanácsok pénzügyei (1979) címmel egyetemi jegyzetet írt. 1979. A társadalmi közös fogyasztás életszínvonal-politikai és területi kapcsolatai című értekezésével megszerezte a közgazdaság-tudomány kandidátusa fokozatot. Két év múlva címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1973– a Pénzügyi Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1970– a Magyar Közgazdasági Társaságnak tagja. 1979-ben elvégezte a Politikai Főiskolát. 1980 és 1988 között a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. 1968– az MSZMP tagja. 1981– az MSZMP Budapesti Bizottsága gazdaságpolitikai titkára. 1981 és 1985 között az MSZMP KB közgazdasági munkaközösségének tagja. 1986-ban elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kétéves levelező tagozatát. 1989. május 10. és 1990. május 23. között a Németh-kormány pénzügyminisztere. 1989-ben az MSZP alapító tagja. Az 1990. évi országgyűlési választásokon országos listán került be a törvényhozásba. Az 1990-1994-es ciklusban a költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottság alelnöke, az adó albizottság elnöke. 1992. június 23-tól az akkor megszervezett európai közösségi ügyek különbizottságának is tagja. 1990. októbertől az MSZP parlamenti frakciója közgazdasági munkacsoportjának vezetője és szóvivője. 1990-ben a Girozentrale Befektetési Rt. tanácsadó testületének elnöke lett. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Cegléden képviselővé választották. 1994. július 15-től a Horn-kormány pénzügyminisztere. 1995. január 29-én bejelentette lemondását, mivel nem látott esélyt gazdaságpolitikai álláspontja érvényesítésére.

Benyhe István (Budapest, 1954–) Tanulmányok: ELTE földrajz-spanyol, 1975-1981, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kommunikációs szakirányú politikai szakértő. 1990–1998. önkormányzati képviselő, majd a magyar Miniszterelnöki Hivatal Kommunikációs Főosztályának főosztályvezető-helyettese.

Berecz János (Ibrány, 1930. szeptember 18.–) politikus. Tanulmányok: Lenin Intézet, 1951–1955., SZKP KB Társadalomtudományi Akadémia Moszkva 1963–1966. Életút: 1955–1963. a DISZ-ben, illetve a KISZ-ben dolgozik, 1959–1963. a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztályvezetője, 1966–1972. az MSZMP Külügyminiszteri Bizottság titkára, 1972–1974. a KB külügyi osztályvezető-helyettese, 1974–1982. osztályvezető, 1982–1985. a Népszabadság főszerkesztője, 1985–1989. a KB ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára, 1980–1989. a KB, 1987–1989. a PB tagja. 1989–1991. az újjászervezett MSZMP KB tagja, 1997– az MSZDP tagja. 1994–1997. a Patriot Sport Kft. ügyvezető igazgatója. 1995–1999. az Ezotrade Rt. elnöke. 1985–1990. országgyűlési képviselő, 1989–1990. a külügyi bizottság elnöke, 1990. képviselőjelölt. A történettudományok kandidátusa (1967). Főbb művei: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 (1969), Mi a csendes ellenforradalom? (1970), Baráti szövetségben (1972), A szociáldemokrácia és a nemzetközi kommunista mozgalom viszonya (1978), Harc és együttműködés (1979), Vitáink és egységünk (1981), Kihívások, válaszok (1983), Folyamatosság és megújulás az MSZMP politikájában (1985), A szocializmusról gondolkodva (1988). Felesége 1988 óta Sáfár Anikó színművésznő.

Bereczky Gyula (Pécs, 1935. április 1–) Tanulmányok: Gépipari Technikum Pécs 1949–1953, Zipernovszky Károly Műszaki Főiskola 1955–1957, Újságíró Iskola 1961–1963, Politikai Főiskola nemzetközi szak 1971–1975), Zrínyi Miklós Katonai Akadémia távközlés, 1981–1983. Életút: 1953–1955. Mecseki Szénbányászati Tröszt Pécsbányatelepi Üzem, 1955–1956. Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, 1956–1957. Magyar Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság Pécsi Rádióállomás. 1957–1984. Magyar Rádió Pécsi, majd Budapesti Stúdiója, 1984–1987. MSZMP KB alosztályvezető, osztályvezető helyettes. 1987. január 1. –1989. december 31. MTV elnöke. 1988. május 20. –1989 augusztus MSZMP KB tagja.

Berend T. Iván (Budapest, 1930. december 11.– ) történész. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, ELTE BTK. Életút: 1950–1960. az Marx Károly Közgadaságtudományi Egyetem gazdaságtörténet tanszékének tanársegéde, 1960–1964. docense, 1964–1991. egyetemi tanár, 1967– tanszékvezető, 1962–1965. dékán, 1973–1979. rektor, 1967–1973. a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, 1975–1979. elnöke 1985–1990. az MTA elnöke 1990– a University of California történeti tanszékének professzora, 1992– a University of California Európai és Orosz Tanulmányok Központ igazgatója. Az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. A Napi szerkesztőbizottság tagja. 1980– a Royal Historical Society tagja, 1986–1994. a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság alelnöke, 1984– a St. John's Egyetem (New York) tiszteletbeli doktora, a Glasgow-i Egyetem, a JPTE díszdoktora, 1987–1991. a Kelet–Nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézet (USA) igazgatótanács társelnöke, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 1988– a Brit Akadémia levelező tagja, 1989– az Osztrák Tudományos Akadémia külföldi tagja, 1990–1995. a Nemzetközi Történeti Társulat alelnöke, 1995– elnöke. 1989–1990. a Minisztertanács Tanácsadó Testületének elnöke. 1988–1989. az MSZMP KB tagja. A történettudományok kandidátusa (1957), doktora (1962). 1973– az MTA levelező tagja, 1979– rendes tagja. Kossuth-díj (1961), Akadémiai Díj (1965, 1966), Apáczai Csere János-díj (1981), Állami Díj (1985). Főbb művei: Magyarország gyáripara 1900–1914. (Ránki Györggyel, 1955), Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában 1933–1944. (Ránki Györggyel, 1958), Magyarország a fasiszta Németország életterében 1933–1939. (Ránki Györggyel, 1960), Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945–1948 (1962), Magyarország gazdasága az első világháború után 1919–1929. (Ránki Györggyel, 1966), Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19–20. században (Ránki Györggyel, 1969), A magyar gazdaság száz éve 1848–1944. (Ránki Györggyel, 1973), A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon (1974), Gazdaság és társadalom (Ránki Györggyel, 1974), Öt előadás gazdaságról és oktatásról (1978), Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a 19. századi Európában (Ránki Györggyel, 1979), Napjaink – a történelemben (1980), Válságos évtizedek (1982), Gazdasági útkeresés (1983), Európa gazdasága 1780–1914. (1987), A magyar gazdasági reform útja (1988), Transition to a Market Economy at The End of the 20th Century (szerk., 1994), Central and Eastern Europe 1944–1993: Detour from the Periphery to the Periphery (1996), Central and Eastern Europe Before World War II (1997), A történelem – ahogyan megéltem (1997), Terelőúton (1999).

Berkes György dr. (Újpest, 1934. szeptember 19.– ) bíró. Tanulmányok: ELTE JTK, 1953–1957. Életút: 1957–1962. a Pesti Központi Kerületi Bíróságon fogalmazó, 1962–1964. bíró, 1964–1981. az Igazságügyminisztérium főelőadója, osztályvezetője, 1981–1988., 1992–1997. a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, 1988–1992., 1997– a Büntető Kollégium vezetője. Főbb művei: A büntetőeljárás magyarázata (társszerző, 1982), A Büntető Törvénykönyv magyarázata (társszerző, 1986), Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára (szerk., társszerző, 1995).

Bihari Mihály (Budapest, 1943. február 24.– ) jogász, politológus. Tanulmányok: ELTE JTK, 1966–1971., ELTE BTK, szociológia, 1971–1974. Életút: 1970–1973. az ELTE JTK állam- és jogelméleti tanszékén tudományos gyakornok, 1973–1975. tanársegéd, 1975–1984. adjunktus, 1984–1993. docens, 1993– egyetemi tanár. Állam- és jogelméletet, szociológiát, később politikaelméletet tanít a JTK-n, a BTK-n és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1972–1983. a Társadalmi Szemle külső szerkesztője, 1990–1998. felelős szerkesztő, főszerkesztő. 1977–1981. a Társadalomtudományi Intézetben másodállásban dolgozik, 1981–1984. a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztály vezetője, 1984–1989. az ELTE JTK politológia csoportvezetője, 1989– politológia tanszékvezető. 1985–1987. az MTA Szociológiai Kutató Intézet igazgató-helyettese, majd tudományos csoportvezető, 1989–1994. az MTA Politika Tudományok Intézet pártszociológiai kutatások osztályvezetője. 1999– az Alkotmánybíróság tagja. 2005–2008. október, az Alkotmánybíróság elnöke. 1998. Széchenyi professzori ösztöndíjas. 1994–1997. az MTA közgyűlési képviselője, a Politikatudományok Bizottság titkára, alelnöke, majd tagja, a Doktori Tanács politikatudományi szakbizottság tagja. A Magyar Politikatudományi Társaság alelnöke, 1992–1994. elnöke, 1999-ig a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöke. 1972–1988. az MSZMP tagja, kizárják, az MDF alapító tagja, 1988–1989. a Nyilvánosság Klub ügyvezetője. 1989. a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnökségi tagja. 1993–1994. a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat képviselője (MSZOSZ). 1994–1998. országgyűlési képviselő (Budapest XI. kerület MSZP), az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke, 1995–1998. az alkotmányelőkészítő bizottság tagja. 20 könyv szerzője, társszerzője, több száz tanulmányt publikált. A politikatudományok kandidátusa (1984), doktora (1993). MSZOSZ-díj (1991), Demény Pál Emlékérem (1992), Bibó István-díj (1996). Főbb művei: Politikai rendszer és demokrácia (1989), Reform és demokrácia (1989), Demokratikus út a szabadsághoz (1990), A többpártrendszer kialakulása Magyarországon 1987–1991. (szerk., 1992), Politológia (egy. tankönyv, Pokol Bélával, 1992), A többpártrendszerek kialakulása Kelet-Közép-Európában 1989–1992. (szerk., 1994), Magyar politika 1944–1993 (1993).

Lomax, Bill (1944–) angol történész, kutató. Fő műve: Hungary 1956 (Allison & Busby, London, 1976.) Magyarország 1956 (Aura, Budapest, 1989.)

Graham Billy William Franklin (Charlotte, Észak-Karolina, 1918. november 7. –) amerikai hittérítő. Tanulmányok: Floridai Biblia Szeminárium, Tampa, Wheaton College. Életút: 1939– felszentelt baptista lelkész, 1943–1945. az illinois-i Western Springsben az Első Baptista Egyház lelkésze, 1945–1948. az Ifjú Krisztusért első alelnöke, 1947–1952. a minneapolisi Észak-nyugati Iskolák elnöke, a kaliforniai burbanki World Wide Pictures alapítója, 1949– evangelizációs kampányokat folytat világszerte, 1950– A döntés órája c. heti rádióműsor vezetője, a Billy Graham Evangelizációs Társaság alapítója. 1974. a lausanne-i evangelizációs világkongresszus tiszteletbeli elnöke. dr. Bernard Baruch-díj (1955), a George Washington Emlékintézet Aranyérme (1963), Horatio Alger-díj (1965), Sylvanus Thayer-díj (1972), Templeton-díj (1982), William Booth-díj (1989). Főbb művei: Peace with God (1953), The Secret of Happiness (1955), My Answer (1964), World Aflame (1963), The Challenge, The Jesus Generation (1971), Angels – God's Secret Agents (1976, magy. Angyalok, 1998), How to be Born Again (1977), The Holy Spirit (1978), Till Armageddon (1981), Approaching Hoofbeats: The Four Horsemen of the Apocalypse (1983), A Biblical Standard for Evangelists (1984), Unto the Hills (1986), Facing Death and Life After (1987), Answers to Life's Problems (1988), Hope for the Troubled Heart (1991), Storm Warning (1992), Just As I Am (önéletrajz, 1997).

Bíró Zoltán (Budapest, 1941. április 21.–) irodalomtörténész. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–népművelés, 1969. Életút: 1959–1965. a dabasi járási művelődési házban dolgozik, 1970–1971. a SZOT Központi Iskola népművelő tanára, 1971–1974. a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatáspolitikai főosztály főelőadója, 1974–1980. a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztály osztályvezetője, 1980–1981. az irodalmi, sajtó- és tájékoztatási főosztály vezetője, 1981–1983. a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott igazgatója, 1983–1988. az OSZK főmunkatársa, 1988– a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára, magyar irodalomtörténetet tanít. 1987. részt vesz az MDF létrehozásában, ezért 1988-ban kizárják az MSZMP-ből, 1988–1990. az MDF elnökségének tagja, 1989. ügyvezető elnöke, 1990. kilép az MDF-ből. 1991. május–december a Nemzeti Demokrata Szövetség ügyvivője, 1991. december–1996 társelnöke. 1994. országgyűlési képviselőjelölt. 1988–1992. a Hitel főszerkesztője, 1989–1992. a Hitel Kft. ügyvezető igazgatója. Főbb művei: Vállalások és kételyek (1987), Saját út (1988), Októberi kérdések (1988), Kizárt a párt (társszerző, 1989), Egy év után, választás előtt (1990), Elhervadt forradalom (1994), Saját út (1998).

Bogye János (Pesterzsébet, 1931. január 17.– ) rendőr altábornagy. Tanulmányok: Kereskedelmi érettségi, BM Rádiótávírász Tiszti Iskola 1950, BM Idegen Nyelvi Főiskola 1962, MSZMP KB Politikai Főiskola 1974, MSZMP KB Politikai Főiskola ideológia tagozatú vezetőképző tanfolyam 1980. Életút: 1947–1948. segédmunkás, Fémáru- és Szerszámgépgyár, munkatárs MADISZ XX. kerületi szervezete, 1948–1949. Budapest XX. kerületi Magyar Ifjúsági Népi Szövetség Központban hallgató, 1949–1950. BM Rádiótávírász Tiszti Iskolán tiszt, 1950. ÁVH III/2-f alosztály, 1950. ÁVH Debreceni osztálya, Politikai osztályán távírász, 1950. Magyarország Berlini követsége, 1951–1953. Magyarország Buenos Aires-i nagykövetsége, 1953. Magyarország Moszkvai nagykövetségén távírász, 1953–1955. BM II/2. Osztályán operatív tiszt, 1955–1957. Magyarország Buenos Aires-i nagykövetségén diplomáciai beosztás, 1955–1957. Buenos Airesi rezidentúrán operatív tiszt BM II/3. Osztály, 1957–1960. főoperatív beosztott, 1960–1961. Magyarország Római nagykövetségén, 1961–1965. III. osztályú titkár beosztott Magyarország Római nagykövetségén, 1964–1965. konzul a Római rezidentúrán, 1965. szeptember 16. –1965. november 1. rezidens helyettes a BM III/I-6. osztályán, 1965–1966. operatív beosztott a BM III/I-6. osztályán, 1966–1967. csoportvezető a BM III/I-8. osztályán, 1967. augusztus 1. – 1971. október 31. csoportvezető a BM III/I-8. osztályán, 1971. november 1. – 1974. január 31. főoperatív beosztott a BM III/I-3. osztályán, 1974. február 1. – 1974. december 1. hallgató az MSZMP KB Politikai Főiskolán, 1974. december 1. –1976. április 30. osztályvezető a BM III/I-3. osztályán, 1976. május 1. –1976. december 31. osztályvezető a BM III/I. Csoportfőnökségen, 1977. január 1. –1989. november 30. főcsoportfőnök-helyettes a BM III. Főcsoportfőnökségen. 1989. november 30-án helyezik nyugállományba. Rendőr vezérőrnagy (1978), rendőr altábornagy (1988).

Bokor László (Budapest, 1930. december 7.– ) filmrendező, újságíró. Tanulmányok: Színház– és Filmművészeti Főiskola, ELTE. Életút: Fotóriporter, laptudósító, kutató-történész, dramaturg, filmrendező, diplomata, sajtófőnök, szerkesztő. Jegyzeteket, tanulmányokat, riportregényeket ír. 1987–1990. a Mozi- és Videofilmgyár igazgató-főszerkesztője. 1985–1990. országgyűlési képviselő, a kulturális bizottság tagja, az Interparlamentáris Unió magyar csoport vezetőségi tagja. A történettudományok kandidátusa (1971). Balázs Béla-díj (1968), SZOT-díj (1980), Rózsa Ferenc-díj (1986). Főbb művei: Tizenöt esztendő, Viktória, Schallaburg, Charter, Mesél a Nílus, Elfelejtett katonák, könyvek: Dobozba zárt háború, Futártáska, Nürnberg, (H)idegháború, Riadó a képernyőn.

Borbély Sándor (Nagybún, 1931. 12. 12.–) Tanulmányok: Moszkvában pártfőiskola. Életút: KISZ budapesti titkára, KB titkár, munkásőr altábornagy, 1980–1989. a Munkásőrség országos parancsnoka.

Borbíró István 1989-ben a Minisztertanács Hivatalának főtanácsosa volt.

Borzák Lajos munkásőr, a Munkásőrség Személyi Állomány Helyzetét Rendező Albizottság vezetője.

Bölcskei József diplomata. 1989-ben varsói ideiglenes ügyvivő.

Czibere Tibor (Tapolca, 1930. október 16.–) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a hidromechanika és a termodinamika. 1968–1974. a Nehézipari Műszaki Egyetem (ma: Miskolci Egyetem) Gépészmérnöki Kar dékánja, 1978–1986. az egyetem rektora. 1988–1989. művelődési miniszter.

Czili Gyula bíró. A Nagy Imre és társai ellen indított per törvényességi óvásának tárgyalásán a Legfelsőbb Bíróságon az elnökségi tanács tagja.

Czoma László (Zalaszentmihály, 1945. augusztus 8. – ) történész, muzeológus. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–történelem, 1963–1968., Magyar Újságírók Országos Szövetsége Iskola, 1968–1969. Életút: 1968–1969. írásaiból él, 1969–1974. újságíró üzemi lapoknál. 1974–1977. az MTV politikai adásainak szerkesztője, a magyar faluról készít riport-dokumentum filmeket (1975. a miskolci fesztiválon egy filmje a riport kategória első díját kapja), 1977–1980. a KISZ KB sajtófőnöke, 1980–1984. az MSZMP KB agitációs-propaganda osztály munkatársa, 1984– a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója. 1986–1994. országgyűlési képviselő (Keszthely, 1990–1994. független), 1987–1990. a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, 1990–1994. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság tagja, 1994., 1998. képviselőjelölt. 1991– a keszthelyi Festetics Klub tiszteletbeli elnöke. 1991– a Goldmark Károly-alapítvány kuratóriumának elnöke. 1991– a Zala Megyei Kulturális Kamara elnöke. 1991– a Zala megyei tűzoltók szövetségének elnöke. 1986–1992., 1994– Keszthely Város Baráti Körének elnöke. 1992– a Társadalmi Egyesületek Szövetsége elnökségi tagja. Henszlmann Imre-díj (1991), Berzsenyi-díj (1995).

Csehák Judit dr. (Szekszárd, 1940. január 16– ) politikus. Tanulmányok: 1964-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Életút: A diploma megszerzése után kórházban dolgozott, majd ezt követően nyolc évig körzeti orvosként tevékenykedett. 1973 és 1976 között városi-járási főorvos volt. 1976-tól az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete titkára lett. 1978-tól hat éven keresztül a Szakszervezetek Országos Tanácsánál dolgozott: a SZOT titkára, az elnökség tagja, majd a SZOT Szociálpolitikai Bizottságának elnöke volt. 1984 decemberétől 1987 végéig miniszterelnök-helyettes; 1987-től szociális és egészségügyi miniszter. A tárca vezetését 1990. május 23-ig, az Antall-kormány megalakulásáig látott el. Elnöke volt az Országos Egészségvédelmi Tanácsnak, az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottságnak és a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának is. Az 1990. évi választásokon az MSZP országos listájáról lett képviselő, 1994-ben egyéni mandátumot szerzett Veszprémben. 1990-től 1994- ig az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi bizottságának tagja, 1994 és 1998 között pedig az elnöke volt. 1994-től 1997-ig a Fraternité Nyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöki tisztét látta el. 1998-ban visszavonult a politikától. A Pénztártanács elnökeként dolgozott 1998-tól 2002-ig. 2002 elején Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje felkérte a folytatásra, s a tavaszi választásokon a párt országos listájáról jutott a parlamentbe. 2002. május 27-től egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. 2003-ban lemond mind mind a miniszteri mind a képviselői posztjáról. Házas, férje dr. Békesi László szocialista politikus, korábbi pénzügyminiszter.

Csengey Dénes (Szekszárd, 1953. január 24. – Budapest, 1991. április 8.) író, politikus. Tanulmányok: hajózási szakközépiskola Budapesten, Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem, 1977–1983. Életút: 1972–1977. autószerelő, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő. 1978-tól publikál. 1983-tól szabadfoglalkozású író. 1988–1991-ben a Hitel szerkesztőségének munkatársa, 1990-től országgyűlési képviselő. Bemutatják A cella c. monodrámáját (1983) és Mélyrepülés c. zenés tragikomédiáját (1986). A népi irodalom hagyományához kapcsolódó, látomásos, expresszív prózát írt.

Cserhalmi György (Budapest, 1948. február 17.– ) színész. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1967–1971. Életút: 1971–1972., 1975–1977. a debreceni Csokonai Színház, 1972–1975. a veszprémi Petőfi Színház, 1977–1979., 1989–1991. a Nemzeti Színház, 1979–1983. a Mafilm színtársulata, 1983–1989. a Katona József Színház tagja, 1991–1992. a Labdatér Teátrum művészeti vezetője, 1994–1998. az Új Színház, 1999– a Radnóti Színház tagja. Balázs Béla-díj (1982), érdemes művész (1986), Erzsébet-díj (1987, 1990), SZOT-díj (1988), Kossuth-díj (1990), a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1999).Európai Életmű-díj (2003). Főbb szerepei: Móricz: Kerek Ferkó, Hamlet, Claudius (Shakespeare: Hamlet), Goethe: Faust, Mercutio (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Sebők Zoltán (Sarkadi: Elveszett paradicsom), Achilles (Shakespeare: Troilus és Cressida), Nyil (Gorkij: Kispolgárok), Sarkadi: Kőműves Kelemen, Victor (García Lorca: Yerma), Illés–Vas: Trisztán), Szophoklész: Philoktétész), Ábel (Sütő: Káin és Ábel), Csehov: A manó, Hludov (Bulgakov: Menekülés), Shakespeare: Coriolanus, Euripidész: Oresztész, Henrik walesi herceg (Shakespeare: IV. Henrik), Peter (Wesker: A konyha), Azdak (Brecht: A kaukázusi krétakör), Kapitány (Strindberg: Az apa), Alceste (Moliére: A mizantróp), Zastorzzi (Walker: A büntető kéz), Őrnagy (Örkény: Tóték), Angelus kapitány (Szilágyi A.: El nem küldött levelek), Moliére: Don Juan, Csehov: Ivanov, Almaviva gróf (Beaumarchais: Figaro házassága), Rostand: Cyrano, Macheath (Brecht: Koldusopera), Vigov (Osztrovszkij: Erdő), filmen: Rózsa Sándor (1970 tv), Madárkák (1971), Még kér a nép (1971), Végre, hétfő! (1971), A szerelem határai (1973), Ozorai példa (1973 tv), Amerikai anzix (1974), 141 perc a Befejezetlen mondatból (1974), Szerelmem, Elektra (1974), Azonosítás (1975), Az ötödik pecsét (1976), Akli Miklós (1976), Tükörképek (1976), Kísértet Lublón (1976), K. O. (1977), Egy erkölcsös éjszaka (1977), 80 huszár (1978), Életünket és vérünket (1978), Lear király (1978 tv), Élve vagy halva (1979), Psyché (1980), A zsarnok szíve (1981 magyar-olasz), Mephisto (1981 magyar-NSZK), Tüzet viszek (1981 tv), Dögkeselyű (1982), Macbeth (1982 tv), Mennyei seregek (1983), Szeretők (1983), Optimisták (1983 tv), Szirmok, virágok, koszorúk (1983), Élő holttest (1984 tv), Eszmélés (1984), A tanítványok (1985), A nagy generáció (1986), Szörnyek évadja (1986), Hajnali háztetők (1986), Az ördögmagiszter (1986 tv), Elveszett paradicsom (1986 tv), Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1986), Tüske a köröm alatt (1987), Kés van nálam! (1987 tv), Hanussen (1988), Jézus Krisztus horoszkópja (1988), Volt egyszer egy légió (1989), Magyar rekviem (1990), Anyegin (1990 tv), Sztálin menyasszonya (1990), Az utolsó nyáron (1990), Kék Duna-keringő (1991), Anna filmje (1992), István király (1992 tv), Privát kopó (1992 tv), Hajnalban meghalnak az álmok (1993 tv), Kígyók vára (1994 cseh), Megint tanú (1994), Törvénytelen (1994), Csajok (1995), Szeressük egymást gyerekek – A nagy agyhalál (1995), Gyilkos kedv (1996).

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3.– ) költő, író, politikus. Tanulmányok: ELTE Orosz Intézet, 1951–1952. Életút: 1953–1954. a Szabad Ifjúság, 1954–1955. az Irodalmi Újság munkatársa, 1955–1956. az Új Hang szerkesztője, 1957–1958. tisztviselő, 1962–1963. A Jövő Mérnöke munkatársa, 1968– a Mafilm dramaturgja, Az 1980– a szellemi és politikai ellenzék képviselője, a monori (1985) és a lakitelki tanácskozás (1987) előkészítője, aktív résztvevője. 1987. az MDF alapító tagja, 1988–1993. elnökségi tagja, 1991– az ifjúsági ügyek felelőse. 1988–1992. a Hitel szerkesztőbizottság elnöke, 1992– főszerkesztője, 1989– az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja, 1989– az Emberi Jogok Magyar Ligája budapesti tagozatának elnöke. 1990–1994. az Illyés Gyula Alapítvány kuratóriuma elnöke, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány kuratóriuma elnökségi tagja, 1992–1996. a Hungária Tv Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1991–2000. a Magyarok Világszövetségének elnöke. József Attila-díj (1954, 1970), Herder-díj (1981), Bibó István-díj (1984), Déry Tibor-jutalom (1987), Fitz József-díj (1989), Kossuth-díj (1990), Eeva Joenpelto-díj (1995), Év Könyve Díj (1995), Károli Gáspár-díj (1997), Magyar Örökség Díj (1997). A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000), Arany János-nagydíj (2003), Magyar Művészetért Díj (2004), Magyar Örökség Díj (2005), Balassi-emlékkard (2006), Prima Primissima-díj (2008). Főbb művei: versek: Felröppen a madár (1954), Ördögpille (1957), Menekülés a magányból (1962), Második születésem (1967), Lekvárcirkusz bohócai (gyermekversek, 1969), Párbeszéd sötétben (1973), A látogató emlékei (1977), Jóslás a te idődről (1979), A tizedik este (1980), Elmaradt lázálom (1982), Várakozás a tavaszban (1983), Kezemben zöld ág (1985), Lábon járó verőfény (gyermekversek, 1987), Breviárium (1988), A világ emlékművei (1989), Virágvasárnap (1990), Senkid, barátod (1994), Hattyúkkal, ágyútűzben (1994), Ha volna életem (1996), Válogatott versek (1997), próza: Tudósítás a toronyból (1963), Kubai napló (1965), A költő és a majompofa (1966), Faltól falig (1969), Utazás, félálomban (1974), Nomád napló (1979), Iszapeső (reg., 1981), A félig bevallott élet (1982), Készülődés a számadásra (1987), Nappali hold (1991), Tenger és diólevél I–II. (1994), filmforgatókönyvek: Tízezer nap, Földobott kő, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás, 80 huszár, Tüske a köröm alatt.

Csőke József (Szeged, 1927. június 27.– ) filmrendező. Tanulmányok: Tanítóképző, Szeged, 1941–1946., Újságíró Iskola, 1951–1953., Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1953–1956. Életút: 1946–1949. az újszegedi általános iskola felső tagozatán tanít, 1949–1950. az úttörőmozgalomban szervezési-nevelési vezető, 1950–1987. a Magyar Filmhíradó, 1987– a Movi szerkesztő-rendezője. 7000 filmriportot, 450 közművelődési (dokumentum-, riport-, oktató- és ismeretterjesztő) filmet rendezett. Hazai és nemzetközi filmfesztiválokon 115 díjat nyert, 1985-ben a sportfilmfesztiválon életmű-különdíjat. Balázs Béla-díj (1964), SZOT-díj (1965), érdemes művész (1984), a MOB médiadíja (1993), Olimpiai Érdemérem (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1997). Főbb művei: A diadalmas olimpia (1960), Tíz aranyérem (1964), Szomjas a világ (1965), Margitka (1965), A torna mesterei (1967), Az olimpia országában (1968), Siqueiros (1968), Hajrá, magyarok! (1970),...az utolsó 48 óra (1971), Ötkarikás rapszódia (1972), Ügyesen, szépen (1974), Ólombetűs vallomások: Tabák Endre (1974), Pedig... (1975), Visszatérés (1976), Mozgás, gyerekek! (1977), Szaltó (1981), Kosárlabdázók (1982), Előhívás (1982), Guczoghy (1983), Kószó bácsi milliói (1984), Közhírré tétetik (1985), Hajrá, Honvéd! (1988), Aranyhajó (1989), Kicsinyünk, életünk (1990), Olimpiai arcképcsarnok, Olimpiai rapszódia, Öt színes karika (1991–1992), Egri sportrapszódia (1995), Mesélő sportfilmkockák (1995), Ötkarikás sportrandevú (1996), Fel, Sydneyre! (1997), Somogyi sportrapszódia (1997), Olimpizmus: az eszme örök (1998), Sport in Hungary (1999).

Csurka István (Budapest, 1934. március 27.– ) író, politikus. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola, dramaturgia, 1952–1957. Életút: 1956. a főiskolai nemzetőrség vezetője, fél évre internálják. 1954-ben jelent meg első írása, 1956-ban első kötete. Írásaiból él, fő tevékenysége: dráma, novella, 20 könyv és 20 dráma. 1973–1986. a Magyar Nemzet tárcaírója, 1988– a Hitel szerkestőbizottságának, 1981–1992. a Magyar Írók Szövetsége elnökségének tagja. 1987. az MDF egyik kezdeményezője, 1988–1993. országos elnökségének, 1991. január–június ügyvezető elnökségének tagja, 1991–1992. alelnöke. 1993. kizárják, 1993–2002. a MIÉP elnökségének tagja, 1993–1994. társelnöke, 1994– elnöke. 1993– a Magyar Út Körök elnöke. 1989–1990. a Magyar Fórum főszerkesztője, 1991– a szerkesztőbizottság elnöke és a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója 1990–1994., 1998–2002. országgyűlési képviselő (1990–1994. Békés megye, 1998– Budapest, 1990–1993. MDF, 1993–1994., 1998– MIÉP), 1990–1992. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság tagja, 1992–1993. a kulturális, tudományos, felsőoktatási, tv-, rádió- és sajtóbizottság tagja, 1991–1993. az MDF-frakció elnökségének tagja, 1993–1994 a Magyar Igazság nemzetpolitikai csoport ügyvivője, 1998–2002. a MIÉP frakció vezetője, 1994. képviselőjelölt. 1998. a Fővárosi Közgyűlés tagja, lemond. József Attila-díj (1969, 1980). Főbb művei: Tűzugratás (elbeszélések, 1956), Hamis tanú (regény, 1959), Százötös mellék (elbeszélések, 1964), Moór és Paál (regény, 1965), A ló is ember (1968), Nász és pofon (elbeszélések, 1969), Ki lesz a bálanya? (színművek, 1970), Hét tonna dollár (1971), Kint az életben (elbeszélések, 1972), Egy fogadó lelkivilága (elbeszélések, 1976), Amerikai cigaretta (1978), Házmestersirató (színművek, 1980), Kettes kolbász (tárcák, 1980), Utasok (elbeszélések, 1981), Létezéstechnika (válogatott elbeszélések, 1983), Színleírás (1984), Dagonyázás (regény, 1985), Az elfogadhatatlan realitás (esszék, 1986), Megmaradni (1988), Közép-európa hó alatt (esszék, 1988), Vasárnapi menü (1989), Vizsgák és fegyelmik (színművek és hangjátékok, 1990), Új magyar önépítés (esszék, 1991), Vasárnapi jegyzetek (1991), Keserű hátország (1993).

Darvas Iván (Beje, Szlovákia, 1925. június 14. – Budapest, 2007. június 3.) színész. Tanulmányok: Színművészeti Akadémia, 1943–1946. Életút: 1926–1939. Prágában él, 1939– Magyarországon, 1945. egy szovjet katonai alakulat tolmácsa, 1946–1949. a Művész Színház, 1949–1956. a Madách Színház tagja, a forradalomban való részvételéért 1957–1959. börtönben volt, 1959–1963. segédmunkás, 1963–1964. a miskolci Nemzeti Színház, 1964–1965. a József Attila Színház, 1965–1985. a Vígszínház, 1993–1995. a Művész Színház, 1995– a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1985–1993. nyugdíjas. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Budapest XIII. kerület SZDSZ), 1994., 1998. képviselőjelölt. Jászai Mari-díj (1955, 1967), érdemes művész (1969), kiváló művész (1975), Kossuth-díj (1978, 1998), Erzsébet-díj (1989), Ruttkai-díj (1989). Főbb szerepei: Orfeusz (Anouilh: Euridike), Raszkolnyikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Tuzenbach, Versinyin (Csehov: Három nővér), Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Ruy Blas (Hugo: A királyasszony lovagja), Becket (Anouilh: Becket vagy az Isten becsülete), Alvinczi Eduárd (Krúdy: A vörös postakocsi), Von Berg (Miller: Közjáték Vichyben), Beutler (Dürrenmatt: Fizikusok), Larry Slade (O'Neill: Eljő a jeges), Leigh–Wasserman: La Mancha lovagja, Harry (Schisgal: Szerelem, ó!), Színész (Molnár: A testőr), Brick (T. Williams: Macska a forró tetőn), Franz (Sartre: Altona foglyai), Asztrov (Csehov: Ványa bácsi), Trigorin (Csehov: Sirály), Arnolf (Moliére: A nők iskolája), Socino (Páskándi: Vendégség), Warwick (Shaw: Szent Johanna), Rezeda Kázmér (Krúdy: Rezeda Kázmér szép élete), Popriscsin (Gogol: Egy őrült naplója), Versinyin (Csehov: Három nővér), Antonius (Shakespeare: Antonius és Kleopátra), Verhovenszkij (Dosztojevszkij: Ördögök), Ezra Mannon (O'Neill: Amerikai Elektra), Firsz (Csehov: Cseresnyéskert), Moliére (Bulgakov: Őfelsége komédiása), Martin Dysart (Shaffer: Equus), Stomil (Mrożek: Tangó), Nagybőgős (Süskind: A nagybőgő), John Cunlight (Ábrahám: Viktória), Fred (Maugham–Nádas–Szenes: Imádok férjhez menni), Stjerbinsky (Werfel: Jacobowsky és az ezredes), Peachum (Brecht–Weill: Koldusopera), Vladimir (Beckett: Godot-ra várva), Afanaszij Matvejevics Moszkaljov (Dosztojevszkij: A nagybácsi álma), Félix Unger (Simon: Furcsa pár), Szélmolnár (Schwajda: Miatyánk), Tóbiás (Albee: Kényes egyensúly), Hamm (Beckett: Végjáték), Harold Gorringe (Shaffer: Black Comedy), filmen: Forró mezők (1948), Egy asszony elindul (1949), Erkel (1952), Semmelweis (1952), Feltámadott a tenger (1953), Életjel (1954), Liliomfi (1954), Gázolás (1955), Budapesti tavasz (1955), Beszterce ostroma (1955), A 9-es kórterem (1955), Dollárpapa (1956), Mese a 12 találatról (1956), Bakaruhában (1957), Gerolsteini kaland (1957), Az aranyfej (1963 magy.–amerikai), Új Gilgames (1963), Igen (1964), Miért rosszak a magyar filmek? (1964), Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964), Pacsirta (1964), A tizedes meg a többiek (1965), Tilos a szerelem (1965), Játék a múzeumban (1965), Sok hűség semmiért (1966), Hideg napok (1966), Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966), Egy szerelem három éjszakája (1967), Az özvegy és a százados (1967), Fiúk a térről (1967), Tanulmány a nőkről (1967), Próféta voltál, szívem (1968), A nagy kék jelzés (1969), Az idő ablakai (1969), Az örökös (1969), Szerelem (1970), N. N., a halál angyala (1970), A nagy kék jelzés (1970), Kapaszkodj a fellegekbe (1971), Hét tonna dollár (1973), A Pendragon-legenda (1974), Ámokfutás (1974), Színes tintákról álmodom (1980), Halál a sekély vízben (1993).

Demszky Gábor (Budapest, 1952. augusztus 4.– ) jogász, szociológus, politikus, Budapest főpolgármestere. Tanulmányok: ELTE JTK, 1970–1976., BTK, szociológia, 1978–1981. Életút: 1972. politikai szervezkedésért kizárják az egyetemről, 1976–1981. a Világosság munkatársa, 1977– részt vesz a demokratikus ellenzéki mozgalomban, 1979. bekapcsolódik a SZETA tevékenységébe, 1981. létrehozza az AB Független Kiadót, 1983– a Hírmondó szerkesztője, a Beszélő, a Máshonnan Beszélő munkatársa, 1981– publikációs tilalom alatt áll, 1984. hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. 1989–1990. az AB–Beszélő Kft. ügyvezető igazgatója, 1990– Budapest főpolgármestere. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja, 1988– az Országos Tanács tagja, 1989–1990., 1994– ügyvivő. 1990. május–november, 1998. május–november országgyűlési képviselő (1990 Budapest VII. kerület, 1998 Budapest), 1990. a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, a külügyi bizottság tagja, az SZDSZ frakció nemzetbiztonsági szóvivője, 1994. képviselőjelölt. 1990– a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar egyesületi alelnöke. 1991– a Budapestért Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1992– az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Állandó Konferenciájának alelnöke.

Dénes János (Budapest, 1930. január 5. –) munkás, politikus. Életút: 1952–1956. a Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozik, 1956. a munkástan. elnöke, a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagja. Az 1956. december 11–12-i országos sztrájk miatt 15 évi börtönre ítélik, 1963. részleges amnesztiával szabadul, 1963–1964., 1967–1969. az Egyesült Gyógyszergyár segédmunkása, majd vegyipari szakmunkása technikusi végzettséggel, 1964–1967. egy vegyipari kisiparosnál, 1969–1970. az Első Vegyi Industria Szövetkezetnél dolgozik, 1971–1975. a Kecskeméti Állami Gazdaság eladója, 1975–1978. a gyáli Szabadság Mgtsz rákoskeresztúri terményboltjában segédmunkás, 1978–1990. ismét az EGIS-nél munkás, 1990– nyugdíjas. 1986– részt vesz az ellenzék tevékenységében, 1988. június a romániai falurombolás elleni tüntetés egyik szervezője. 1988–1990., 1993– a Történelmi Igazságtétel Bizottság, 1988– a Politikai Foglyok Szövetsége tagja, 1987– az Erdélyt Védő Független Magyar Bizottság tagja. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata vezetőségi tagja, 1988. az MDF egyik megalapítója, 1991-ig tagja, 1988. a kőbányai szervezet vezetősége, 1989–1990. az országos választmány tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Budapest, XVIII. kerület, 1990. május–november MDF, 1990. november–1993. független, 1993–1994. MIÉP), 1992–1994. a gazdasági bizottság tagja, 1994. képviselőjelölt.

Deutsch Tamás (Budapest, 1966. július 27.– ) jogász, politikus, Európa Parlamenti képviselő. Tanulmányok: ELTE JTK, 1986–1992. Életút: 1987– a Bibó István Szakkollégium tagja. 1999–2002. ifjúsági és sportminiszter, 1999–2001. a MOB alelnöke. 1988 március a FIDESZ egyik megalapítója, március–október szóvivője, 1988–1990. az országos választmány tagja, 1993– a FIDESZ alelnöke. 1989 augusztus Prágában a Vencel téri tüntetésen letartóztatják, bírósági ítélettel kiutasítják Csehszlovákiából. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1998. Budapest, 1998– Budapest VII. kerület), 1990–1994. január, 1994–1999. a FIDESZ frakció helyettes vezetője, 1990–1991. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság alelnöke, 1991–1994. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság, 1992. június–október a választási és mandátumvizsgáló bizottság, 1993–1994. a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság, 1994. június–december az önkormányzati és rendészeti bizottság, a környezetvédelmi bizottság, 1995–1997. az alkotmányelőkészítő bizottság, 1997. az alkotmány- és igazságügyi bizottság, 1997–1998. a kulturális és sajtóbizottság, 1998. az ifjúsági és sportbizottság tagja. 2007 óta a FIDESZ újonnan felállított elnöki kabinetjének vezetője.

Distin Sára újságíró, riporter (BBC).

Domokos Jenő dr. bíró. A Nagy Imre és társai ellen indított per törvényességi óvásának tárgyalásán 1989-ben a Legfelsőbb Bíróságon az elnökségi tanács tagja.

Donáth László (Budapest, 1955. december 5.– ) evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: Evangélikus Teológiai Akadémia, 1974–1979. Heidelbergi Egyetem, 1985–1986. Életút: 1979–1981 a kelenföldi, 1981. a budavári evangélikus egyházközségben, 1981–1982., 1984–1985. Miskolcon segédlelkész, 1982–1983. Ózdon, 1983–1984. Sajókazán helyettes lelkész, 1986–1987. a csepeli és a budahegyvidéki gyülekezetben kisegítő lelkész, 1988. a csillaghegyi gyülekezet helyettes lelkésze, 1988– parókus lelkész. 1990–1994. a Miskolci Bölcsészegyesületben, az ELTE szociálpolitikai tanszékén és a Wesley János Teológiai Főiskolán tanít. Publikációiban judaisztikával, ezen belül a zsidó–keresztény párbeszéddel foglalkozik. 1994– országgyűlési képviselő (Budapest III. kerület MSZP), az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja. Tekintet-díj (1992). Főbb művei: Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből (társszerző, 1984), Szentföldi látomások (társszerző, 1988), A szeretet leleménye (1994).

Dornbach Alajos dr. (Ózd, 1936. január 21.– ) ügyvéd. Tanulmányok: ELTE JTK, 1954–1958. Életút: 1956 az egyetemi forradalmi bizottság tagja, nemzetőr, emiatt 1959-ben két hónapra letartóztatják. 1958–1964. Gyöngyösön ügyvédjelölt, 1964–1974. ugyanott, majd 1974– Budapesten ügyvéd, a 23., majd az 5. sz. munkaközösség tagja. A demokratikus ellenzék jogi tanácsadója, védője, közreműködött a Szeta akcióiban, 1983–1990. a Soros Alapítvány egyik magyarországi képviselője, jelenleg a kuratórium alelnöke. 1988. csatlakozik a Történelmi Igazságtétel Bizottsághoz, 1988–1990. a jogi szekció vezetője, 1992. kilép. 1989– a Független Jogász Fórum, 1988– az SZDSZ tagja, 1991. november–1992. február, 1992. november–1995, 1996–1997. ügyvivője, 1995–1998. az országos tanács elnöke. 1990. május– országgyűlési képviselő (1990–1998. Budapest), 1990. augusztus–1994. az Országgyűlés alelnöke, 1994–1995. az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke, 1995–1998. az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az alkotmányelőkészítő bizottság tagja, 1998– a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság alelnöke, 1994–1996. az SZDSZ-frakció vezetőségi tagja. Főbb művei: Nagy Imre titkos pere. Tanulmány és dokumentumok (1994).

Dósa István munkásőr. 1989-ben a Munkásőrség Országos Parancsnoka első helyettese.

Dragon Pál (Csongrád, 1945– ) 1990–1994. kisgazda országgyűlési képviselő. 1998-tól Szentendrén önkormányzati képviselő. 2008. az MDF Pest megyei választmányának elnöke. 2009-től a lemondott Boross Péter helyén ismét parlamenti képviselő.

Drexler Gábor 1989-ben a Művelődési Minisztérium nemzetközi főcsoportjának vezetője.

Ember Judit (Abádszalók, 1935. május 16. – Budapest, 2007. november 13.) filmrendező. Tanulmányok: Lenin Intézet, 1953–1955. ELTE BTK magyar–történelem, 1956–1959. Színház- és Filmművészeti Főiskola, rendező, 1964–1968. Életút: 1953–1955. a Szabad Ifjúság munkatársa, 1956. az Egyesült Izzóban segédmunkás, 1959–1964. általános iskolai tanár, közben a TV-Híradó külső munkatársa, 1968–1970. a Mafilm Népszerű Tudományos Stúdió rendezője, 1970– játékfilmrendező. 1987. a Fekete Doboz c. videófolyóirat egyik alapítója, 1990-ben kilép. Balázs Béla-díj (1989), Nagy Imre-emlékplakett (1993). 1999– a XIII. kerület díszpolgára. Főbb rendezései: Húsz év múltán (1964 rövid), Nyáron nyaralok... (1965), Színpad (1967, 1968), Tisztavatás '69 (1969), A határozat (1972 Gazdag Gyulával), Az emlékezet tartóssága (1975 tv), "...ijent sose látam de nem is csináltam..." (1976 tv), Tantörténet (1976), Fagyöngyök (1978), Pócspetri (1982), Pipás Pista és társai (1984 tv), "Hagyd beszélni a Kutruczot!" (1985), Menedékjog (1988), A per (1989), Újmagyar siralom (1989), Civilkurázsi (1990), Enyém a vár... (1991), Hit – vita (1992), És ne vígy minket kísértésbe (1993), A snagovi gyerekek (1987–1996).

Eörsi István (Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.) író, dramaturg. Tanulmányok: ELTE BTK magyar, 1949–1953. Életút: Egyetemi évei alatt Lukács György tanítványa. 1952. megjelennek első versei, 1953–1954. középiskolai tanár, 1954–1956. a Szabad Ifjúság és az Egyetemi Lapok munkatársa, 1956. részt vesz a forradalomban, 8 évre bebörtönzik, 1960-ban amnesztiával szabadul, 1964– szabadfoglalkozású író, műfordító, az Élet és Irodalom munkatársa, 1977–1982. a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, ellenzéki tevékenysége miatt nem újíthatják meg szerződését, 1983–1986. Nyugat-Berlinben él, 1984. itt mutatják be A kihallgatás (1965) c. darabját. Ezt és A kompromisszum című darabot maga is megrendezi az NSZK-ban. 1989– ismét dramaturg Kaposvárott. Az SZDSZ országos tanácsának tagja. 2004. kilép az SZDSZ-ből. József Attila-díj (1952), Frankfurter Autorenstiftung díja (1983), osztrák műfordordítói díj (1988), Déry Tibor-jutalom (1989), IBBY-különdíj (1993), a Soros-alapítvány alkotói díja (1997). Főbb művei: Lonci narancssárgában (1976), Történetek egy hideg faházban (1978), Ürügyeim (publicisztika, 1979), A derűlátás esélyei (publicisztika, 1981), Jönnek a bájos tények (versek, 1983), A Maradjhűutcában (1985), Kilenc dráma (1988), Emlékezés a régi szép időkre (börtönmemoár, 1988), Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon (1989), Bedobom a törülközőt (publicisztika, 1989), Nem vagyok kikerics (versek, 1990), A kalap és a villamos (gyermekversek, 1992), A szerző szeretné, ha a pofa feje és a csomó emlékeztetne egymásra (hat dráma, 1992), Üzenet mélyvörös levélpapíron (esszék, publicisztika, 1993), Én és az Isten (versek, 1994), Időm Gombrowiczcsal (1994), A csomó (elb.-ek, 1995), Az ötlábú bárány (publicisztika, 1996), A szabadság titokzatos bája (esszék, kritikák, 1997), Utasok a senkiföldjén (1998), ford.: Ruhapróba (1975), Lukács György: Az esztétikum sajátossága, A társadalmi lét ontológiájáról, öt Shakespeare-dráma.

Eörsi Mátyás (Budapest, 1954. november 24. –) jogász, politikus. Tanulmányok: ELTE JTK, 1974–1979. Életút: 1979–1987. a Komplex Külkereskedelmi Vállalat jogtanácsosa, 1987. megalapítja az első nemzetközi kereskedelmi jogtanácsosi munkaközösséget, 1991-ig itt dolgozik, 1997–1998. a Külügyminisztérium politikai államtitkára. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja, az Országos Tanács tagja, a jogi bizottság vezetője, 1991. április–november ügyvivő, 1992– a jószolgálati és etikai bizottság elnöke. 1989. az Országos Választási Bizottság tagja. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest), 1990–1994. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság, 1990–1992. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság, 1992–1994. az európai közösségi ügyek bizottság tagja, 1994–1997. a külügyi bizottság elnöke, 1998– tagja, 1990–1994. az SZDSZ frakció privatizációs, 1994–1997. külügyi szóvivője, 1998–1999. frakcióvezető-helyettes, az Interparlamentáris Unió magyar–izraeli tagozatának elnöke. 2001. az SZDSZ egyik ügyvivője. 2002–2006. a külügyi bizottság alelnöke. 1997. a Liberális Internacionálé egyik alelnöke, 2002. az Európa Tanács parlamenti közgyűlés liberális csoportjának elnöke.

Faludy György (Budapest, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) író, költő, műfordító. Tanulmányok: Budapest, Bécs, Berlin, Párizs, Graz, 1928–1934. Életút: Versei a liberális Magyar Hírlapban és a szociáldemokrata Népszavában jelennek meg, 1931. belép az MSZDP-be, 1937. Villon-átköltésekkel tűnik fel, 1938. megjelenik saját verseit tartalmazó első kötete, Franciaországba emigrál, 1940–1941. a németek elől Marokkóba menekül, 1941. Roosevelt elnök meghívására továbbmegy New Yorkba, 1941–1945. a Szabad Magyar Mozgalom titkára, 1943–1945. beáll az amerikai hadseregbe, 1945. leszerel, 1946. hazatér, 1947. kiadja emigrációban írt verseit (Őszi harmat után), 1946–1950. a Népszava irodalmi szerkesztője, 1950. letartóztatják, az Andrássy út 60-ba, a kistarcsai, majd a recski internálótáborba viszik, itt fejben írja verseit, ezeket rabtársai is megtanulják, így megmaradnak, 1953. szabadul, a rehabilitációt visszautasítja, 1954– fordítóként dolgozik, 1956. Londonba emigrál, 1957–1962. az Irodalmi Újság felelős szerkesztője, a Nemzetközi Pen Club titkára, 1962–1967. Firenzében és Máltán él, a New York-i Columbia egyetem és más észak-amerikai egyetemek tanára, 1967. Torontóba költözik, 1989. hazatelepül. 1990. a JATE javára létrehozza a Faludy Alapítványt. 1994., 1998. az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje. 1996– Bp. díszpolgára. 1997– a MÚOSZ örökös tagja. Nagy Imre-emlékplakett (1993), Soros-életműdíj (1993), Kossuth-díj (1994), Pulitzer-emlékdíj (1998), Aranytoll (2000),Obersovszky emlékplakett( 2002), Gundel Művészeti-díj, (2002)A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal, (2002), A Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje (2006) Főbb művei: A pompéji strázsán (versek, 1938), A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására (1946), Emlékkönyv a rőt Bizáncról (válogatott versek, 1961), My Happy Days in Hell (önéletrajz, 1962, magyar Pokolbéli víg napjaim, 1987), Karoton (regény, 1966), Erasmus of Rotterdam (1970), Levelek az utókorhoz (versek, 1975), East and West (versek, 1978), Összegyűjtött versek (1980), Learn This Poem of Mine by Heart (versek, 1983), Ballad for Isabelle (versek, 1984), Notes from the Rainforest (esszék, Eric Johnsonnal, 1988, magy. Jegyzetek az esőerdőből, 1991), Börtönversek 1950–1953 (1989), 200 szonett (1990), Dobos az éjszakában (válogatott versek, 1992), Jegyzetek a kor margójára (1994), 100 könnyű szonett (1995), Versek (1995), Vitorlán Kekovába (versek, 1998), ford.: Villon balladái Faludy György átköltésében (1937), Heine Németországa Faludy György átköltésében (1937), Dicsértessék. A katolikus líra remekei (1938), Rabelais: Pantagruel (1948), Barbusse: A tűz (1956), Aragon: Úri negyed (Nagy Andrással, Fodor Józseffel, 1956), Brecht: Háromgarasos regény (1957), Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme (1988), Erotikus versek (1990). Film: Faludy György költő (1987).

Dr. Fehér István bíró. A Nagy Imre és társai ellen indított per törvényességi óvásának tárgyalásán 1989-ben a Legfelsőbb Bíróságon az elnökségi tanács tagja.

Fejti György (Sátoraljaújhely, 1946. március 10.– ) politikus, gépészmérnök. Tanulmányok: Budapesti Műszaki Egyetem, Politikai Főiskola. Életút: 1969–1972. a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegéde, 1972–1976. a KISZ KB munkatársa, 1976–1979. titkára, 1979–1980. az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályvezető-helyettese, 1980–1984. a KISZ KB első titkára, 1984–1987. az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottság első titkára, 1987–1989. az MSZMP KB titkára (védelem, belügyek, állambiztonság, igazságszolgáltatás), 1980–1989. a KB, 1989. június–október a PIB tagja, 1989. március–október a háromoldalú tárgyalásokon az MSZMP tárgyalóküldöttségének vezető-helyettese. A Buda Ipartechnika Kft. ügyvezető igazgatója.

Filó Pál (Budapest, 1954. május 19. –) politikus. Tanulmányok: 1972. a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézetben nyomdász (kéziszedő) szakmunkásvizsga, 1982. érettségi a VIII. kerületi Dolgozók Önálló Gimnáziuma esti tagozatán, 1984. felsőfokú végzettséget szerez politikai gazdaságtan szakon. Életút: 1972–1991. az Athenaeum Nyomdánál dolgozik, előbb betűszedő, 1984-től korrektor-csoportvezető, 1986-tól korrektor-főrevizor, végül 1991-ben szociális csoportvezető. 1991. november a Kossuth Nyomdánál szociális előadó, később fizetés nélküli szabadságon van. 1990. alapító tagja a városvédők és a helyi társadalom önszerveződését támogató Erzsébetvárosiak Klubjának. 1977. belép az MSZMP-be. Az 1985. évi országgyűlési választásokon Erzsébetvárosban (Budapest VII. kerület) egyéni mandátumot szerez. 1989. október belép az MSZP-be, 1999-ig az országos választmány tagja. 1990– az erzsébetvárosi elnökség tagja. 1991–1994. a budapesti elnökség tagja. 1991-től a munkástagozat budapesti ügyvivője, 1994-től elnöke. Az 1990. évi országgyűlési választásokon sikertelenül indul, de 1991. április 14-én időközi választáson bekerül a Parlamentbe, azóta országgyűlési képviselő (1991. és 1994: Budapest VII. kerület, 1998: budapesti lista). 2002. április 21-én visszaszerzi korábban elvesztett egyéni mandátumát Erzsébetvárosban. A 2006. évi országgyűlési választásokon Budapest 9. választókerületében egyéni mandátumot szerez. 2006. május 30-tól az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság és a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagja.

Fodor Gábor (Gyöngyös, 1962. szeptember 27.– ) jogász, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: ELTE JTK, 1982–1987. Életút: 1983– részt vesz a jogász szakkollégium munkájában, 1984–1986. a Szakkollégiumi Értesítő főszerkesztője, 1988–1989. nevelőtanár a Bibó István Szakkollégiumban, a Közép-Európa Kutatócsoportban dolgozik, 1990– az ELTE JTK filozófia tanszékén tanársegéd, 1994–1995. művelődési és közoktatási miniszter. 1988. március a FIDESZ alapító tagja, április–október szóvivője, 1988. október–1993 választmányának tagja, 1993. alelnöke. 1993. kilép a pártból, 1994– az SZDSZ tagja, 1996– ügyvivője. 1990–1993., 1994– országgyűlési képviselő (1990–1993. Budapest, 1994–1998. Gyöngyös, 1990–1993. FIDESZ, 1994– SZDSZ), 1990–1993. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, 1998– tagja, 1990–1992. a nemzetbiztonsági bizottság, 1996–1998. az alkotmány- és igazságügyi bizottság és az alkotmányelőkészítő bizottság, 1998– a környezetvédelmi bizottság tagja. 2002– az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, majd később a párt parlamenti frakcióvezető-helyettese. 2007. május 7. – 2008. április 30. környezetvédelmi és vízügyi miniszter, 2008. június 7. – 2009. július 12. az SZDSZ elnöke. 1991–1993. az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja. 1990–1994. a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar egyesületi elnöke.

Fónay Jenő (Kaposvár, 1926. szeptember 5.– ) mérnök. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1946. Budapesti Műszaki Egyetem. Életút: 1953–1956. az Erőműtervező Irodánál dolgozik, 1956. részt vesz a forradalomban, 1957. letartóztatják, halálra ítélik, 1958. kegyelmet kap, 1963. szabadul, 1963–1984. a Mélyéptervnél, majd a Vízitervnél hőtechnika-tervező, 1984– rokkantnyugdíjas. 1987– szervezi a politkai foglyok mozgalmát, 1989–2002. a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége elnöke. 1992–1995. az anyaország képviseletében az Magyarok Világszövetsége alelnöke. 1990–1993. a Kárpótlási Hivatal Társadalmi Kollégiumának tagja. 1998. az MDF országgyűlési képviselőjelöltje. Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2006). 3 szabadalma van. Főbb művei: Megtorlás (1980), Kiáltás árnyékban (1986), Kiáltás (1989), Az Ősz rabságában (1991), Kálvária 1956 (1996).

Földes Jenő (Páli, 1928. szeptember 21.–) rendőr altábornagy, belügyminisztériumi államtitkár. Járási Pártbizottságoknál dolgozik, 1950-ben kerül a BM Határőrség kötelékébe. 1971–1974 között a BM III/2. osztályának osztályvezetője, 1974–1976 között a BM Határőrség Országos Parancsnoka, 1976–1982. a Belügyminisztérium személyügyi miniszterhelyettese, 1982–1985. a Belügyminisztérium állambiztonsági miniszterhelyettese, 1985–1989. a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnöke, államtitkár. 1989. november 30-án nyugállományba helyezik.

Für Lajos (Egyházasrádóc, 1930. december 21.– ) történész. Tanulmányok: Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK történelem, 1950–1954. Életút: 1954–1956. a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történet Intézet tanársegéde, 1954–1957. tartalékos alhadnagy, 1957. tiszti rendfokozatától megfosztják. 1956. a Debreceni Kossuth Kör, majd a Hajdú-Bihar Megyei Forradalmi Bizottság titkára, a szovjet csapatok rövid időre internálják, 1957. Franciaországba emigrál, néhány hónap múlva hazatér, 1957–1958. állásnélküli, 1958–1961. a debreceni református kollégium nagykönyvtárában dolgozik, 1961. a Temaforgnál rakodómunkás, 1961–1963. Dabason, majd Pestújhelyen általános iskolai tanár, 1964–1978. a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa, főosztályvezető, 1978–1980. az Írószövetség könyvtárának tudományos főmunkatársa, 1980–1987. a Mezőgazdasági Múzeum tudományos titkára, 1988–1990. az ELTE BTK középkori és koraújkori magyar történelem tanszékén docens, 1990– egyetemi tanár, 1990–1994. honvédelmi miniszter 1996– a Ráday Gyűjtemény igazgatója, 1997–1998. a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. 1987. az MDF alapító tagja, 1989–1996. az elnökség tagja, 1991. alelnök, 1991–1993. ügyvezető elnök, 1994–1996. elnök, 1989. köztársasági elnök jelöltje. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1994. Vas megye, 1994–1998. Hajdú-Bihar megye, 1990–1996. MDF, 1996–1998. független), 1990. május az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság, 1994–1996. a honvédelmi bizottság tagja. 2007. a Magyar Gárda egyik megyalapítója . Az Agrártörténeti Szemle, a Honismeret, a Confessio szerkesztőbizottság tagja. A történettudományok kandidátusa (1971), doktora (1983). Főbb művei: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján (1970), Kertes tanyák a futóhomokon (1983), Mennyi a sok sírkereszt? Magyarország embervesztesége a második világháborúban (1987), Hol vannak a katonák? (1988), Kisebbség és tudomány (1989), Világjáró magyarok (1990), Sors és történelem (1991), Szabadon szeretnénk sírni (1993), Jobbágyföld – parasztföld (1994), kb. 200 tanulmány.

Gál Zoltán (Budapest, 1940. december 10.– ) politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: ELTE JTK, 1959–1964., Zrínyi Miklós Katonai Akadémia 1981. Életút: 1964–1970. a Közalkalmazottak Szakszervezete politikai munkatársa, osztályvezető, 1970–1974. az MSZMP Politikai Főiskola adjunktusa, 1974–1981. az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztály politikai munkatársa, 1981–1987. közigazgatási alosztályvezető, 1987–1989. belügyminiszter-helyettes, 1989–1990. államtitkár, 1990. március–május megbízott belügyminiszter 1987– a Politikai Főiskola címzetes egyetemi docense. 1964–1989. az MSZMP, 1989– az MSZP tagja, 1989–1994., 1996– az országos elnökség tagja. 1990– országgyűlési képviselő (1994–1998. Budapest, 1998– Pest megye), 1990–1994. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság, 1990–1991. a nemzetbiztonsági bizottság tagja, 1995–1998. az alkotmányelőkészítő bizottság elnöke, 1998– az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke, 1994–1998. az Országgyűlés elnöke, 1990. október–november az MSZP frakcióvezető-helyettese, november–december ideiglenes vezetője, 1991. január–1994 vezetője. 1998–2002. az MSZP frakcióvezető-helyettese. 2002. a rendészeti bizottság elnöke.

Gálfalvi Erzsébet újságíró, riporter (BBC).

Bush, George Herbert Walker (Milton, Massachusetts, 1924. június 12. –) amerikai elnök. Tanulmányok: Phillips Akadémia, Andover, Yale Egyetem, közgazdaságtan. Életút: 1942–1945. a haditengerészeti légierőknél katona, 1953–1959. a Zapata Petroleum Company társalapítója és igazgatója, 1956–1964. a Zapata Offshore Company alapítója, elnöke, 1964–1966. elnöke, 1967–1971. Texas képviselője, 1971–1973. állandó ENSZ-képviselő, 1973–1974. a Republikánus Párt Országos Bizottság elnöke, 1974–1975. a pekingi összekötő iroda vezetője nagyköveti rangban, 1975–1977. a CIA igazgatója, 1977–1979. a houstoni Nközi Bank elnöke, 1980. republikánus elnökjelölt, 1981–1989. az USA alelnöke, 1989–1993. elnöke. Franz-Josef Strauss-díj (1999).

Giczy György Antal (Budapest, 1953. augusztus 17. –) teológus, politikus. Tanulmányok: Római Katolikus Hittudományi Akadémia szentírástudományi tanszék, 1977., újságíró iskola, 1980. Életút: 1977–1979. az Új Ember c. katolikus hetilap adminisztrátora, 1979–1980. újságíró gyakornoka, 1980– munkatársa, 1984–1986. rovatvezetője, 1986– főmunkatársa. Írásai, tanulmányai megjelennek a Vigiliában, a Teológiában és más, nem egyházi jellegű kiadványokban. 1993– a Magyar Penna Kiadói Kft. ügyvezető igazgatója. 1993– a Pázmány Péter Katolikus Egyetem médiatanszékén előadó. 1989– a KDNP Hazánkért c. kétheti kiadványának felelős szerkesztője. A párt alapító tagja, 1993– a programszerkesztő bizottság elnöke, 1994–1995. országos alelnöke, 1995– elnöke. 1988– a Márton Áron Társaság titkára. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1997. KDNP, 1997–1998. független), 1990–1994. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság, 1994–1996. a kulturális és sajtóbizottság tagja, 1998. képviselőjelölt. 1991–1992. a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége elnöke. 1991–1992. a Keresztény–Zsidó Társaság elnökségi tagja. 1994– c. egyetemi docens. Főbb művei: Lépésváltás (1993), Törvénytisztelet és messianizmus (1993).

Gimes Miklósné, Földes Lucy (1921–2008). Férje Gimes Miklós újságíró, politikus, az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik vértanúja, akit Nagy Imrével és Maléter Pállal együtt végeztek ki 1958. június 16-án. Gimes Miklósné a forradalom után Svájcban élt emigrációban, az 1989-es temetésre hazatért.

Glatz Ferenc (Csepel, 1941. április 2.– ) történész, művelődési miniszter, az MTA elnöke. Tanulmányok: ELTE BTK 1959–1964. Életút: 1965–1968. a Századok szerkesztőségi titkára, 1968– az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, 1975–1976. csoportvezető, 1976–1985. historiográfiai és módszertani osztályvezető, 1986–1988. tudományos igazgató-helyettes, 1988–1996. igazgató. 1990– az Európa Intézet igazgatója. 1969– a Magyarország története szerkesztőbizottság titkára, 1973–1979. a Történelmi Szemle szerkesztője, 1979–1989., 1990– a História felelős szerkesztője, főszerkesztője, 1975– az ELTE BTK-n historiográfiát, művelődéstörténetet és újkori forrástant tanít, 1979– a történeti muzeológia tanszéki csoport vezetője, 1990– egyetemi tanár. 1989–1990. művelődési miniszter. 1996–2002. az MTA elnöke. 1989–1990. a Magyar–NSZK Baráti Társaság elnöke, 1990–1991. a Nemzetek Közötti Baráti Társaságok Szövetsége elnöke. Az MTA Történetttudományi Bizottság tagja, a forráskiadási munkabizottság elnöke. A Történész Világszövetség újkori módszertani és forrástani bizottság főtitkára, a Nemzetközi Historiográfiai Bizottság főtitkára. 1996– az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kisebbségi témacsoport vezetője. A történettudományok kandidátusa (1975), doktora (1989). 1993– az MTA levelező tagja. 2003. a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja, 2004. a Földhasználati és Vízgazdálkodási Stratégiai Nemzeti Bizottság elnöke, 2008. a Magyar Vidéki Hálózat elnöke. Széchenyi-díj (1995), Kisebbségekért Díj (1996). Jedlik Ányos-díj (1997), Herder-díj (1997). Főbb művei: Történetelméleti és módszertani tanulmányok (szerk., 1977), Ostmitteleuropa im zweiten Weltkrieg (szerk., 1978), Történetíró és politika (1980), Az 1944. év históriája (szerk., társszerző, 1985), Gesellschaft, Politik und Verwaltung in der Habsburgermonarchie 1830–1918. (Ralph Melville-lel, 1988), Nemzeti kultúra – kulturált nemzet 1867–1987. (1988), Magyarok a Kárpát-medencében (szerk., társszerző, 1988), Szent István és kora (szerk. Kardos Józseffel, 1988), Történetírás – korszakváltásban (1990), A magyarországi politikai pártok programjai 1919–1945. (szerk., 1990), Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kuno válogatott beszédei és írásai 1917–1932. (vál., 1990), Palatin Josephs Schriften. Vierter Band 1809–1813. (sajtó alá rend., 1991), A kisebbségi kérdés Közép-Európában tegnap és ma (1992), A magyarok krónikája (összeáll., szerk., 1995), Hungarians and Their Neighbors in Modern Times, 1867–1950. (szerk., 1995), Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán (1998).

Golub Mihály diplomata. A KÜM X. Ázsiai és Csendes-óceáni országok Főosztályának munkatársa. 1989-ben afganisztáni magyar nagykövet.

Gordon Tamás újságíró, riporter (BBC).

Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10.– ) író, műfordító, politikus, köztársasági elnök. Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem JTK 1939–1944., Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Kar, 1952–1956. Életút: 1939–1946. az Országos Földhitelintézetben dolgozik, 1944. az ellenállás fegyveres résztvevője a Táncsics-zászlóaljban, 1945– az FKGP tagja, 1946–1948. a főtitkár személyi titkára, a Független Ifjúság budapesti elnöke, a Nemzedék c. lap felelős szerkesztője, a parlamenti csoport titkára, 1948–1949. segédmunkás, 1949–1951. az Április 4. Gépgyár, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár autogénhegesztője, csőlakatosa, 1951–1956. a Talajjavító Vállalat, az OMMI, az Agroterv talajvédelmi technikusa, agronómusa, irányító tervezője, 1956. a forradalom idején a Parasztszövetségben dolgozik, 1957. a Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet irányító tervező agronómusa, letartóztatják, 1958. a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik, 1963. amnesztiával szabadul, 1963–1964. a VVE szakfordítója, 1964–1965. a Talajjavító Vállalatnál dolgozik, 1965–1990. szabadfoglalkozású író, műfordító. 1989–1990. az Írók Szakszervervezet elnöke. 1989– az Emberi Jogok Magyar Ligája budapesti tagozatának ügyvezető alelnöke. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja, 1988–1989. ügyvivője, 1989–1990. az Országos Tanács tagja. 1990. május–szeptember országgyűlési képviselő (Budapest), május–augusztus az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök, 1990–2000. köztársasági elnök. 1989–1990. az Írószövetség elnöke, 1990– tiszteletbeli elnök, 1994– a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke. 1988– a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, alelnöke, a Holmi szerkesztőbizottság tagja. 1990– az indianapolisi Butler Egyetem, 1991– a Brüsszeli Egyetem, az Új-delhi Egyetem, a Connecticuti Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Bolognai Egyetem díszdoktora. A Művészeti Alap irodalmi díja (1980), József Attila-díj (1983), Wheatland-díj (1989), Albert Schweitzer-díj (1991), Paul Harris-díj (1991), Premio Mediterraneo (1991), Ferenczi György-emlékplakett (1996), Joseph Bech-díj (1998), Giorgio La Pira-díj (1998). Budapest díszpolgára (2000–)., Nagy Imre-érdemrend (2002), Húszéves a Köztársaság Díj (2009).Több egyetem díszdoktora. Főbb művei: Sarusok (regény, 1974), Magyar Médeia, Rácsok (1979), Mérleg, Pesszimista komédia, Perszephoné, Sarusok (drámák), Találkozások (elbeszélések, esszék, 1980), Hazaérkezés (regény, novellák, 1991), Gyaluforgács (esszék, jegyzetek, interjúk, 1992), Beszélgetések az elnökkel (Wisinger Istvánnal, László Györggyel, 1994), Sodrásban (válogatott beszédek, 1998).

Gönczöl András újságíró, riporter (BBC).

Grawáts Péter újságíró, szerkesztő.

Grendel Lajos (Léva, Szlovákia, 1948. április 6.– ) író. Tanulmányok: Komenský Egyetem TTK, Pozsony, matematika–fizika, 1966–1967., BTK, magyar–angol 1968–1973. Életút: 1973– a Madách Könyvkiadó szerkesztője, 1988– irodalmivezető-helyettese, 1990– a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja. 1970– publikál a pozsonyi Irodalmi Szemlében, 1990–1992. főszerkesztő, 1992–1994. a KalligraM Kiadó és az azonos című folyóirat főszerkesztője, 1994– szabadfoglalkozású. 1997– a Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fórumának szóvivője. 1997– a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke. 1998– a Magyar Írók Szövetsége elnökségi tagja. 1998– a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. Madách Imre-díj (1990), Szlovák Írószövetség Díja (1986), Magyar Írók Szövetsége Díja (1987), Déry Tibor-jutalom (1988), érdemes művész (1989), József Attila-díj (1990), Füst Milán-díj (1995), Ady Endre-díj (1997), Kossuth-díj (1999). Főbb művei: Hűtlenek (novellák, 1979), Éleslövészet (regény, 1981, franciául is 1986), Galeri (regény, 1982), Áttételek (regény, 1985), Bőröndök tartalma (elbeszélések, 1987), Szakítások (regény, 1989), Thészeusz és a fekete özvegy (regény, 1991), Elszigeteltség vagy egyetemesség (1991), Einstein harangjai (regény, 1992), Rosszkedvem naplója (1992), Az onirizmus tréfái (novellák, 1993), Vezéráldozat (válogatott novellák, 1995), És eljön az ő országa (regény, 1996), Hazám, Abszurdisztán (1998), Tömegsír (regény, 1999), Áttételek (1999), Prikk és Pantheosz. Valóság, fantasztikum, mágia (1999); esszék, publicisztika. Irod.: Szirák Péter: Grendel Lajos (1995).

Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1. – Gödöllő, 1996. január 7. ) politikus. 1945-ben lép be az MKP-be. 1949–1961. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pártfunkcionárius. 1961-től az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa, vezető-helyettese, majd 1974-től vezetője. 1979-től a Borsod-Abaúj-Zemlpén megyei pártbizottság első titkára. 1987–1988. a Minisztertanács elnöke. 1988-ban pártfőtitkárnak választják. 1990-ben visszavonul a politikától.

Gulyás András diplomata, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, 1991–1996 lisszaboni nagykövet, akkreditálva Bissau-Guineába is.

Gyímes Éva (1945–) esszéíró, egyetemi tanár Kolozsváron.

Gyuricza László politikus, az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának első titkára, 1987–1989. a KB tagja.

Habsburg Ottó, Otto von Habsburg-Lothringen (Reichenau, Ausztria, 1912. november 20– ) politikus. (I.) IV. Károly császár és király és Zita királyné fia. Tanulmányok: Louveni Katolikus Egyetem. 1935. Életút: 1919– szüleivel Svájcba, 1921– Madeira szigetére, 1922– Spanyolországba költözik. 1922– a Habsburg család feje, 1929–1939. Belgiumban, 1939–1940. Párizsban, 1940–1944. Washingtonban, 1944–1954. Franciaországban és Spanyolországban, 1954– a München melletti Pöckingben él. 1936– a Páneurópai Unió tagja, 1940–1944. washingtoni képviselő, 1957–1973. alelnök, 1973– elnök. 1979– az Európai Parlament bajorországi képviselője (CSU). A Francia Akadémia, a madridi Erkölcs- és Politikatudományok Királyi Akadémia tagja. 1992– a POTE, 1993– az ELTE díszdoktora. Velem, Makó, Bánk, Tokaj, Nagymaros stb. díszpolgára. Károly-díj, Robert Schuman Aranyérem (1977), Konrad Adenauer-díj (1977), Louise Weiss-díj, Magyarság Hírnevéért Díj (1997). Főbb művei: Entscheidung für Europa (1953, magy. Döntés Európáról, 1955), Probleme des Atomzeitalters (1955), Soziale Ordnung von Morgen (1957, magy. A holnap társadalmi rendje, 1959), Bernhard von Baden (1958), Im Frühling der Geschichte (1961), L'Extreme Orient n'est pas perdu (1962), Européens et Africains – l'entente nécessaire (1963), Europa – Grossmacht oder Schlachtfeld (1963), Gottes Hand in der Geschichte (1966), Charles Quint (1967, magy. V. Károly, egy európai császár, 1994), Bientôt l'an 2000 (1969), Les Transports de l'Europe (1969), Damals begann unsere Zukunft (1971), Rudolf von Habsburg (1973), Bis hierher und weiter (1974), Die Heilige Hedwig von Schlesien und unsere Zeit (1974), La Naissance d'un Continent (Guy de Chambure-rel, 1975), Idee Europa – Angebot der Freiheit (1976), Karl IV – Ein europäischer Friedensfürst (1978), Jalta és ami utána következett (1979), Europa – Garant der Freiheit (1980), Die Reichsidee – Geschichte und Zukunft einer übernationalen Ordnung (1986), Macht jenseits des Marktes – Europa 1992 (1988), Zurück zur Mitte (1990), Így láttam... 1990–1991–1992 (1992), Európáért (1992), Nicht geschossen ist auch verfehlt (1992), Uváhy o Evrope (1993), Mémoires d'Europe (1994), Friedensmacht Europa (1995), Die Paneuropäische Idee – eine Vision wird Wirklichkeit (1999).

Halda Alíz (Kürt, Szlovákia, 1928. április 5. – Budapest, 2008. június 3.) tanár. Tanulmányok: Színművészeti Akadémia, 1946–1949. ELTE BTK magyar 1953–1958. Életút: 1945– Budapesten él, szövőnő a Goldbergerben, csomagoló a Stühmer Gyárban, gépíró, 1949–1950. a Nemzeti Színház könyvtárosa, 1950–1955., 1956. szeptember–1957. március a Rádió irodalmi osztály szerkesztője, elbocsátják, Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolata miatt nem tud elhelyezkedni, 1957–1962. alkalmi munkákból él, 1962–1983. a Fényes Elek Szakközépiskolai Leánykollégium igazgatója, 1983– nyugdíjas. 1947–1956. az MKP, illetve az MDP tagja. Részt vett a demokratikus ellenzék tevékenységében. 1988–1990. a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetőségi tagja. 1988– az SZDSZ alapító tagja, 1999– 2006. az országos tanács tagja, 2007-ben újból beválasztják. 1990., 1998. országgyűlési képviselőjelölt, 1991–1998. képviselő, 1992. február–október a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság, 1992. október–1998 a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság tagja, 1998. alelnöke, 1992–1994. a környezetvédelmi bizottság tagja. Nagy Imre-emlékplakett (1996).

Halmos Csaba (Újpest, 1944. július 9.– ) közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1968–1972. Életút: 1962–1972. az Ofotértnél optikus-látszerész, 1977–1987. a SZOT közgazdásza, 1985–1987. a SZOT osztályvezetője, 1987–1990. az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, államtitkár, 1990–1995. a Manpower Munkaerő-szervezési Kft. igazgatója, 1995–1996. az Országos Munkaügyi Központ főigazgatója, 1996–1998. a Közmunkatanács elnöke, címzetes államtitkár, 1990–1991. a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos tanácsadója. 1987–1990. az ILO magyar nemzeti bizottság elnöke. Évekig részt vett a Tudományos Dolgozók Világszövetsége Szociális Gazdasági Bizottságában. 1998– a JPTE tanára.

Hannich Péter (Győr, 1957. március 30. –) magyar labdarúgó. 1977-ben kerül a Rába ETO-hoz és a következő évtől a csapat stabil tagja. 1981–1986. tagja a győriek történetének legsikeresebb csapatának: kétszeres bajnok, ezüstérmes és egyszeres bronzérmes. 1981–1982-es idényben a gólkirályi címet is megszerzi 22 góllal. A mexikói világbajnokság után Franciaországban folytatja pályafutását az AS Nancy-nál. 1988. hazatér és az MTK-VM labdarúgója. Itt egy bajnoki ezüst- és egy bronzéremmel gazdagítja gyűjteményét. 1992. az osztrák Mattersburg (Nagymarton) csapatában fejezi be az aktív labdarúgást. A magyar válogatottban 1982 és 1987 között 27 alkalommal szerepel és két gólt szerez. Tagja volt az 1986-as mexikói világbajnokságon szereplő csapatnak.

Genscher, Hans-Dietrich (Reideburg, Saale, 1927. március 21. –) német politikus, jogász, közgazdász. Tanulmányok: Hallei Egyetem, jog, Lipcsei Egyetem, közgazdaságtan, 1949., Hamburgi Egyetem, jog, 1954. Életút: 1943–1945. katona, amerikai és brit hadifogságba kerül, 1946. a Liberális Demokrata Párt tagja, 1952. az NDK-ból az NSZK-ba települ át, bírósági fogalmazó Brémában, 1952– az FDP tagja, az Ifjú Demokraták brémai tartományi szervezője elnök-helyettese, 1954– ügyvéd, 1956– az FDP parlamenti frakciója tudományos tanácsadója, 1959–1965. titkára, 1962–1964. pártigazgató, a párt országos ügyvezetője, 1968–1974. alelnöke, 1974–1985. elnöke. 1965– képviselő, a parlamenti frakció ügyvezezetője, 1974–1985. a parlamenti frakció elnöke, 1969–1974. belügyminiszter, 1974–1992. külügyminiszter, alkancellár, 1992– a Franckesche Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1995– az EBESZ békéltető és választottbíróságának alelnöke. 1988. az ELTE díszdoktora. Szabadság-díj (1988), az Onasszisz-alapítvány díja (1991). Főbb művei: Bundestagsreden (1972), Deutsche Aussenpolitik, Reden und Aufsätze aus 10 Jahren (1974–1984), Nach vorn Gedacht... Perspektiven deutscher Aussenpolitik (1986), Erinnerungen (1995).

Haraszti Miklós (Jeruzsálem, Palesztina (ma: Izrael), 1945. január 2.– ) író, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–filozófia, 1964–1967., 1968–1970. Életút: 1963–1964. Pakson és Dunaföldváron képesítés nélküli nevelő, 1963– verseket, dalokat, cikkeket közölt az irodalmi sajtóban, 1969 Költők, dalok, forradalmak c. műfordítás kötete jelenik meg, 1969–1970. a diákmozgalmak egyik szervezője, 1970. rendőri felügyelet alá helyezik, 1970–1971. a Ganz-Mávag és a Vörös Csillag Traktorgyár marósa, 1973. Darabbér c. könyvének kéziratát lefoglalja a rendőrség, államellenes izgatás címén 8 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik (1992. megsemmisítik az ítéletet), 1977. egyik alapítója a szamizdatmozgalomnak, 1978–1980. külföldön ösztöndíjas, 1981– a Beszélő c. folyóirat alapító szerkesztője. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító tagja, 1988–1989. az USA-ban a Bard College-ban, 1994– Chicagóban vendégtanár. 1997–2000. a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriuma elnökségi tagja.2002-től a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja. 2004. az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelőse, 2007. mandátumát további három évre meghosszabbították.1989– az SZDSZ tagja, 1989–1991. ügyvivője, sajtótitkár, 1991– az Országos Tanács tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Budapest VIII. kerület), a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság (1992–1994. kulturális, tudományos, felsőoktatási, tv-, rádió- és sajtóbizottság) tagja, az SZDSZ-frakció sajtóügyi szóvivője, 1998. képviselőjelölt. 2000–2001.a párt ügyvivői testületének tagja. 2009. kilép a pártból. 1998– a chicagói Northwestern Egyetem díszdoktora. Főbb művei: Darabbér (1975), A cenzúra esztétikája (1986), The Velvet Prison (1987), Kései bevezetés a kádárizmusba (1990).

Harmati Béla (Ősagárd, 1936. április 23. –) evangélikus püspök. Tanulmányok: Evangélikus Teológiai Akadémia, 1954–1959., genfi és zürichi egyetem, teológia, 1966–1967., göttingeni és heidelbergi egyetem, teológia, 1970. Életút: 1959–1966. Veszprémben, Balassagyarmaton, Rudabányán, Budapesten segédlelkész, 1967–1970. Genfben a Lutheránus Világszövetség tudományos munkatársa, 1970–1973. a Teológiai Akadémia püspöki titkára és előadója, 1973–1980. megbízott tanára, 1976–1980. a Deák téri templom lelkésze, 1980–1987. a Lutheránus Világszövetség tudományos osztályvezetője, 1987– a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1990– a Magyar Evangélikus Egyház Országos Elnöksége püspök-elnöke. 1992–1998. a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke. 1991– a Keresztény–Zsidó Társaság elnökségi tagja, 1993– társelnöke. 1991– a Magyar Bibliatanács elnöke. A Magyar Környezetvédelmi Egyesület tiszteletbeli elnöke. A Pest-budai Petőfi Egyesület elnöke. A Johannita Lovagrend tagja. Főbb művei: Christian Ethics and Property (1982), Church and Nation Building (szerk., 1982), The Church and Civil Religion in the Nordic Countries of Europe (szerk., 1984), Christian Ethics – Property and Poverty (szerk., 1985), The Church and Civil Religion in Asia (szerk., 1986).

Hasznos Miklós (Pécs, 1931. május 27. –) jogász, politikus. Tanulmányok: ELTE JTK, 1964–1968. Életút: 1949. az ország összes középiskolájából kizárják, 1949–1951. egy komlói szénbányában csillés, a Komlói Bányavidéki Építési Nemzeti Vállalatnál bérelszámoló, osztályvezető-helyettes, az árpádtetői erdőgazdaságban erdőirtó, a pécsi Mezőkernél zsákoló, 1951–1954. munkaszolgálatos, 1954–1955. a Téglaipari Egyesülésnél, 1955–1956. a Cementipari Vállalat komlói üzemében dolgozik, 1956–1959. hivatásos gépkocsivezető, 1959–1968. a TÁKI diszpécsere, 1968–1969. a Dózsa Általános Építőipari Közös Vállalat igazgatója, 1969–1970. a Talajkutató Vállalat jogi osztályvezetője, 1970–1974. az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat, 1974–1987. az Agrober jogi osztályvezetője, közigazgatási osztályvezető, 1987– nyugdíjas, 1987–1989. az Állami Biztosító szakértője, az Állatkert jogtanácsosa. 1947. a Demokratikus Néppárt ifjúsági aktivistája, 1956. újból ennek a pártnak a tagja, 1988–1989. az MDF, 1989– a KDNP tagja, 1989–1991. főügyésze, 1990–1994. elnökségi tagja, 1991–1994., 1996–1997., 1997– alelnöke. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1994. Pest megye, 1990–1997. KDNP, 1997–1998. független), 1990–1992. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság, 1992–1994. a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság, 1990–1991., 1993–1994. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság, 1991–1993. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság tagja, 1994. február–május a környezetvédelmi bizottság elnöke, 1994. június–1997. alelnöke, 1998. képviselőjelölt. 1991– az Emberi Jogok Nemzetközi Társaság magyar tagozatának elnöke. 1990– a MUSZ 51–56 Szervezet elnöke.

Hegedüs B. András (Budapest, 1930. október 4. – 2001. június 3.) közgazdász, szociológus, politikus. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1949–1953. Életút: 1953–1957. az ELTE tanársegéde, 1956. a Petőfi Kör egyik titkára, emiatt elbocsátják, 1957–1958. a KSH-ban társadalomstatisztikai vizsgálatokat végez, 1958. letartóztatják, 1959. a Mérei–Fekete-per negyedrendű vádlottjaként 2 évi börtönbüntetésre ítélik, 1960–1963. munkanélküli, fordító, 1963–1980. a Műanyagipari Kutató Intézet, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet, a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ munkatársa, ipargazdasági vizsgálatokkal, prognosztikával és társadalomkutatással foglalkozik, 1982–1990. a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közép- és Kelet-európai Kutató Központ tudományos főmunkatársa, 1990–1997. az ELTE társadalom- és gazdaságtörténeti tanszékén docens. 1985. az Oral History Archívum egyik megalakítója. 1988. a Történelem Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd titkára, 1991–1992. általános alelnöke. 1990–1991. a Kárpótlási Hivatal társadalmi kollégiumának alelnöke. 1990–1999. az 1956-os Forradalom Története Dokumentációs és Kutató Intézet ügyvezető igazgatója, 1999– tanácsadója. Nagy Imre-emlékplakett (1996). Főbb művei: Forró ősz Budapesten. Életútinterjú Fazekas Györggyel (1989), A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján I–VII. (szerk., 1989–1994), 1956 – A forradalom kronológiája (társszerk., 1990), Ötvenhatról nyolcvanhatban (szerk., 1992), A “Jelcin-dosszié” (társszerk., 1993), 1956 kézikönyve I–III. (főszerk., 1996).

Hegedűs István (Budapest, 1957. december 9.– ) szociológus, politikus. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, pénzügy, 1977–1981., Közép-európai Egyetem, politológia, 1994–1995., Ph. D. a Budapesti Corvinus Egyetem szociológia és szociálpolitika tanszékén, 2004. Életút: 1982–1983. az MTA Filozófiai Intézet, 1983–1984. a Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos segédmunkatársa, 1985. a Heti Világgazdaság, 1986–1990. az MTA Szociológiai Kutató Intézet munkatársa, 1982–1988. életútinterjúkat készít az Oral History Archívum számára, 1995 az ELTE BTK média szakán óraadó tanár, 1996. a Külügyi Intézet munkatársa, 1996–1997. a Közép-európai Egyetem külpolitikai tanácsadója. 1995– a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola, 1996– a BKE tanára. 1995–1998. a Magyar Külügyi Társaság elnökségi tagja. 1997– az MTI Rt. tulajdonosi tanácsadó testületének tagja (SZDSZ). 1988–1994. a FIDESZ, 1988–1990. a választmány tagja, 1993–1994. a Párbeszéd platform szóvivője. 1989. a FIDESZ Press alapító szerkesztője, 1989–1990. a Magyar Narancs szerkesztőbizottsági tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő, 1990–1993. a külügyi bizottság alelnöke, 1993–1994. az európai közösségi ügyek bizottság tagja, 1994. képviselőjelölt.

Hegedűs László (Budapest, 1936. - Budapest, 2000.). Tanulmányok: Budapesti Piarista Gimnázium, Közgazdasági Technikum. Életút: 1956. október 23-án az egyetemistákkal együtt vonul a Petőfi-szoborhoz, a Bem-szoborhoz, majd a Parlament elé és a Rádióhoz. Október 24-én önkéntes mentősnek jelentkezik a Központi Honvédkórházba, ahol 1957 februárjáig tartózkodik. 1957 májusában letartóztatják. 1958-ban a Tutsek Gusztáv vezette népbíróság a Nagy József és társai perben az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése címén első fokon életfogytiglani börtön büntetésre ítéli. Az ítélet 1959-ben jogerőre emelkedik, mert fellebbezését - egy esetleg várható súlyosbítás miatt - visszavonja. Elzárása idején részt vesz a váci éhségsztrájkban, ami miatt büntető börtönbe kerül. 1963-ban szabadul a váci börtönből az ENSZ által kikényszerített közkegyelemmel, de még fél évre rendőri felügyelet alá helyezik. A titkoshálózati megfigyelése egészen 1989-ig tart. 1963-ban segédmunkás az Országos Mentőszolgálat gépkocsialkatrész raktárában. 1964-től a Híradástechnika Szövetkezethez kerül gépírónak. A hetvenes évek elején elbocsátják, szabadúszóként, GMK tagként folytatja, könyveket szerkeszt. 1978-ban kapcsolatba lép ellenzéki körökkel, keresztény kiscsoportoknak tart előadásokat a forradalomról. Egyik szerzője a kényszerűen szamizdattá lett Bibó emlékkönyvnek (Levél Donát Ferenchez), ami miatt megjelenése előtt álló kisregénye kéziratát indoklás nélkül visszaküldik. 1988–1989-ben a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagjaként az 56-os mártírok temetésének egyházi vonatkozásait szervezi, majd rövid ideig a Történelmi Igazságtétel Bizottság ügyvezető elnöke. Tisztségéről lemond. A Horn-kormány idején Nagy Imre plakettal tüntetik ki. A kitüntetést nem veszi át. Néhány verse a Vigíliában lát napvilágot különböző álneveken. Drámái, tévéjátékai és kisregénye kéziratban maradtak.

Kohl, Helmut Josef Michael (Ludwigshafen, 1930. április 3.-) német kereszténydemokrata politikus, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja 1982 és 1998 között.

Hendrei Tamás újságíró, riporter (BBC).

Hodosán Róza (Darvas, 1954. december 18.– ) tanár, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–szociológia, 1978–1984. Életút: 1973–1976. Budapesten postai alkalmazott, 1976–1977. Püspökladányban könyvtári munkatárs. Az egyetemen került kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel, részt vett a szamizdatirodalom készítésében, a SZETA munkájában, 1981– az AB Független Kiadó és a Hírmondó szamizdat folyóirat korrektora, nyomdásza, szerkesztője, terjesztője. Ellenzéki tevékenysége miatt az egyetem után sokáig nem kap munkát, 1987–1988. a budapesti Berzsenyi Gimnázium óraadó tanára, egy évig ösztöndíjas az USA-ban. 1988– a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a FIDESZ, majd az SZDSZ alapító tagja, 1989–1991., 1992– az Országos Tanács tagja. 1990–1998. országgyűlési képviselő (Hajdú-Bihar megye), 1990–1994. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság, 1994–1998. az önkormányzati és rendészeti bizottság tagja, 1998. képviselőjelölt. 1993–1994. a Magyarországi Női Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az Ön-Kor-Kép szerkesztőbizottság elnöke. Demszky Gábor, majd Magyar Bálint felesége. 2009. kilép az SZDSZ-ből.

Horn Gyula (Budapest, 1932. július 5.– ) politikus, miniszterelnök. Tanulmányok: Közgazdaságtudományi Főiskola, Rosztov, Szovjetunió, 1950–1954, Politikai Főiskola, 1967–1970. Életút: Műszerész ipari tanuló, 1954–1959. a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-főosztály főelőadója, 1959–1961. a Külügyminisztérium szovjet önálló osztály munkatársa, 1961–1963. Szófiában, 1963–1969. Belgrádban diplomata, 1969–1983. az MSZMP KB külügyi osztály munkatársa, konzultánsa, osztályvezető-helyettese, 1983–1985. osztályvezető, 1985–1989. külügyi államtitkár, 1989–1990. külügyminiszter, 1994–1998. miniszterelnök. 1954–1956. az MDP, 1956–1989. az MSZMP tagja, 1985–1989. az MSZMP KB, 1989. a PIB, 1989–1998. az MSZP Elnöksége tagja, 1990–1998. az MSZP elnöke. 1996– a Szocialista Internacionálé alelnöke. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Somogy megye, 1994– Budapest), 1990–1993. a külügyi bizottság elnöke, 1998–2000. frakcióvezető-helyettes.1996–2003. a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke. 1990– a stockholmi SIPRI igazgatótanács tagja. A közgazdaságtudomány kandidátusa (1977). 2007.betegsége miatt nem szerepel a nyilvánosság előtt. Károly-díj (Aachen, 1990), Arany Európa-díj (1994), Ludwig Wünsche-díj (1998). Főbb művei: Cölöpök (1991), Azok a kilencvenes évek... (1999).

Hornyák Tibor (Újpest, 1926. július 17. – Budapest, 2006. december 30. ) politikus, író, újságíró. Életút: 1946–1947. a Magyar Szabadságpárt újpesti titkára, 1947. a Magyar Függetlenségi Párt újpesti elnöke, a párt felszámolása után segédmunkás, gépkocsivezető, műszaki vezető ellenőr, régiségkereskedő, 1956. újjászervezi a pártot, annak elnöke, a forradalom bukása után 1957-ben letartóztatják, 1959-ben 12 évi börtönre ítélik, 1963-ban amnesztiával szabadul. 1989-ben a pártot újra életre hívja, majd a párt országos örökös elnöke, az Ellenzék c. lap főszerkesztője, 1990. december a párt és a lap megszűnik. 1990–1991. az 56-os Szövetség alapító elnöke, 1991–1992. az FKGP országos dokumentum központ vezetője, 1993 az ’56-os Felkelők Magyarországi Szövetség alapító elnöke. 1990. országgyűlési képviselőjelölt. Főbb művei: Tanúskodnak a halálraítéltek (1989), Harckocsival Mindszentyért (1991), Ellenszélben. Háború a magyar nép ellen (1995), Hóhértörvények börtönországában (1997), Rémuralom Magyarországon (1998).

Horváth István (Paks, 1935. szeptember 1.– ) politikus. Tanulmányok: ELTE JTK. Életút: 1957–1958. a Bács-Kiskun megyei bíróságon fogalmazó, 1958–1959. a kecskeméti járási bíróságon bíró, 1959–1968. az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottság politikai munkatársa, majd osztályvezetője, 1968–1970. titkára, 1970–1973. a KISZ KB első titkára, 1973–1980. az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottság első titkára, 1980–1985. belügyminiszter, 1985–1987. az MSZMP KB titkára, 1987. a Minisztertanács elnökhelyettese, 1987–1990. belügyminiszter, lemond. 1970–1989. az MSZMP KB tagja, 1988. a KB Ifjúsági Bizottság tagja. 1971–1975. országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja.

Horváth István (Miskolc, 1944. január 30.– ) újságíró. Életút: 1963–1964. újságíró gyakornok, 1964–1969. több üzemi lapnál munkatárs, 1969–1973. az Esti Hírlap munkatársa, 1973–1978. a belpolitikai rovat vezető-helyettese, 1978–1988. vezetője, 1988–1992. a Mai Nap alapító főszerkesztője, 1989–1992. a Mai Nap Kiadói Rt. elnök-vezérigazgatója, 1993. a Centál Kiadói Kft. igazgatója, 1993–1994. a Griff, 1994–1997. a Vasárnap, a Színes Vasárnap alapító főszerkesztője, a Vasárnap Lapkiadó Kft. igazgatója, 1997– a Népszava felelős szerkesztője.

Aboimov, Ivan magyarországi szovjet nagykövet (Liepāja, 1936. november 6. –) orosz diplomata. Tanulmányok: Liepāja Tanítóképző 1959. Életút: 1962–1963. Komszomol titkár, 1963–1967. propaganda ügyek irányítója, 1967–1969. külügyekért felelős osztályvezető, 1972-től a Külügyminisztériumban tölt be pozíciót. 1990. első külföldi megbízatásaként a Szovjetunió budapesti nagykövete, majd 1996-ig Oroszország budapesti nagykövete. 1996-1999. a Finnországi külképviselet vezetője, 1999-2001. ukrán nagykövet.

Iván Zoltán újságíró, riporter (BBC).

Iványi Pál (Budapest, 1942. augusztus 25. –) politikus. Tanulmányok: Budapesti Műszaki Egyetem, 1967., Politikai Főiskola, 1976. Életút: 1961–1962. a Csepel Autógyár segédmunkása, műszaki ellenőre, 1967–1976. kutatómérnök, osztályvezető-helyettes, 1976–1980. az MSZMP Malév-bizottság titkára, 1980–1984. a Budapesti Bizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, 1984–1986. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettese, 1987–1988. a Fővárosi Tanács VB. elnöke, 1987–1989. az MSZMP KB, 1988–1989. a PB, 1989. a PIB tagja, 1988–1989. a KB gazdaságpolitikai titkára. 1998– a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Rt. igazgatóságának tagja.

Jánosi Katalin (Budapest, 1951. november 2.– ) festő- és gobelinművész. Édesapja Dr. Jánosi Ferenc, édesanyja Nagy Erzsébet. Jánosi Katalin Nagy Imrének, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének unokája.

Jenei György, (1942– ) tanszékvezető, egyetemi tanár, az MTA doktora, MTA köztestületi tagja, 1988–1990. között a Minisztertanács Hivatalában miniszterelnöki személyes tanácsadó.

Jeszenszky Géza ( Budapest, 1941. november 10.– ) történész, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, történelem–angol, 1961–1966., könyvtár, 1971–1973. Életút: 1959–1961. fizikai munkás, 1966–1968. a Fehérvári úti iskola tanára, 1968–1973. az OSZK tudományos munkatársa, 1973–1976. az MTA Történettudományi Intézet aspiránsa, 1976–1981. a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa, 1981. docense, 1989–1990. a Társadadalomtudományi Kar dékánja. 1984–1986. a Kaliforniai Egyetem (Santa Barbara) Fulbright vendégtanára, Kelet-Európa 19. és 20. századi történetét oktatta. 1964 óta publikál szakfolyóiratokban. 1982–1990. a TIT Budapesti Szervezet történeti szakosztály elnöke, 1989. a Rákóczi Szövetség választmányi tagja, 1992. tiszteletbeli elnöke. 1990–1994. külügyminiszter, 1998. washingtoni nagykövet. 1995–1998. a Magyar Atlanti Tanács elnöke. 1987. az MDF alapító tagja, 1988–1996. az országos választmány tagja, 1989–1990. a külügyi bizottság vezetője, 1990–1994. az elnökség, 1994. az ügyvezető elnökség tagja, 1996– az MDNP tagja, 1996–1998. elnökségi tagja. 1990, 1998. országgyűlési képviselőjelölt, 1994–1998. képviselő (1994–1996. MDF, 1996–1998. MDNP), a külügyi bizottság tagja, 1996–1998. az MDNP-frakció vezető-helyettese. A történettudomány kandidátusa (1980). Főbb művei: The Outlines of the History of International Relations (1984), Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában, 1894–1918. (1986).

Jotischky László (Budapest, 1933. május 22.– ) rádiószerkesztő. Tanulmányok: Idegen Nyelvek Főiskolája. Életút: Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekül. Nagy-Britanniában telepedik le. 1957-ben a BBC magyar szerkesztőségére kerül. 1976–1980. a magyar osztály vezetője, 1980– a Közép-Európai osztály helyettes vezetője.

Kádár János, 1945-ig Csermanek (Fiume, 1912. május 26. – 1989. július 6.) politikus. Tanulmányok: írógépműszerész. Életút: 1930-tól a KIMSZ és a KMP tagja. 1933. a KIMSZ titkára, tevékenysége miatt két évre börtönbe kerül. 1935. pártutasításra belép az MSZDP-be. 1942-től a MKP KB tagja, 1943–1945. a KB vezető titkára. 1945. rövid ideig budapesti rendőrfőkapitány-helyettes. 1945–1951. a KMP, majd MDP KV és PB tagja. 1945–1948. a KMP Nagy-Budapesti Bizottságának titkára, 1947-ig a KV Káderosztályának élén áll. 1947-től országgyűlési képviselő, 1948–1950. belügyminiszter, majd a KV Párt- és Tömegszervezetek osztályát vezeti. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatják és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1955-ben szabadul, 1956-ban visszakapja párttisztségeit. 1956. október 28-án a KV Elnökségének elnöke, november 4-ig államminiszter. Tevékeny részese az MSZMP megalakításának: október 30-án az Intéző Bizottság tagja majd az Ideiglenes Intéző Bizottság elnöke. A szovjet vezetés döntése nyomán ő kerül az ország élére. 1957–1989. az MSZMP KB és a PB tagja. 1956–1958. a Forradalmi-Munkás-Paraszt-Kormány elnöke, 1961–1965. a minisztertanács elnöke. 1964-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, 1965-tól az Elnöki Tanács tagja. 1957-től a KB első titkára, 1985-ben pártfőtitkárrá választják. 1989 májusában lemondatják tisztségeiről.

Kálló Zsuzsa újságíró, riporter (BBC).

Karacs Imre újságíró, riporter (BBC).

Karcsay Sándor (Budapest, 1915. október 5. –) jogász, politikus. Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem, jog, 1933–1938. Életút: 1938. egyetemi adjunktus, 1938–1943. a Kincstári Jogügyi Igazgatóság gyakornoka, aljegyző, titkár, közben ösztöndíjas külföldön, 1943–1944. budapesti törvényszéki bíró, 1945. az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztály munkatársa, 1945–1946. a Belügyminisztériumban közigazgatásszervezési, majd törvényelőkészítő munkát végez, minisztériumi osztálytanácsos, 1946–1947. a tanulmányi osztály vezetője, tankönyveket ír és szerkeszt, 1949. nyugdíjazzák, 1949–1950. biztosítási ügynök, 1950–1977. az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda szakfordítója, lektora, majd igazgató-helyettese, 1978–1990. nyugdíjas jogi szótárszerkesztő, szaklektor, nyelvművelő. 1946–1947. a Demokrata Néppárt végrehajtó bizottságának tagja, 1956. vezetőségi tagja, 1989– a KDNP tagja, az Országos Intézőbizottság tagja, külügyi szóvivő. 1990–1994. országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság, 1992–1994. az európai közösségi ügyek bizottság tagja, 1990–1994. a frakció külügyi szóvivője, 1990–1994. az Interparlamentáris Unió magyar csoport alelnöke, a magyar–svájci tagozat elnöke. 1989– a Közép-európai Kereszténydemokrata Pártok Uniójának elnöke, a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke. 1991– az Európa-tanács Parlamenti Közgyűlése kereszténydemokrata csoport vezetőségi tagja.

Kárpáti Ferenc (Putnok, 1926. október 16.– ) honvédelmi miniszter, honvédtábornok. Tanulmányok: Katonai Akadémia. Életút: 1945–1948. a MADISZ járási titkára Borsod megyében, majd az MKP Borsod megyei bizottság munkatársa, 1948–1989. hivatásos katona, 1949– politikai tiszt, 1963–1971. ezredes, 1971–1979. vezérőrnagy, 1979–1985. altábornagy, 1985–1989. vezérezredes, 1989– tartalékos. 1958–1970. az MSZMP Néphadseregi Bizottság első titkára, politikai főcsoportfőnök, 1970–1985. miniszter-helyettes, 1985–1990. honvédelmi miniszter. 1962–1966. az MSZMP KB póttagja, 1966–1985. a KEB, 1985–1989. a KB tagja. 1971–1990. országgyűlési képviselő.

Kasza László Levente (Somogysámson, 1937. szeptember 1. – ) újságíró. Tanulmányok: Ludwig Maximilian Egyetem, München, közgazdaságtudomány 1957–1962. Életút: 1956. emigrál, 1963–1993. a Szabad Európa Rádió gyakornoka, munkatársa, szerkesztője, 1989–1993. igazgató-helyettes. A holnap hullámhosszán, Gondolatforgató, Kommentár nélkül c. műsorok szerkesztője, 1993. hazatér, 1994–1996. a TV politikai műsorainak főszerkesztője, 1996– szabadúszó. Nagy Imre-emlékplakett (1995). Főbb művei: Metamorphosis Hungariae 1989–1994. (1994).

Kerényi György (Budapest, 1963. július 28. –) újságíró. Tanulmányok: ELTE BTK, 1982–1988. Életút: 1987–1989. a péceli Ráday Pál Gimnázium tanára, 1991–1996. a Tilos Rádió alapító szerkesztője, 1998-ig a Tilos Kulturális Alapítvány elnöke, 1993–1999. a Magyar Narancs, illetve MaNcs munkatársa, 1994–1995. a Tv3 szerkesztője, 1995–1996. a Roma Sajtóközpont belpolitikai rovatvezetője, 1997– az Amaro Drom főszerkesztője. 1990. a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje. Tolerancia-díj (1993, 1994, 1994), Bezerédj-díj (1998).

Kilényi Géza (Gyula, 1936. május 11. – ) alkotmányjogász. Tanulmányok: ELTE JTK, 1954–1958. Életút: 1958–1973. ügyész, 1960–1973. a Legfőbb Ügyészségen dolgozik, 1973–1985. az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos igazgató-helyettese, 1981–1988. az MTA Államtudományi Kutatások Programirodájának igazgatója, az új alkotmány elméleti megalapozását szolgáló kutatás irányítója, 1988–1989. igazságügyminiszter-helyettes, 1989–1998. az Alkotmánybíróság tagja. 1984–1989. az Alkotmányjogi Tanács tagja. 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem JTK tanszékvezető egyetemi tanára, majd 2000–2006. intézetvezető . Az MTA Közigazgatástudományi Bizottság tagja, 2008– a bizottság elnöke. 1993– a Pallas Páholy kuratóriumának elnöke. A Magyar Jogászegylet tudományos bizottság elnöke. 2000–2001. egészségügyi miniszteri biztos. 2003–2004. a Köztársasági Etikai Tanács tagja. Kutatási területe: államigazgatási eljárásjog, környezetvédelmi jog, alkotmányjog. Az állam- és jogtudomány kandidátusa (1968), doktora (1979). Szalay László Emlékérem, Széchenyi-emlékplakett, Környezetünk védelméért, A főváros kiváló szolgálatáért. Főbb művei: Az államigazgatási eljárás alapelvei (1970), A környezetvédelmi jog elméleti alapjai (1979), A környezetvédelmi bírság (1982), Egy alkotmányelőkészítés dokumentumai I–II. (1991), Alkotmánybíráskodás (1993), a Studies on Hungarian State and Law c. könyvsorozat főszerk.

Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14. – Budapest, 2009. július 4.) történész, honvédtábornok. Tanulmányok: Ludovika Akadémia, 1930–1935., Honvéd Hadiakadémia, 1940–1942., Columbia Egyetem történelem 1958–1962. Életút: 1935–1940. a kaposvári gyalog-, majd tüzérezrednél csapattiszt, 1940. részt vesz Észak-Erdély visszacsatolásában, 1942–1944. a Honvédelmi Minisztérium szervezési osztály alosztályvezetője, vezérkari tiszt, 1945. dandárjával átáll a szovjet hadsereg oldalára, a szovjet hadifogságból megszökik, 1946–1947. az I. hadosztály vezérkari főnöke, 1947–1948. a Honvédelmi Minisztérium kiképzési osztályvezetője, 1948–1949. a honvéd gyalogság parancsnokhelyettese, 1949–1950. parancsnoka, 1950–1951. vezérőrnagy, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia alapító parancsnoka, 1951. államellenes összeesküvés hamis vádjával halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélik, 1956. rehabilitáció nélkül szabadul, októberben a Nemzetőrség főparancsnoka, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnöke, Budapest katonai parancsnoka, novemberben a katonai ellenállás szervezője, majd Ausztriába menekül, az USA-ban telepszik le, 1957–1966. a Magyar Forradalmi Tanács, illetve a Szabad Magyar Nemzeti Képviselet alelnöke, 1958–1966. a Magyar Bizottság tagja, a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke, 1963–1983. a Brooklyn College-ban, a New York-i Városi Egyetemen a hadtörténet tanára. 1978. New Jerseyben megalapítja és 1990. részben hazatelepíti az Atlanti Kutató és Kiadó Társulatot. 1989. hazatér. 1990– nyugalmazott vezérezredes. 1945–1948. az MKP, 1948–1951. az MDP tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Kaposvár, 1990. május–október független, 1990. október–1994. SZDSZ), a honvédelmi bizottság tagja, 1990–1991., 1992–1994. alelnöke, 1992–1994. az SZDSZ-frakció honvédelmi szóvivője, 1998. képviselőjelölt. 2000–2002. Orbán Viktor miniszterelnök személyes megbízottja a haderőreform munkálataiban. 1994– a Nemzetőrök Szövetség történeti főparancsnoka. 1996– a Magyar Történészek Nemzetközi Társulatának tb. elnöke. 1991– a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1994– a Brooklyn College tb. tagja. dr. Márton Áron-díj (1989), Demény Pál Emlékérem (1996), Pro Cultura Hungarica (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, katonai tagozat (2002). 2004. a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Nagy Imre Érdemrendet (2004). Főbb művei: Hungary in the Late Eighteenth Century: The Decline of Enlightened Despotism (1969), Ferenc Deák (1975, magy. Deák Ferenc, 1993), Az első háború szocialista országok között (1981), Honvédségből Néphadsereg. 1944–1956 (1986), A forradalomtól a forradalomig (1990), Trianon: Antecedents and Repercussions (1995).

Király Zoltán (Kiskunfélegyháza, 1948. május 23. – ) újságíró, pedagógus, politikus, vállalkozó. Tanulmányok: JATE JTK, 1969–1971., Tanárképző Főiskola, Szeged, népművelés–pedagógia, 1975–1979., Újságíró Iskola, 1980–1981., Politikai Főiskola, 1983–1987., Bell School of Languages, Norwich (Anglia), 1989. Külkereskedelmi Főiskola, 1995–1997. Életút: 1971–1978. a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottság kulturális felelőse, 2 évig mb. ideológiai titkár, 1973–1975. a Petőfi Népe, 1975–1978. a Rádió szolnoki stúdiójának munkatársa, a Tv külső munkatársa, 1978–1991. az MTV szegedi stúdiójában szerkesztő-riporter, 1991. a HT Press ügyvezető igazgatója, 1992. az Impress–R Marketing Bt. ügyvezetője, 1994– egy szegedi sportszerbolt társtulajdonosa. 1985–1994. országgyűlési képviselő (Szeged, 1990. május–június MDF, 1990. június–1994. független), 1985–1990. a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság, 1989–1990. az ügyrendi bizottság tagja, 1989. megalapítja az Ellenzéki Demokraták képviselőcsoportot, 1990. május–június, 1992–1994. a külügyi bizottság tagja, 1994. (MSZDP), 1998. (MSZP) képviselőjelölt. 1974–1988. az MSZMP tagja, 1988. kizárják az MSZMP-ből. 1989. a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnökségi tagja. 1992–1993. a Szociáldemokrata Néppárt ügyvivője, 1993–1994. az MSZDP elnöke, 1997– az MSZP tagja. 1994-ig a MÚOSZ elnökségi tagja. 1993– a Demokratikus Charta szóvivője.

Kis János (Budapest, 1943. szeptember 17. – ) filozófus, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, filozófia, 1967. Életút: 1967–1973. az MTA Filozófiai Intézet tudományos munkatársa, 1973. elbocsátják, publikációs tilalom alá helyezik, szabadúszó fordító, a demokratikus ellenzék egyik létrehozója, 1981– a Beszélő c. szamizdat folyóirat szerkesztője, 1990–1991. a szerkesztőbizottság elnöke. 1988–1989. a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola vendégtanára, jelenleg a Közép-európai Egyetem politikatudományi tanszékén tanít. 1988–1991 a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ ügyvivője, 1990. mb. elnöke, 1990–1991. elnöke, 1991– az Országos Tanács tagja. Tolerancia-díj (1996), Bibó István-díj (1998). Főbb művei: Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (társszerző, 1973), A szovjet típusú társadalom marxista szemmel (1983), Vannak-e emberi jogaink? (1986), Politics in Hungary. For a Democratic Alternative (1989), Az állam semlegessége (1997).

Kocsis Elemér (Balmazújváros, 1926. május 14. – Debrecen, 2009. május 7.) református püspök. Tanulmányok: Debreceni Tudományegyetem, teológia, 1944–1951., Bázel, 1948–1949., Erlangeni Egyetem, 1957–1959. Életút: 1949–1952. Szamoskéren, Körösladányban segédlelkész, Panyolán helyettes lelkész, 1952–1954. a Debreceni Teológiai Akadémia tanársegéde, 1954–1961. adjunktusa, 1961–1967. docense, 1967– professzor. 1978– a Református Kollégium főigazgatója. 1987–1996. a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, 1989–1991. a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A Magyar Bibliatanács ügyvezető elnöke, a Confessio szerkesztőbizottság tagja.

Komoróczki István a Külügyminisztérium szóvivője 1989-ben.

Konrád György (Debrecen, 1933. április 2. – ) író. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar, 1951–1956. Életút: 1956–1957. az Életképek szerkesztője, 1957–1959. állástalan, 1959–1965. a VII. kerületi tanács gyámhatóságán ifjúságvédelmi felügyelő, közben a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője, 1965–1973. a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet városszociológusa, 1973– szabadfoglalkozású, 1988-ig megtiltják műveinek publikálását. 1987–1988. a Colorado College-ban világirodalmat tanít. 1989– a Magyar Napló állandó munkatársa, a Megbékélés Alapítvány kuratóriuma elnöke, 1990–1993. a Nemzetközi PEN Club elnöke. 1997– a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke. 1990– az antwerpeni Instelling Egyetem díszdoktora. Az SZDSZ országos tanács tagja. 1991– a budapesti magisztrátus elnöke. 1993– a Demokratikus Charta szóvivője. 1994, 1998. országgyűlési képviselőjelölt. 1992. a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. Herder-díj (1983), Kossuth-díj (1990), a német könyvkereskedők Béke-díja (1991), a Nemzetközi PEN Club irodalmi békedíja (1991), Közép-Európa-díj (1998), Sztjepan Mitrov Ljubisa-díj (1998), Goethe-emlékérem (2000), Nemzetközi Károly-díj (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (2003), Nikola Tesla-díj (2003), Franz-Werfel-díj (2007). Főbb művei: A látogató (regény, 1969), Új lakótelepek szociológiai problémái (Szelényi Ivánnal, 1969), A városalapító (regény, 1977), Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (Szelényi Ivánnal, 1978), Az autonómia kísértése (1980), A cinkos (regény, 1983), Antipolitika (1986), Kerti mulatság (regény, 1987), Európa köldökén (esszék, 1990), Az újjászületés melankóliája (esszék, 1991), 91–1993 (esszék, 1993), Kőóra (regény, 1994), Várakozás (esszék, 1995), Áramló leltár (esszék, 1996), A láthatatlan hang. Zsidó tárgyú elmélkedések (1997), Hagyaték (1998), Útrakészen (1999), A jugoszláviai háború (és ami utána jöhet) (1999).

Kopácsi Sándor (Miskolc, 1922. március 5. – Toronto, 2001. március 2.) rendőrtábornok. Tanulmányok: ELTE JTK, 1951–1956. Életút: 1940–1945. a Dimávagban esztergályos és rajzoló, 1942–1945. az SZDP miskolci szervezet vezetőségi tagja, 1944. részt vesz a fegyveres ellenállásban, 1945. belép az MKP-ba, 1945–1956. rendőrtiszt, 1952–1956. Budapest rendőrfőkapitánya, 1956. a forradalom idején a Nemzetőrség főparancsnok-helyettese, november 1–5. az MSZMP intézőbizottsági tagja, letartóztatják, 1958. a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, 1963. általános amnesztiával szabadul, 1963–1965. a Telefongyárban esztergályos, 1965–1975. Solymáron műszaki tisztviselő, 1975. kivándorol Kanadába, itt éttermi felszolgáló, hűtőgépgyári munkás, majd a torontói elektromos műveknél takarító, 1987– nyugdíjas, 1990. hazatér, rehabilitálják, 1990. visszakapja rendfokozatát, nyugalmazott ezredes, majd vezérőrnagy, 1994– altábornagy. 1990–1992. a TIB katonai szekciójának alelnöke. 1991–1997. az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége (Országos Polgárőr Szövetség) megalakítója, elnöke. 1991– a Magyar Ellenállási Szövetség elnökségi tagja. 1992– a Nagy Imre Társaság alelnöke. 1993– a Társadalmi Összefogás a Bűnözés Ellen Alapítvány, 1995–1998. a Budapest Főváros Közbiztonságáért Közalapítvány, 1998– az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány kuratóriumának elnöke. 1989-ben megkapja a Világ Igaza kitüntetést, Budapestért Díj (1993), Demény Pál Emlékérem (1996), a III. kerület díszpolgára (1996). Főbb művei: A munkásosztály nevében (1979 nyolc nyelven, magyar Életfogytiglan, önéletrajz, 1990).

Kopányi Vilmos dr. diplomata. Havannai magyar nagykövet.

Kornis Péter Kossuth-díjas fotóművész.

Kosáry Domokos (Selmecbánya, Szlovákia, 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) történész, az MTA elnöke. Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem, történelem–latin, Eötvös Kollégium, 1931–1936., Párizs, London, USA. Életút: 1937–1949. az Eötvös Kollégium tanára, 1941–1945. a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézet igazgató-helyettese, 1945–1949. igazgatója, 1946–1949. a budapesti tudományegyetemen az újkori magyar történet tanszékvezető tanára, 1949. állásától megfosztotják, 1949–1954. bibliográfus, 1954–1957. az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának igazgatója. 1956. a Magyar Történészek Forradalmi Bizottság elnöke. 1957. letartóztatják, 1960. amnesztiával szabadul. 1960–1968. a Pest Megyei Levéltár, 1968–1989. az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, tudományos tanácsadója, 1989– nyugdíjas. 1985– a Magyar Történészek Nemzeti Bizottság elnöke. 1990–1996. az MTA elnöke, a Történettudományi Bizottság tagja, a Magyar–Svéd Történész Vegyesbizottság elnöke. 1990– az Európa Mozgalom Magyar Tanács elnöke. 1990– a Magyar–Román Társaság elnöke. 1991– a Teleki László alapítvány elnöke. 1992– a Magyar Külügyi Társaság elnöke. 1990– a londoni, 1991– a párizsi Európai Akadémia, 1991– a Brit Akadémia., 1991– a Királyi Történeti Társulat, 1985– a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia, 1996– a Román Tudományos Akadémia tagja. Kutatási területe: a 18–19. századi magyar történelem. Az ELTE c. egyetemi tanára. 1996– Budapest díszpolgára. A történettudományok doktora (1977). 1982– az MTA levelező tagja, 1985– rendes tagja. Állami Díj (1988), Széchenyi-nagydíj (1995), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (1997), Akadémiai Aranyérem (1997).Hazám-díj (2001), XXI. Század Társaság), Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend nagy érdemkeresztje (2003), Nagy Imre Érdemrend (2003), Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje,Prima Primissima díj (2004), Széchenyi-aranyérem (2006), Radnóti Miklós-díj (2007). Főbb művei: A Görgey-kérdés és története (1936), Görgey (1939), A History of Hungary (1941), Kossuth és a Védegylet (1942), Kossuth Lajos a reformkorban (1946), Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába I–III. (1951–1958), History of the Hungarian Nation (1969), Napóleon és Magyarország (1977), Magyar külpolitika Mohács előtt (1978), Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (1980), Széchenyi Döblingben (1981), Magyarország Európa újabb kori nemzetközi rendszerében (1985), The Press during the Hungarian Revolution of 1848–1849 (1986), A felvilágosodás Európában és Magyarországon (1987), Nemzeti fejlődés, művelődés, európai politika (1989), Magyarok Európában III. Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867 (1990), Az európai kis államok fejlődési típusai (1990), A Görgey-kérdés története I–II. (1994), Hat év a tudománypolitika szolgálatában (1996), A chilloni fogoly. Olvasónapló 1958 (1997).

Kovács László (Budapest, 1939. július 3. – ) politikus, Európa Parlamenti képviselő, az Európai Bizottság adó- és vámügyi biztosa. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1963–1968., MSZMP Politikai Főiskola, 1976–1980. Életút: 1957–1959. a Medicolor Gyárban, 1962–1966. a Kőbányai Gyógyszerárugyárban vegyésztechnikus, közben katona, 1966–1969. a KISZ KB nemzetközi kapcsolatok osztály munkatársa, 1971–1975. vezetője, 1969–1971. Prágában az NDSZ-ben Magyarország képviselője, 1975–1976. az MSZMP KB külügyi osztály konzultánsa, 1976–1983. alosztályvezető, 1983–1986. osztályvezető-helyettes, 1986–1989. külügyminiszter-helyettes, 1989–1990. államtitkár, 1994–1998. külügyminiszter. 1963–1989. az MSZMP tagja, 1989. április–október a KB tagja, 1989– az MSZP tagja, 1990– az elnökség tagja, 1990. november–1994. a párt ügyvivője, 1998– elnöke. 1990– országgyűlési képviselő (1994– Győr-Moson-Sopron megye), 1990–1994. a külügyi bizottság tagja, 1993–1994. elnöke, 1990–1994. az MSZP-frakció külpolitikai, biztonságpolitikai és honvédelmi munkacsoport vezetője, 1998– frakcióvezető. 1990–1994. az Európa-tanács Parlamenti Közgyűlése és az Észak-atlanti Közgyűlés tagja. 1994–1995. az EBESZ soros elnöke. 1997– a Szocialista Internacionálé közép- és kelet-európai bizottság társelnöke.

Könczöl Csaba (Enying, 1947. augusztus 17. – Budapest, 2004. február 20.) esszéíró, műfordító, újságíró. Tanulmányok: ELTE BTK, orosz–magyar, 1965–1970., Lomonoszov Egyetem, Moszkva, 1967–1968. Életút: 1970–1971. a Magvető Kiadó szerkesztője, 1971–1975. a Budapesti Történeti Múzeum tudományos segédmunkatársa, 1975–1980. szabadfoglalkozású fordító, 1981–1984. az Állami Gorkij Könyvtár könyvtárosa, 1984–1986. a Lapkiadó Vállalat sajtódokumentátora, 1984–1985. a Janus Pannonius Tudomány Egyetem vendégoktatója, 1985–1986. a Columbia Egyetem Kelet-Közép-Európa Intézet vendégkutatója, 1986. Párizsban tudományos ösztöndíjas, 1988–1989. Soros-ösztöndíjas. 1989–1994. a Hiány c. folyóirat kulturális rovatvezetője, 1990. a Népszabadság külső, 1991–1997. belső munkatársa. 1970– művészetelméleti tanulmányai, esszéi, kritikái jelennek meg. 1974– irodalomelméleti és filozófiai műveket fordít és szerkeszt (B. Eichenbaum, J. Tinyanov, V. V. Ivanov, V. Zsirmunszkij, M. Bahtyin – 4 önálló kötet –, Timothy Garton Ash, Alekszand Szolzsenyicin stb.). 1969–1974. MSZMP-tag (kilépett), 1976–1989. a demokratikus ellenzék egyik szervezője, 1982. Demszky Gáborral, Nagy Jenővel, Tamás Gáspár Miklóssal a Tájékoztató c. szamizdat lap egyik alapító szerkesztője, politikai okokból 1973–1977. rendőri felügyelet alatt áll. 1988. a TDDSZ és a Menedék Bizottság, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, illetve az SZDSZ alapító tagja. Műfordítói nívódíj (1982), Demény Pál Emlékérem (1992). Főbb művei: Tükörszoba (esszék, 1986).

Kőszeg Ferenc (Budapest, 1939. április 26. – ) szerkesztő, tanár, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, latin–magyar, 1957–1962. Életút: 1957. két hónapig vizsgálati fogságban van, 1963–1975. a Szépirodalmi, 1975–1980. az Európa Könyvkiadó szerkesztője, irodalomkritikusként, fordítóként is dolgozik, elbocsátása után 1982–1985. könyvesbolti eladó, 1985–1989. német nyelvet tanít. 1979. kapcsolatba kerül a későbbi demokratikus ellenzékkel, 1981– a Beszélő munkatársa, 1990–1994. főszerkesztője, részt vesz a SZETA munkájában, 1988. a Független Jogvédő Szolgálat egyik alapítója, a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik elindítója, 1988– az SZDSZ Országos Tanács tagja, 1988–1990. ügyvivője, 1991–1992. az Országos Tanács elnökségének tagja. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvezető igazgatója, 1999– elnöke. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1994. Fejér megye), a nemzetbiztonsági bizottság tagja, 1996–1998. alelnöke, 1990–1994. az SZDSZ frakció rendőrségi szóvivője, 1998. képviselőjelölt.

Kővári Péter külügyminiszter-helyettes, Magyarország bonni nagykövete.

Kövér Árpád 1988-ban a Minisztertanács elnöke titkárságának a munkatársa, az 1988 decemberi KB-ülésen döntöttek arról, hogy három - különböző műhelyekben dolgozó - munkacsoportot alakítanak, s azok dolgoznak ki elképzeléseiket a politikai rendszer megváltoztatásáról. Az egyik munkacsoportot Grósz Károly vezette és Kövér Árpád lett a titkára.

Kövér László (Pápa, 1959. december 29.– ) jogász, politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: ELTE ÁJTK, 1979–1986. Életút: 1983– a szakkollégiumi mozgalom aktív tagja, 1986. február–szeptember az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet ifjúsági kutató csoportban tudományos segédmunkatárs, 1984–1988. a Bibó István Szakkollégium nevelőtanára, 1987–1988. Soros-ösztöndíjas. 1984– a Századvég c. folyóirat szerkesztőségének tagja. 1998– a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. 1988. a Fidesz alapító tagja, 1988–1990., 1992–1993. az országos választmány tagja, 1993– az elnökség tagja, 1994– alelnöke, 1997–1999. ügyvezető alelnöke. 1996– a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Pápa, 1998– Veszprém megye), 1990–1991. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi, 1991–1992. a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság, 1992–1993., 1994–1995., 1995–1998. a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság, 1995. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, 1990. december–1998. a nemzetbiztonsági bizottság tagja, 1990–1993. elnöke, 1993–1994. a Fidesz-frakció vezetője, 1995– a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar egyesületi elnöke. 1998–2000. tárca nélküli miniszter, 2002–2006. az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, FIDESZ frakcióvezető-helyettes, a FIDESZ választmányának elnöke, 2006– az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagja.

Krassó György János (Budapest, 1932. október 19. – Budapest, 1991. február 12.) Tanulmányok: A csepeli vasgyárban 1951-ben horizontál-esztergályos oklevelet szerez, 1951-től a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen munkásfiatalként érettségi nélkül tanulhat tovább. 1955-ben, az államvizsgái előtt kizárják az egyetemről, ahol csak 1976-ban szerezhet diplomát. 1977-ben doktorál közgazdaság-tudományból. Életút: Az 1956-os forradalomban részt vesz a Rádió ostromában, majd a fegyveres és az illegális ellenállásban, valamint haláláig a különböző ellenzéki mozgalmakban. 1957-ben tízévi börtönbüntetésre ítélik, de 1963-ban amnesztiával szabadul. Előadója az 1980 körül működő "repülő egyetemnek", a Hétfői Szabadegyetemnek, 1981-ben a szabadegyetemen megemlékezést szervez az 1956-os forradalomról. 1982-ben "Magyar Október" névvel saját szamizdat kiadót hoz létre. 1985-ben Londonban meglátogatja haldokló bátyját – ekkor kér és kap menedékjogot Nagy-Britanniában. 1986-tól a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1989-ben Nagy Imre és mártírtársainak temetésére tér vissza Magyarországra. Megalapítj a Magyar Október Pártot, amely nem jut be a Parlamentbe.

Krisán Attila (1946–2002) ezredes. Katonai főiskolai tanulmányait követően különböző beosztásokban teljesít szolgálatot. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése után a Határőrség Országos Parancsnokságán dolgozik. 1985-ben ezredessé léptetik elő. A Belügyminisztérium Határőrség agitációs-, propaganda- és kultúrosztályának vezetője a rendszerváltozáskor. 1991-től 2001 novemberéig a Határőrség szóvivője, ekkor a Tájékoztatási Főosztályt vezeti.

Kulcsár Kálmán (Erdőtelek, 1928. június 27.– ) szociológus, jogász. Tanulmányok: Jogakadémia, Eger, 1947–1949., Pázmány Péter Tudományegyetem JTK, 1949–1950. Életút: 1950–1956. katonai ügyész, minisztériumi tisztviselő, bíró, közben aspiráns, 1956. kilép a bírói karból, 1957–1968. az ELTE, illetve az MTA tudományos munkatársa, 1965–1966. a Columbia és a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen dolgozik Ford-ösztöndíjjal, 1969–1983. az MTA Szociológiai Kutató Intézet igazgatója, 1983–1988. az MTA főtitkár-helyettese, 1986. az Indianai Egyetem vendégprofesszora, 1988–1990. igazságügyminiszter, 1990–1993. ottawai nagykövet, 1994– az MTA Politikatudományi Intézet igazgatója. Kutatási területe: modernizáció, a modernizáció politikai összefüggései globális jelleggel, a jog szerepe a modernizáció folyamatában. 1989–1990. a Hazafias Népfront elnöke, köztársasági elnökjelölt. 1970–1998. az ELTE jogszociológiai tanszékén egyetemi tanár, 1998– nyugdíjas. 1983–1989. a Magyar Szociológiai Társaság, 1994–1997. a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke. 1987–1989. az Erdei Ferenc Társaság elnöke. A Társadalomkutatás főszerkesztője, az Acta Juridica szerkesztőbizottság tagja, 1993– az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztály elnöke. 1988–1990. a Magyar-Indiai Baráti Kör elnöke. 1990–1996. az Európai Jogszociológiai Intézet Tanács elnöke. 1982– az International Journal of the Sociology of Law, 1996– a Magyar Nemzet szerkesztőbizottság tagja. 1990. a Hazafias Választási Koalíció országgyűlési képviselőjelöltje. 20 könyvet, kb. 250 tanulmányt publikált a szociológia, a jogszociológia és a politikai szociológia témakörében. Az állam- és jogtudomány kandidátusa (1956), doktora (1968). 1973– az MTA levelező tagja, 1982– rendes tagja. Akadémiai Díj (1962, 1967), Állami Díj (1985), Thomas Dehler Aranyérem (Bajorország, 1990), Deák Ferenc-díj (1998), Széchenyi-díj (1998).

Kunos Péter (Budapest, 1947. január 6.– ) közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1970. Életút: Pénz- és hitelügyi szakközgazdász, 1970–1980. a Pénzügyminisztérium gyakornoka, előadója, főelőadója, 1978–1979. csoportvezető, 1979–1980. a miniszter titkára, 1980–1985. a miniszterelnök-helyettese, az Országos Tervhivatal elnöki titkára, 1985–1987. az Állami Tervbizottság titkára, 1988–1989. a Tervgazdasági Bizottság titkára, 1989. a Minisztertanács Hivatala elnök-helyettese, 1989–1990. a Pénzügyminisztérium államtitkára, 1990–1992. az Agrobank elnök-vezérigazgatója, 1992–1995. vezérigazgató. 1989–1998. a Magyar Sakkszövetség elnöke. 1998. vesztegetésért kétévi börtönre ítélik.

Láng Júlia újságíró, szerkesztő (SZER).

László Jenő dr. jogász, politikus. 1989-ben igazságügyminiszter-helyettes.

Lendvai Pál, Paul Lendvai (Budapest, 1929. augusztus 24.– ) újságíró, szerkesztő. Tanulmányok: Külügyi Akadémia. Életút: 1948. a Kossuth Népe, 1948–1949. a Szabad Nép, 1949–1951. az MTI munkatársa, 1953. internálják, 1953–1956. állás nélküli, 1956–1957. az Esti Hírlap munkatársa, 1957– Bécsben él, 1960–1982. a The Financial Times tudósítója, dolgozik más német, osztrák és svájci lapoknak és rádióadóknak is, 1982–1987. az Osztrák Rádió és TV kelet- és délkelet-európai osztályvezetője, 1987–1998. az Osztrák Rádió intendánsa, 1987– az Osztrák TV Europastudio c. politikai vitaműsorának vezető szerkesztője, 1998– az Osztrák TV és Rádió kommentátora és nemzetközi konzulense. 1973– az Europäische Rundschau főszerkesztője és társkiadója. 1980– professzor a Kaliforniai Egyetemen. 1990– az Európai Szemle Alapítvány kuratóriumának elnöke. Karl Renner-díj (1974), Bruno Kreisky-díj (1994), Donauland nagydíja (1997), Corvinus-díj (2001), Magyar Köztársaságért Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (2003). Főbb művei: Der rote Balkan: zwischen Nationalismus und Kommunismus (1969), Antisemitismus ohne Juden (1972), Kreisky. Portrait eines Staatsmannes (1972), Die Grenzen des Wandels. Spielarten des Kommunismus in Donauraum (1977), Der Medienkrieg. Wie kommunistische Regierungen mit Nachrichten Politik machen (1981), Das einsame Albanien (1985), Das eigenwillige Ungarn (1986, magyar Magyarország kívülről avagy A túlélés művészete, 1990), Zwischen Hoffnung und Ernüchterung. Reflexionen zum Wandel in Osteuropa (1994), Auf schwarzen Listen (1996, magyar Feketelistán, 1997), magyar még Honnan hová? (cikkek, 1995).

Lipták Béla 1956-ban a Műegyetem diákszervezetének egyik vezetője. 1957-ben az Amerikai Magyar Diákszövetség alapító elnöke. Később műszaki pályára lép, vállalatot alapít, tanít a Yale egyetemen és 26 műszaki könyvet ad ki. Az ő tervei alapján szabályozzák az IBM több gyárát és munkájának elismeréséül szakmájában eléri a legfelső fokot: a "Control Hall of Fame" tagságát, melyet beválasztásakor csak hárman értek el az Egyesült Államokban. Szerepe volt Nagy Imre sírja felkutatásában, foglalkozott környezetvédelemmel, tiltakozott a bős-nagymarosi vízlépcső ellen, s nevéhez fűződik a Magyar Lobbi megalapítása.

Litván György (Budapest, 1929. február 19. – Budapest, 2006. november 8.) történész. Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem, 1946–1950. Életút: 1950–1957. középiskolai tanár, a korai magyar munkásmozgalom kutatója. 1955–1956. a Nagy Imre-féle pártellenzék, a Petőfi Kör tagja, 1956. elsőként követeli nyilvánosan Rákosi eltávolítását, részt vesz a forradalom utóvédharcaiban, 6 évi börtönbüntetésre ítélik, 1958–1962. börtönbüntetését tölti, 1963–1971. az Árpád Gimnázium könyvtárosa, 1971– a Történettudományi Intézet munkatársa, 1991–1999. az 56-os Intézet igazgatója. 1995–1999. az ELTE Szociológiai Intézet egyetemi tanára, 1999– nyugdíjas. Az MTA Történettudományi Bizottság, a Doktori Tanács történettudományi szakbizottság tagja. Az Osztrák–Magyar Akció Alapítvány elnöke. Kutatási területe: a századforduló demokratikus, szocialista és nemzeti mozgalmai, az 1918-as demokratikus forradalom, a két világháború közötti emigráció, a trianoni béke politikai és diplomáciai háttere. 1988– a Történelmi Igazságtétel Bizottság vezetőségi tagja. A történettudományok doktora. Sajtó alá rendezte Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Szabó Ervin műveit és levelezését. Akadémiai Díj (1992), Deák Ferenc-díj (1994).A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje(1996), a francia Becsületrend lovagja (1997), Bibó István-emlékdíj (2000),Nagy Imre-érdemrend (2004),Pro Urbe-díj (2005),Széchenyi-díj (2006). Főbb művei: A szociológia első magyar műhelye (1973), Szerette az igazságot (1977), Magyar gondolat – szabadgondolat (1978), Az 1956-os magyar forradalom (1991), Szabó Ervin, a szocializmus moralistája (1993), Októberek üzenete (1996), 1956 kézikönyve I–III. (társszerk., 1996).

Losonczy Anna kultúrantropológus. Losonczy Géza, a Nagy Imre kormány államminiszterének lánya. A párizsi Sorbonne Ecole Pratique des Hautes Etudes tanára. 1972-ben hagyja el Magyarországot, Brüsszelben és Párizsban kulturális antropológiát tanul. 1975-ben utazik először kutatóként Kolumbiába, csaknem 20 éven át tanulmányozza az ottani interetnikus viszonyokat. 1997-ben jelenik meg Párizsban "A szentek és a dzsungel" című könyve. Brüsszelben él.

Lovas Zoltán (Budapest, 1954. július 22.– ) újságíró. Tanulmányok: Külkereskedelmi Főiskola, 1980–1984. Életút: 1972–1976. a Zrínyi Nyomdában kéziszedő, 1976–1979. a Magyar Hirdetőnél nyomdai előadó, 1979–1985. külkereskedelmi marketinges, 1986–1989. a Világgazdaság, 1989– a Magyar Hírlap munkatársa, majd főmunkatársa. 1989. a Magyar Narancs egyik alapítója, 1989–1990. a FIDESZ országos sajtófőnöke. 1989– a Fekete Doboz külső, majd belső munkatársa. 1991. részt vesz az Amaro Drom (Utunk) c. cigánymagazin megalapításában, a lap szerkesztője. 1988. a Nyilvánosság Klub egyik alapítója, 1990–1993. ügyvivője. Főbb művei: Jöttem, láttam, győztek (pol. riportkönyv, 1990).

Lőcsei Pál (Békéscsaba, 1922. január 21. – 2007. május 16.) szociológus, újságíró. Tanulmányok: Lenin Intézet, 1954–1956. Életút: 1940–1944. lakatossegéd, 1944. egy fegyveres ellenállási csoport tagja, 1945–1947. a Viharsarok munkatársa, a Magyar Alföld felelős szerkesztője, 1947–1954. a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1954. a politikai vezetés bírálata miatt eltávolítják a laptól, 1956. október a Magyar Szabadság c. lap egyik alapítója, 1957. letartóztatják, államellenes tevékenység címén 8 évi börtönre ítélik, 1962. feltételesen szabadon engedik, 1965–1982. az MTA Szociológiai Kutató Intézet munkatársa, családszociológus. Kutatási területe: válás, a társtalanság, a női munkavállalás, 1988– politikai publicisztikát és memoárokat közöl napi- és hetilapokban. 1988– a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. Aranytoll (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1996). Főbb művei: Család és házasság a mai magyar társadalomban (társszerző, szerk., 1971), Tanulmányok a nők helyzetéről (társszerző, 1972), Familie, Jugend und Bildungssystem (társszerző, 1974), A változó család (társszerző, 1978), A családi élet mai problémái (társszerző, 1980), az 1980-as évek közepétől szamizdatpublikációk 1956 eszméi és céljai jegyében.

Magos Gábor Gimes Miklós lányának, Gimes Juditnak a férje.

Magyar Bálint (Budapest, 1952. november 15.– ) szociológus, politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: ELTE BTK, szociológia–történelem–angol, 1972–1977., Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1975–1977. Életút: 1977–1981. az MTA Világgazdasági Kutató Intézet munkatársa, elbocsátják, 1981–1982. Hankiss Elemér értékszociológiai műhelyének munkatársa, 1982–1987. a Szövetkezeti Kutató Intézet, 1988–1990. a Pénzügykutató Rt. munkatársa. 1981–1989. a Medvetánc egyik szerkesztője, 1996–1998. művelődési és közoktatási miniszter. Kutatási területe: az 1945 utáni magyar és kelet-európai gazdaság- és társadalomtörténet. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata tanács tagja, 1988– az SZDSZ alapító tagja, 1988–1991., 1992–1998. ügyvivője, 1990., 1994. kampányfőnöke, 1991–1992. az Országos Tanács tagja, 1998–2000 a párt elnöke. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest XIV. kerület, 1994– Budapest), 1990–1992. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság, 1992. február–1994. a külügyi bizottság, 1992. június–1994. az európai közösségi ügyek bizottság tagja, 1994–1995. a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke, 1990–1994. az SZDSZ frakció általános szóvivője, 1990–1991. vezetőségi tagja, 1991–1994. a Szabadelvű Kör szóvivője. 1996 –1998. július, Horn Gyula kormányában művelődési és közoktatásügyi miniszter.1998. június – 2000. december az SZDSZ elnöke, a Liberális Internacionálé alelnöke. 2002. május – 2006. június oktatási miniszter, 2006 július– a Nemzeti Fejlesztési Tanács és a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület alelnöke. 2007. január 1. a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. 2008. az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EITI) igazgatótanácsának tagjelöltje. 2009. kilép az SZDSZ-ből. Erdei Ferenc-díj (1988), Neumann János Emlékérem (1998). Főbb művei: A Dunánál I–II. (filmszociográfia, Schiffer Pállal, 1987).

Maléter Pál ifj. a forradalom kivégzett hadügyminiszterének, Maléter Pálnak az USA-ban élő fia, 1988 decemberében levelet írt Kádár Jánosnak, amelyben apja földi maradványainak a kiadását kéri. 1989 júniusában hazajön a temetésre.

Maléter Pálné, Gyenes Judith (1932– ) könyvtáros. Maléter Pál özvegye. Férje letartóztatása után elbocsátotják munkahelyéről, évekig segédmunkásként dolgozik. 1985-től az Orvostörténeti Múzeum, 1990-től az 1956-os Intézet könyvtárosa. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagjaként egyike volt azoknak, akik az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését követelték.

Manherz Károly (Pilisvörösvár, 1942. május 1.– ) nyelvész, folklorista, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–német, 1966. Életút: 1966–1979. az Állami Balettintézet általános iskolai és gimnáziumi tanára, 1972–1979. igazgatója, 1972– az ELTE BTK német tanszékén tanít, 1979– germanisztikai és romanisztikai tanszékvezető, docens, 1992– a Germanisztikai Intézet igazgatója, 1994– egyetemi tanár, 1984–1987. nemzetközi és gazdasági dékán-helyettes, 1987–1989. oktatási rektor-helyettes, 1993– dékán. 1989–1990. művelődési miniszter-helyettes, 1990–1991. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára, 1991–1992. a nemzeti és etnikai kisebbségekkel foglalkozó c. államtitkár. 2006. július– az Oktatási és Kulturális Minisztérium Felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára. 1977–1978. az NSZK-ban Humboldt-ösztöndíjas, 1981–1982. Münchenben és Augsburgban vendégprofesszor. Az MTA Nyelvtudományi Bizottság tagja. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke, 1988–1995. a Magyarországi Németek Szövetsége elnöke. 1992– a Nemzetközi Magyar–Német Baráti Egyesület elnöke. A TIT idegennyelv-tanítási szakbizottság elnöke. Kutatási területe: német nyelvtörténet, dialektológia, nyelvszociológia, a kétnyelvűség, a magyarországi németség kultúrája és folklórja. A nyelvtudomány kandidátusa (1971). A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (1996). Főbb művei: Sprachgeographie und Sprachsoziologie der deutschen Mundarten in Westungarn (1977), Ungarndeutsches Handwerk (szerk., 1982), A mosonszentjánosi kódex (1991), Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen (szerk., 1975–), Ungarndeutsche Studien (szerk., 1982– ), A magyarországi németek (1998).

Mark Palmer, Robie Marcus Hooker (Ann Arbor, Michigan, 1941. július 14.– ) amerikai politikus, diplomata. Tanulmányok: Yale Egyetem. Életút: 1963. a The New York Times korrektora, 1963–1964. a New York-i WNDT TV producerhelyettese, 1964– diplomáciai szolgálatban áll, 1964–1966. a delhi nagykövetségen harmadtitkár, 1966–1968. a Külügyminisztériumban dolgozik, 1968–1971. a moszkvai nagykövetség másodtitkára, 1971–1975. a Külügyminisztérium beszédírója, 1975–1978. a belgrádi nagykövetség tanácsosa, 1978–1986. a Külügyminisztériumban dolgozik, 1986–1990. budapesti nagykövet, 1990– a Közép-európai Fejlesztési Bank elnöke.

Maróthy László (Szeghalom, 1942. december 25.– ) politikus. Tanulmányok: Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1961–1965. Életút: 1965–1967. a Gödöllői Agrártudományi Egyetem KISZ titkára, a nemzetközi csoport vezetője, 1968–1970. a KISZ Pest Megyei Bizottság agitációs és propaganda titkára 1970–1973. az MSZMP Szentendrei Városi Bizottság első titkára, 1973–1980. a KISZ KB első titkára, 1980–1984. az MSZMP Budapesti Bizottság első titkára, 1984–1987. miniszterelnök-helyettes, 1986–1987. az Országos Tervhivatal elnöke, 1987–1989. környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter. 1973–1989. az MSZMP KB, 1975–1988. a PB tagja. 1981–1990. országgyűlési képviselő, 1990. független képviselőjelölt.

Matzkó László újságíró, riporter (BBC).

Mécs Imre (Budapest, 1933. szeptember 4.– ) villamosmérnök, politikus. Tanulmányok: Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar, 1952–1957., 1975. Életút: 1956– részt vesz a forradalomban, a Nemzetőrség szervezésében, a szovjet intervenció után az ellenállási mozgalom egyik vezetője, 1957. letartóztatják, 1958. halálra ítélik, 1959. az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatják, 1963. amnesztiával szabadul, 1959–1963. a börtönben a Belügyminisztérium Tervező Iroda tervezőmérnöke, 1963–1974. a Híradástechnika Szövetkezet kutató-fejlesztő mérnöke, 1974–1975. az Elektrotechnikai Szövetkezet főkonstruktőre, 1976–1983. az Óra és Műszer Szövetkezet tervezője, 1983. Péterfi Miklós temetésén beszédében 1956-ot forradalomnak nevezi, rendőrségi eljárást indítanak ellene, elbocsátják, 1983–1990. a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára fejlesztőmérnöke. Kutatási területe: tv-technika, digitális jelkeltés, ipari elektronikus vezérlések, számítógéptechnika. 1975. kapcsolatba kerül a demokratikus ellenzékkel, 1979. aláírja a Charta '77 szolidaritási nyilatkozatot, 1984. bekapcsolódik a Duna-mozgalmak szervezésébe, 1985. népszavazást kezdeményez, javaslatára választási bizottság alakul, 1987. az országgyűléshez írt Százak levele kezdeményezője, 1988-ban ebből alakul a Szabad Kezdeményezések Hálózata, az SZDSZ egyik szervezője és vezetője (1988–1996., 1998– ügyvivő, 1992– a honvédelmi tagozat és a műszaki tagozat elnöke), a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója, 1992-ig vezetőségi tagja. A Páneurópai Unió elnökségi tagja. 1994– az Ötvenhatos Emlékbizottság elnöke. 1990–1998., 1998. augusztus– országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest XV. kerület, 1994–1998. Budapest), 1990–1994. a nemzetbiztonsági bizottság tagja, 1990–1992., 1993–1994. a honvédelmi bizottság alelnöke, 1994–1998. elnöke, 1999– tagja, 1998– az önkormányzati és rendészeti bizottság tagja, 1990–1992., 1993–1998. az SZDSZ-frakció honvédelmi szóvivője, az Interparlamentáris Unió magyar-indonéz tagozatának elnöke, 1996–2006. az SZDSZ, 2006– az MSZP országgyűlési képviselője. Az Egészséges Környezetért és a Honvédség és Társadalmi Baráti Kör elnöke. Kiváló Feltaláló (négyszer). Európai Érdemrend (1995), Nagy Imre-emlékplakett (1996). 32 találmány, 60 tudományos publikáció szerzője.

Mensáros László (Budapest, 1926. január 26. – Budapest, 1993. február 7.) színész, rendező. Színészi pályafutását Debrecenben kezdi. Pályáját két ízben – 1949–1951, illetve 1958–1961 között – szakítja meg politikai okból történt bebörtönzése. Pályájának fő állomásai: 1952–1957. Debrecen, 1957–1958. Madách Színház, 1961–1964. Szolnokon játszik, 1964–1984. a Madách Színház tagja. 1984-ben nyugdíjba megy, de továbbra is szerepel a Madách Színházban és vidéken is. Előadóművészként is jelentős. A XX. század c. műsorával, amelyet saját maga szerkeszt, új műfajt indít el a versmondás hazai művészetében. Jászai Mari-díjas (1956, 1969), érdemes (1976) és kiváló (1978) művész. 1980-ban Kossuth-díjat, 1989-ben Magyar Művészetért díjat kap. Főbb szerepei: Peter (Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója); Tuzenbach, Csebutikin (Csehov: Három nővér); Hamlet (Shakespeare); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Henry Higgins (Shaw: Pygmalion); Maximus (Illyés Gyula: A kegyenc); Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera); Bokor Pál (Örkény István: Vérrokonok); Férfi (Arbuzov: Kései találkozás); Norman Thayer (Thompson: Aranytó); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Bolond április (1957); Butaságom története (1965); Aranysárkány (1966); Szevasz, Vera! (1967); Nyár a hegyen (1967); A múmia közbeszól (1967); Jaguár (1967); Három találkozás (1968); Halálnak halála (1969); Történelmi magánügyek (1969); Imposztorok (1969); Az ember tragédiája; N. N. a halál angyala (1970); Szerelem (1971); Csárdáskirálynő (1971); Szerelmespár (1972); Ártatlan gyilkosok (1973); Giordano Bruno megkísértése (1973); …és a holtak újra énekelnek (1973); Ki van a tojásban? (1973); Szörnyeteg (1974); Sosem lehet tudni (1974); Megtörtént bűnügyek (1974); Segesvár (1974); 141 perc a befejezetlen mondatból (1974); Aranyborjú (1974); Feltételes vallomás (1978); Csillag a máglyán (1978); Telefonpapa (1982); Napos oldal (1983); Hosszú vágta (1983); Osztrigás Mici (1983);

Méray Tibor (Budapest, 1924. április 6.– ) újságíró, író. Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem BTK, magyar–latin, 1942–1946. Életút: 1946– a Szabad Nép munkatársa, kulturális rovatvezető, koreai, majd berlini tudósítója, 1947–1948. a Csillag felelős szerkesztője, 1953–1954. az Írószövetség párttitkára, majd egyik titkára, 1954–1955. a Szabad Nép szerkesztőbizottsági tagja, 1955. Nagy Imre politikájának támogatása miatt eltávolítják, 1956. a Béke és Szabadság munkatársa, novemberben Jugoszláviába menekül, 1957– Párizsban él, 1962–1989. az Irodalmi Újság szerkesztője, 1971– főszerkesztő. A PEN Exil párizsi csoport alelnöke, a pontoise-i Pissarro Múzeum megalapítója, a Nemzetközi Pissarro Társaság alelnöke. A franciaországi Emberi Jogok Magyar Ligája Nagy Imre-bizottság elnöke. 1997– a MÚOSZ örökös tagja. József Attila-díj (1951, 1952), Kossuth-díj (1953), Pulitzer-emlékdíj (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Arany Pillangó-díj (1996), Francia Köztársaság Becsületrendje (1997), Nagy Imre Érdemrend (2002), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal polgári tagozat (2009). Főbb művei: Tanúságtétel (1952), Koreai jelentés (1953), A fehér folyam (1954), Hôtel de l'Ecu és egyéb történetek (1954), Le dernier rapport (1958, magy. Búcsúlevél, 1965), Imre Nagy (1958), Thirteen days that shook the Kremlin (1959), The Revolt of the Mind (Aczél Tamással, 1959, magy. Tisztító vihar, 1961), Der Mann ohne Schnurrbart (1961), L'Australie (1962), Politik ohne Gnade (1966), La rupture Moscou–Pékin (1966), Budapest, 23 octobre 1956 (1966), The Raven never more (Marton Györggyel, 1966), Catch Me a Spy (Marton Györggyel, 1969), Les doigts croisés (Marton Györggyel, 1971), Dreiecke (1971), Fehér izzás (Marton Györggyel, 1975), Nagy Imre élete és halála (1975), Falra borsó (1997), filmnovellák, forgatókönyvek: Tűz (1948), Dalolva szép az élet (1950), A 9-es kórterem (1955), A csodacsatár (1956), Wesselényi utca 13. (1995), Románok (1996).

Camdessus, Michel (1933. május 1.– ) 1987. január 16-tól 2000. február 14-ig a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund - IMF) vezérigazgatója.

Gorbacsov, Mihail Szergejevics (Privolnoje, Sztavropoli terület, 1931. március 2.–) orosz elnök, politikus. Tanulmányok: Moszkvai Állami Egyetem, jog, 1955., Mezőgazdasági Főiskola, Sztavropol, agrárgazdasági tan, 1963–1967. Életút: 1946–1950. traktor- és gépállomáson gépszerelősegéd, 1952–1991. az SZKP tagja, 1955–1958. a Komszomol sztavropoli városi bizottság első titkára, 1958–1962. a területi bizottság propaganda osztályvezető-helyettese, a területi bizottság másod-, majd első titkára, 1962–1966. a sztavropoli határterületi kollektív termelési tanács pártszervezője, a határterületi pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, 1966–1968. a sztavropoli városi bizottság első titkára, 1968–1970. a határterületi pártbizottság másodtitkára, 1970–1978. első titkára, 1971–1991. az SZKP KB tagja, 1978–1985. a KB mezőgazdasági titkára, 1979–1980. a PB póttagja, 1980–1991. tagja, 1985–1991. a KB főtitkára, lemond, 1970–1991. a Legfelsőbb Tanács tagja, 1974–1984. a természetvédelmi és ifjúsági bizottság tagja, 1984–1985. a külügyi bizottság elnöke, 1985–1991. az elnökség tagja. 1979–1991. az OSZSZSZK Legfelső Tanács tagja, 1988–1989. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöke, 1989–1990. a Legfelsőbb Tanács elnöke, 1990–1991. a Szovjetunió elnöke, 1992– a Politikatudományi és Társadalom-Gazdaság Kutató Alapítvány elnöke. 1996. orosz elnökjelölt. Nobel-békedíj (1990), Ronald Reagan-szabadságdíj (1992). Főbb művei magyarul: Átalakítás és új gondolkodás, 1987, A fejlett szocializmusért (Konsztantyin Csernyenkóval, 1985), A szocialista építés feladatai (beszédek, 1985), Háborúk és fegyverek nélküli világért (beszédek, cikkek, 1987), Az átalakításról (előadások, beszédek, 1987).

Miklós Imre (Budapest, 1927. március 7. – Budapest, 2003. március 17.) a Kádár-rendszer egyházpolitikusa. 1951-ben lép be az akkor létrehozott Állami Egyházügyi Hivatalba (ÁEH). 1959 júniusától az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, 1971. május 13-tól 1989. évi kényszerű nyugdíjba vonulásáig az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.

Miklósi László (Budapest, 1962. március 12.– ) tanár. Tanulmányok: ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, 1981–1985. Életút: 1985–1986. a Kossuth Téri Általános Iskola, 1986–1994. az Irányi Dániel Általános Iskola, 1994–1995. a Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskolaalapítvány, 1996– a Karácsony Sándor Általános Iskola tanára. 1989–1995. a Történelemtanárok Egylete ügyvivője, 1995– elnöke. 1995– a Történelemtanárok Egylete Hírmondó szerkesztője, 1998– az egylet honlapjának szerkesztője. 1994. megszervezi a Fővárosi Pedagógus Szakmai Szervezetekek Információs Központját. 1997– a Közoktatáspolitikai Tanácsban a szakmai szervezetek szóvivője.

Milburn Györgyi újságíró, riporter (BBC).

Molnár Péter (Budapest, 1964. július 11.– ) jogász, politikus. Tanulmányok: ELTE JTK, 1982–1987., BTK, esztétika, 1989–1994. Életút: A Bibó István Szakkollégium tagja, 1987–1988. az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézet kutatásszervezője, 1989–1990. a Kelet-Európa Kutató csoport tagja, 1994. a JPTE-n, 1994– az ELTE BTK-n médiajogot tanít. 1988– a Fidesz alapító tagja, a FIDESZ Akadémia egyik fő szervezője, 1988–1990. az országos választmány tagja, 1993. április–november a FIDESZ alelnöke, novemberben kilép a pártból, 1994– az SZDSZ tagja, az országos tanács tagja. 1998– a Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990–1993., 1994–1998. országgyűlési képviselő (1990–1993. FIDESZ, 1994–1998. SZDSZ), 1990–1992. a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság, 1992–1993. a kulturális, tudományos, felsőoktatási, tv-, rádió- és sajtóbizottság, 1993. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság, 1994–1998. a kulturális és sajtóbizottság tagja, 1990. május–augusztus a sajtóprivatizációt vizsgáló bizottság titkára, 1998. képviselőjelölt.

Molnár Tamás (Mezőtúr, 1955. szeptember 28.– ) grafikus, 1978-ban az Inconnu Csoport egyik alapítója. Az Inconnu egy független és ellenzéki magyar képzőművészcsoport. 1988-ban útlevelük bevonására éhségsztrájkkal válaszolnak. Ugyanebben az évben a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában 300 kopjafát állítanak fel az '56-os mártírok emlékére. 1991–1994. a Képviselő Irodaház sajtó- és reklámszakértője, sajtóelemzéseket és beszédeket ír az első szabadon választott parlament kisgazda képviselőcsoportjának. 2001-től létrehozza társaival együtt az "Új Inconnu" művészeti csoportot. 2002-ben társadalmi munkában segíti az Orbán-kabinet Tóth Gy. László vezette kulturális szakértő csoportját. Nagy Imre emlékplakettel (1993). 2003– a JOBBIK tagja és alelnöke.

Morvai Ferenc (Nagyréde, 1946. október 22.– ) vállalkozó. Életút: 1968–1971. a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, 1972–1974. a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalatnál épületgépész-technikus, 1974– magánvállalkozó, 1989–1995. a Megamorv Kft. ügyvezető igazgatója. 1989. bizottságot alakít Petőfi sírhelyének keresésére. 1993–1995. az Állampolgárok Érdekképviseleti Szövetségének elnöke. 1994–1998. az FKGP tagja. 1990. független országgyűlési képviselőjelölt, 1994–1998. képviselő (1994–1998 FKGP, 1998. január–június független), 1994–1998. a gazdasági bizottság tagja.

Nagy Elek (1926–1994) esztergályos, katonatiszt. 1952-ben eltávolítják a Magyar Néphadseregből, ezután Csepelen dolgozik esztergályosként. 1956. a Csepeli Központi Munkástanács elnöke. 1958. 12 év szabadságvesztésre ítélik. 1963– munkás, műfordító. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója.

Nagy Erzsébet, Alexandra (Kaposvár, 1927. április 13. – Budapest, 2008. január. 29.) szerkesztő, műfordító. Nagy Imre mártír miniszterelnök lánya, férje (1946–1968. Jánosi Ferenc meghalt), 1982-től Vészi János. Tanulmányok: Autóműszaki Főiskola, Moszkva, 1944. Életút: 1930–1945. a Szovjetunióban él, 1945. hazatér, a Külügyminisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa, 1952–1955. a Vengrija–Hungary szerkesztője, 1955. a MÚOSZ-ból eltávolítják, az Akadémiai Kiadó szerkesztője, 1956. családjával a jugoszláv követségre menekül, majd Romániába internálják, 1958. hazatér, 1959–1978. több múzeumi szervezetben és az OSZK-ban fordít, szerkeszt, 1978–1982. a Népművelési Propaganda Iroda munkatársa, 1982– nyugdíjas. 1988. a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, 1992. március–szeptember elnöke, lemond, a Nagy Imre Alapítvány egyik létrehozója és elnöke, 1990. a MÚOSZ rehabilitálja, 1990–1991. a Revue de Hongrie szerkesztője, 1992. a Nagy Imre Társaság egyik megalapítója, örökös elnöke.

Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.) költő, politikus. Tanulmányok: Szombathelyi Tanárképző Főiskola, népművelés–könyvtár, 1968–1971. Életút: 1968– közlik verseit, 1971–1975. népművelő, könyvtáros, 1976–1980. a Móra Kiadó szerkesztője, 1981–1985. az Írószövetség titkára, 1985– a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988– a Hitel szerkesztője. 1981– az Írószövetség választmányi tagja, 1989–1991. elnökségi tagja. 1989–1990. az MDF választmányi tagja. Radnóti-díj (1977), clevelandi József Attila-díj (1986), József Attila-díj (1990), Magyar Művészetért Díj (1990), Greve-díj (1992), Artisjus irod. díj (1992), Tiszatáj-díj (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Kölcsey-díj (1994), Ratkó József-díj (1994), Getz-díj (1995), Balassi Bálint-emlékkard (1999), Kossuth-díj (2000), Hűség-díj (2001), Március 15.-díj (2006), Magyar Örökség díj (2006), Mikszáth Kálmán-díj (2007). Főbb művei: versek: Koronatűz (1975), Halántékdob (1978), Földi pörök (1982), Áron mondja (1986), Kibiztosított beszéd (1987), Múlik a jövőnk (1989), Mosolyelágazás (1993), Fölös ébrenlétem (1994), Zónaidő (1995), Tudom, nagy nyári délután lesz (1998), Szabadrabok (egybegyűjtött versek 1968–1998, 1999), próza: augusztusban, Ludvík Jahn nyomában (1995).

Nagy Gyula (Pelsőc, Szlovákia, 1918. szeptember 22.–) evangélikus püspök. Tanulmányok: Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kar, 1936–1940., Friedrich Wilhelm Tudományegyetem, Berlin, filozófia, 1940–1943. Életút: 1940. lelkésszé szentelik, 1940–1942. a Berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa, 1942–1943. a Halle-Wittenbergi Luther Egyetem Teológia Karán docens, a Magyar és Kelet-európai Egyházismereti Kutató Intézet igazgatója, 1943–1945. Győrött és Sopronban segédlelkész és vallástanár, 1945–1949. Pécsett vallástanár, 1949–1950. Győrött az Evangélikus Diakonissza Anyaház igazgatója, 1950–1971., 1980–1982. az Evangélikus Teológiai Akadémia dogmatikai-etikai tanszékének professzora. Kutatási területe az evangélikus etika és szociáletika, a dogmatika, az ökumenika, filozófiatörténet. Genfben 1971–1975. a Lutheránus Világszövetség felsőfokú teológiai képzés világtitkára, 1975–1980. az Európai Egyházak Szervezete teológiai igazgatója. 1982–1990. az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, 1986–1987. az Evangélikus Egyház helyettes vezető püspöke, 1987–1990. a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, 1990– nyugdíjas. 1983–1991. az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága, 1987–1990. a Lutheránus Világszövetség vezetőségi tagja. 1987–1990. országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja, 1988–1989. a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Elnöksége tagja. 1988– a debreceni Református Teológiai Akadémia tb. doktora, a filozófia doktora (1943), a teológia doktora (1946). Főbb művei: Az egyház a világban – Teológiai szociáletika (1968), Az egyház kincse (1988), több mint 400 kisebb-nagyobb tanulmánya jelent meg.

Nagy László dr. ügyvéd. Az 1988. június 27-i, az erdélyi falurombolás elleni tüntetés egyik szervezője, a Bethlen Gábor Alapítvány jogi képviselője. Nagy László olvasta fel a 27-i tüntetésen a román nagykövetnek címzett beadványt.

Németh Géza (Székesfehérvár, 1933. június 1. – Budapest 1995. február 21.) református lelkész. Tanulmányok: székesfehérvári cisztercita gimnázium, Teológiai Akadémia 1951–1956. Életút: 1955. a hivatalos egyházi vezetéssel szembenálló Hitvalló Nyilatkozat egyik szerzője. 1956. a Református Megújulási Mozgalomban tevékenykedik, ezért Tökölre internálják. Kiszabadulása után megnősül, az ismert erdélyi család leszármazottját, Kriza Juditot veszi el. Móri és ócsai működése után 1963-tól Érd lelkésze. 1968-tól a parkvárosi gyülekezet lelkipásztora is volt. A Gépész utcai engedély nélküli és félig kész templom Ralph Dávid Abernathy amerikai baptista lelkésszel - Martin Luther King munkatársával - való megáldatása miatt 1971-ben állásából felfüggesztik. 1989-ig, rehabilitálásáig műkereskedésből él. Jelentős munkát végez a keresztény magyar képzőművészeti alkotások gyűjtése és megismertetése terén. Magyar karika néven református közösségi mozgalmat szervez. Elsőként foglalkozik Magyarországon kábítószeres fiatalok lelki gondozásával, börtönmisszióval, menekült magyarok felkarolásával, ifjúsági vezetők képzésével. Az egyházi rendszerváltozást zászlajára tűző Református Egyházi Megújulási Mozgalom egyik szervezője. 1990-ben az ő nevéhez fűződik az Erdélyi Gyülekezet és a Reménység Szigete Kulturális és Karitatív Központ létrehozása és működtetése.

Németh Miklós (Monok, 1948. január 24.– ) politikus, miniszterelnök. Tanulmányok: Marx Károly Közgaudaságtudományi Egyetem, 1971. Életút: 1971–1977. az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gyakornoka, tanársegéde, adjunktusa, 1974–1975. IREX-ösztöndíjas az USA-ban, a Harvard Egyetemen, 1977–1981. az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese, 1981–1983. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztály munkatársa, 1983–1986. osztályvezető-helyettes, 1986–1987. osztályvezető, 1987–1988. a KB gazdaságpolitikai titkára, 1988–1990. a Minisztertanács elnöke, 1991– az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke. 1976–1989. az MSZMP tagja, 1987–1989. a KB, 1988–1989. a PB, 1989. a PIB és az Elnökség tagja, 1989– az MSZP tagja, október–december az országos elnökség tagja. 1989–1990. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. 1990– a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány kuratóriuma elnökségi tagja, elnök-helyettes. 1993– a Tokaj-hegyaljai Szövetség elnöke. 1988–1991. országgyűlési képviselő (1990–1991. Szerencs, független), 1990–1991. az Interparlamentáris Unió magyar csoport végrehajtó bizottságának tagja. 1991–2000. május az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik alelnöke. 1993. a Heriot-Watt University (Edinburgh), 1999– a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem díszdoktora. Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztje (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2009).

Németh Zsolt (Budapest, 1963. október 14.– ) politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, pénzügy–szociológia, 1983–1987., Oxfordi Egyetem St. Antony's College, 1988–1989. Életút: 1987–1990. az MTA aspiránsa a Magyarságkutató Intézetben, az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Széchenyi István Szakkollégium tanára. 1987–1988. a Közép-Európa Kutató csoport munkatársa. Kutatási területe: a nacionalizmus politikaelmélete. 1998– a Külügyminisztérium politikai államtitkára. 1988. márciusában a FIDESZ alapító tagja, 1988. április–október szóvivője, 1989–1990. június és 1990. december–1993. az országos választmány tagja, 1993–1994., 1995– a FIDESZ alelnöke, 1994–1995. az elnökség póttagja. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest, 1998– Budapest, XXII. kerület), 1990–1994. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, 1993–1994. elnöke, 1994–1998. a külügyi bizottság, 1996–1998. a költségvetési és pénzügyi bizottság tagja, 1994–1998. a FIDESZ frakcióvezető-helyettese, 1998. június 14– 2002. május 26. a Külügyminisztérium politikai államtitkára, 1998. az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a magyar delegáció vezetője, 2002– a Tanács tagja, 2005– a Tanács politikai bizottságának alelnöke, 1992–1995. a Széchenyi István Szakkollégiumi Egyesület elnöke. 1994– a Windsor Klub igazgatótanácsának tagja.

Thorpe, Nick újságíró, riporter (BBC).

Ceauşescu, Nicolae (Scorniceşti, 1918. január 26. – Târgovişte, 1989. december 25.) román kommunista politikus. 1954–1965. Az RKP KB titkára, 1965–1989. főtitkára, 1967–1989. államfő. A Szovjetuniótól független külpolitikát épít ki (1967-ben nem szakította meg kapcsolatait Izraellel, nem vesz részt 1968-ban a Csehszlovákia elleni akcióban, az 1984-es olimpiára kiküldi a román csapatot.) 1972-től "mini kulturális forradalmat" és ezzel együtt súlyos, nacionalista jellegű belső elnyomást, személyi kultuszt vezet be. 1988 elején meghirdeti a falurombolási tervet, s emiatt a magyar–román diplomáciai viszony nagyon megromlik. 1989 júliusában Bukarestben a Varsói Szerződés tanácskozásán javasolja, hogy Lengyelország ellen katonai beavatkozást kell indítani. A Temesvárról kirobbant forradalom buktatta meg; a diktátort ezután feleségével együtt statáriálisan halálra ítélték és kivégezték.

Leader, Ninon újságíró, riporter (BBC). Magyar irodalmat tanít a Londoni Egyetemen.

Nyers Rezső (Budapest, 1923. március 21.– ) politikus, közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1951–1956., Kossuth Akadémia, 1954–1956. Életút: 1938–1944. betűszedő, nyomdász, 1940–1948. az SZDP tagja, 1945–1946. kispesti titkárhelyettes, 1945–1947. a kispesti városi képviselőtestület tagja, 1946–1947. a Népszava kiadóhivatalában dolgozik, 1947–1948. az SZDP Pest megyei és Pestkörnyéki titkárhelyettese, majd titkára, 1948–1954. az MDP KV póttagja, 1948–1951. az MDP Pest Megyei Bizottság szervezőtitkára, a Központi Vezetőség munkatársa, 1951–1954. a BKM zöldség- és gyümölcs főosztályvezetője, 1954–1956. a Szövosz elnök-helyettese, az MDP Központi Vezetőségének tagja, 1956. július–október élelmiszeripari miniszter, 1956–1957. közellátási kormánybiztos, 1957–1960. a Szövosz elnöke, 1957–1989. az MSZMP KB tagja, 1960–1962 .pénzügyminiszter, 1962–1974. az MSZMP KB titkára, 1962–1966. a PB póttagja, 1966–1975. tagja, 1974–1981. az MTA Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója, 1981–1988. tudományos tanácsadója, 1988–1989. az MSZMP PB tagja, államminiszter, 1989. június–október az MSZMP elnöke, az Elnökség és a PIB tagja, 1989–1990. az MSZP elnöke, az Országos Elnökség tagja. 1948–1953., 1958–1998. országgyűlési képviselő (1958–1971. Bács-Kiskun megye, 1971–1990. Kecskemét, 1990–1998. Budapest), 1980–1988. a kereskedelmi bizottság, 1987–1988 a reformbizottság, 1990–1992. a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, 1992–1994. a számvevőszéki bizottság alelnöke, 1994–1998. tagja, 1994–1998. az MSZP frakció etikai bizottság elnöke. A BKE címzetes egyetemi tanára. 1983–1990. a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke. 1976– a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. 1993–1995. az MNB felügyelőbizottságának tagja. Bugát Pál Emlékérem (1985). Főbb művei: Szövetkezetek a magyar népi demokráciában (1959), A műszaki fejlesztés szerepe gazdaságpolitikánkban (1964), Gazdaságpolitikánk és a gazdasági mechanizmus reformja (1968), 25 kérdés és válasz gazdaságpolitikai kérdésekről (1969), A szocialista gazdasági integráció elvi és gyakorlati kérdései (1969), A jövedelmezőség és a jövedelemelosztás problémái hazánkban (1970), Szövetkezetpolitikánk kérdései (1970), Népgazdaságunk a szocializmus építésének újtán (1970), Útkeresés – reformok (1988).

Olajos Csaba (Makó, 1929. augusztus 14. – Budapest, 1994. december 26.) Tanulmányok: budapesti Petrik Lajos Vegyipari Technikum, Veszprémi Vegyipari Egyetem. Életút: 1965– vegyészmérnök a Budapesti Vegyipari KISZÖV-nél, 1974-től az elsők között, magánvállalkozást alapít. Ő viszi ki Erdélybe azt a sokszorosító gépet, melynek segítségével az ,,Ellenpontok" című lapot készítik. Lakása ellenzéki találkozóhely. Az MDF alapító tagja. A Nagy Imre temetésen az MDF rendező gárdája irányítója, az állambiztonsági források szerint ekkor ügynöki munkával bízza meg a belügy. 1989–1990. az MDF Országos Választmány, elhunytáig a Budapesti Választmány tagja. 1992-től az általa megalapított Magyar Vállalkozói Kamara elnöke. Élete utolsó három évében a Közép-Európai Népcsoportok Fórumának szervezője.

Černík, Oldřich (1921 –1994) politikus. A Prágai Tavasz idején 1968–1969-ben Csehszlovákia miniszterelnöke.

Orbán Viktor (Székesfehérvár, 1963. május 31.– ) politikus, miniszterelnök. Tanulmányok: ELTE ÁJK, 1982–1987. Életút: 1983– a Bibó István Szakkollégium alapító tagja, 1984– a Századvég egyik szerkesztője, 1987–1988. a MÉM Vezetőképző Intézetben szociológus gyakornok, 1988–1989. a Közép-Európa Kutató csoprt munkatársa. 1989. az oxfordi Pembroke College ösztöndíjasa, 1998– miniszterelnök. 1988 március a FIDESZ egyik megalapítója, április–október szóvivője, 1988. november–1989. október, 1990. június–1993. a választmány tagja, 1993– a FIDESZ elnöke. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Pest megye, 1994–1998. Fejér megye), 1994–1998. az európai integrációs ügyek bizottsága elnöke, 1995. szeptember–november a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság tagja, 1990–1993. a FIDESZ frakcióvezetője, 1990–1994. az Interparlamentáris Unió magyar–latin-amerikai tagozatának elnöke. 1992– a Liberális Internacionálé alelnöke. 1998–2002. miniszterelnök. 2002 október– az Európai Néppárt alelnöke. 2007. május 20. a FIDESZ elnöke. Irod.: Orbán Viktor (1994).

Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24. –) grafikus, filmrendező. Tanulmányok: Iparművészeti Főiskola, grafika, 1970–1975. Életút: Sokszorosított grafikával, filmanimációval foglalkozik, az illuzionizmus, a kettős jelentésű ábrák és az anamorfózisok eredményeit használja grafikai munkáiban. A dokumentumfilmek és az animációs filmek határterületein rendez. 1993– a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező tagja. Önálló kiállításai: 1990. Budapest, Nagoja, 1991. Csiba, 1992. Pécs, 1994. Mexikóváros, 1995. Budapest, New York, 1997. Chicago, Szaloniki, 1998. Koppenhága, Bethlehem (USA), Kansas City. Balázs Béla-díj (1991), a brnói grafikai biennále aranyérme (1990), a lahti plakátbiennále első díja (1991), Munkácsy Mihály-díj (1993). Főbb rendezései: Csönd (1979), Álomfejtő (1980), Ah, Amerika (1985), Vigyázat, lépcső! (1989), A kert (1993), Sírj! (1996).

Pákh Tibor dr. (1924– ), jogász, műszaki fordító. 1945–1948 között szovjet hadifogságban volt. 1956. október 25-én megsebesül a Kossuth téri sortűznél. 1957-től nyilvánosan hangoztatja véleményét az idegen megszállásról és az ötvenhatos szabadságharcról. 1961-ben ellenforradalmi tevékenység vádjával tizenöt évi börtönbüntetésre ítélik. A börtönben tiltakozik az emberi jogok sérelmére elkövetett túlkapások ellen.Az 1956-os bebörtönzöttek közül a legutolsók között szabadul 1971-ben. Szabadulása után is harcol Magyarország önrendelkezési jogának visszaszerzéséért. Munkavállalását mindvégig akadályozzák, megbízásos fordítómunkából él. A nemzeti ellenállás emblematikus alakja.

Pálinkás György dr. bíró. A Nagy Imre és társai ellen indított per törvényességi óvásának tárgyalásakor 1989-ben a Legfelsőbb Bíróságon az elnökségi tanács tagja.

Pálinkás Szűcs Róbert újságíró, szerkesztő. A rendszerváltozáskor az Inconnu csoport tagja. A Magyar Narancsnál, a Joy magazinnál és a TV3-nál dolgozik, majd az Est FM Rádió főszerkesztője.

Pallai Péter újságíró, riporter (BBC).

Palotás János (Budapest, 1955. szeptember 20.– ) közgazdász, üzletember. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Ipari Kar, 1976–1980. Életút: 1980–1981. a Kerszinél számítástechnikus-közgazdász szervező, 1982– a Kandeláber Gmk gazdasági vezetője és egyik tulajdonosa, 1984. megalakít egy tanácsadó, befektető szoftverkészítő- és forgalmazó családi vállalkozást, később számos vállalkozás alapítója, tulajdonosa, 1991. megvásárolja a Pharmatrade Külkereskedelmi Vállalatot, 1992. létrehozza a Kompass Hungária nemzetközi céginformációs hálózat magyar központját, 1993. megvásárolja a bükfürdői golfpályát. 1983– részt vesz az MKK kisvállalkozói tagozata munkájában, 1985–1988. társelnöke, 1988–1989. a Vállalkozók Országos Szövetsége társelnöke, 1989–1992., 1994–1998. elnöke, 1992–1994. társelnöke. 1992–1996. a Köztársaság Párt elnöke. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Budapest XVI. kerület, 1990–1992. MDF, 1992–1994. független), 1990. május–június a gazdasági bizottság, június–december a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság tagja, 1994. a Köztársaság Párt országgyűlési képviselőjelöltje, 1998. független jelölt. 1987– oktat az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem), címzetes egyetemi docens. Főbb művei: Vállalkozók kézikönyve (1986–1987–1988.), Ne szegényedjünk, van más alternatíva (1989). Irod.: Varga Zsuzsa: Palotás (1992).

Paskai László (Szeged, 1927. május 8.– ) bíboros, prímás, nyugalmazott esztergomi érsek. Tanulmányok: Hittudományi Főiskola, Gyöngyös, 1951, Hittudományi Akadémia, Budapest, 1952. Életút: 1949. ferences rendi fogadalmat tett, 1951. pappá szentelik, 1952–1955. Szegeden püspöki szertartó, 1955–1965. filozófiatanár, közben prefektus, majd spirituális, 1965–1969. a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, 1965–1967. a Hittudományi Akadémia megbízott előadója, 1967–1978. a filozófia tanszékvezető tanára, 1973–1978. a Központi Papnevelő Intézet rektora, 1978. püspökké szentelik, 1978–1979. címzetes püspök és veszprémi apostoli kormányzó, 1979–1982. veszprémi megyéspüspök, 1982–1987. kalocsai koadjutor érsek, 1986–1990. a Magyar Püspöki Kar elnöke, 1990– az állandó bizottság tagja, 1987–1993 .esztergomi, 1993. esztergom-budapesti érsek, 1987– Magyarország prímása, 1988– bíboros. 75. életévét elérve benyújtotta lemondását, nyugállományba vonul, 2003. január 11-ig a főegyházmegye adminisztrátora. 2008– Esztergom díszpolgára.

Pesty László (Budapest, 1964. szeptember 11.– ) újságíró, filmes. Tanulmányok: ELTE ÁJK, 1984–1989., telekommunikáció, 1987–1990. Életút: Amatőrfilmes, 1988–1990. a Fekete Doboz szerkesztő-riportere, 1990– a Pesty Fekete Doboz főszerkesztője. Forgatás közben Közép-Kelet-Európában többször őrizetbe veszik. Dokumentumfilmeket és tudósításokat készít Rigában, Vilniusban, Moszkvában, a Karabah-hegyvidéken, Prágában, Kelet-Berlinben, Eszéken, Szarajevóban, Marosvásárhelyen, Kubában és Csecsenföldön.

Pető Iván (Budapest, 1946. augusztus 29.– ) történész, levéltáros, politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–történelem, 1965–1970. Életút: 1970–1990. az Új Magyar Központi Levéltárban dolgozik, 1986–1990. tudományos főmunkatárs, 1989–1990. a Holmi szerkesztőbizottsági tagja. Kutatási területe: a II. világháború utáni magyar történelem, elsősorban a gazdaságtörténet. Az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve szakkollégiumaiban gazdaságtörténeti szemináriumokat vezet, 1988– a TDDSZ választmányának tagja, a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik kezdeményezője, az SZDSZ programjának egyik szerkesztője, szerzője, 1989. a háromoldalú politikai tárgyalásokon, illetve az Ellenzéki Kerekasztalnál az SZDSZ egyik képviselője, 1989–1991., 1998– az SZDSZ ügyvivője, 1991–1992. az Országos Tanács tagja, 1992–1997. az SZDSZ elnöke. 1994–1997. a Liberális Internacionálé alelnöke. 1990– országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest, XIV. kerület, 1994–1998. Budapest), 1990–1992. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság, 1997–1998. a költségvetési és pénzügyi bizottság tagja, 1998– a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, 1990. április–október, majd 1998–2008. az SZDSZ frakcióvezető-helyettese, 1990. július–október általános szóvivője, 1990. október–1991. november, 1994–1997. vezető szóvivője. 2003–2005. a párt országos tanácsának elnöke, 2005–2007. ügyvivő. 2002. az országgyűlés kulturális és sajtóbizottság elnöke. Főbb művei: A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig (Erdmann Gyulával, 1977), Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből (1945–1949) (Erdmann Gyulával, 1975), A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985 I. (Szakács Sándorral, 1985), Befejezetlen szocializmus (Gerő Andrással, 1998).

Petrasovits Anna (Budapest, 1954. május 2.–) politikus, közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1979, ELTE BTK, történelem, 1979–1984. Életút: 1979–1989. a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem világgazdaság tanszékén oktat, a fejlődő országokkal foglalkozik. 1989. belép az MSZDP-be, ügyvivő, 1989–1992. elnök, 1992– Belgiumban vendégtanár. 1990. országgyűlési képviselőjelölt.

Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16. ) költő, műfordító. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–filozófia, 1966–1971. Életút: Újságíró, 1974– szabadfoglalkozású. 1960–1965. versei a Kortárs, az Élet és Irodalom c. lapokban jelennek meg, 1975–1988. publikálási tilalom alá helyezik, versei szamizdatban és külföldön jelennek meg. 1981–1989. a Beszélő szerkesztője, 1989– a Holmi szerkesztőbizottságának tagja. 1991– a budapesti magisztrátus tagja. 1994., 1998. az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje. Mikes Kelemen-díj (1988), Déry Tibor-jutalom (1989), a Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), József Attila-díj (1990), az Év Könyve jutalom (1991), Soros-életműdíj (1992), Déry Tibor-díj (1994), Weöres Sándor-díj (1995), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Kossuth-díj (1996), a Soros-alapítvány alkotói díja (1997), Pro urbe Budapest (1998). Főbb művei: Magyarázatok M. számára (1971), Körülírt zuhanás (1974), Valahol megvan (1989), Ami kimaradt (1989), Valami ismeretlen (1990), Versei (1991), Sár (1993), Beszélgetések Petri Györggyel (1995), Összegyűjtött versei (1996), szamizdatban: Örökhétfő (1981), Azt hiszik (1986). Volker Braun verseit, Moliére: Mizantróp, Tartuffe, Don Juan c. színműveit fordítja. Irod.: Fodor Géza: Petri György költészete (1991), Keresztury Tibor: Petri György (1998).

Philipp Tibor ács, képzőművész. 1988-ban az Inconnu csoport, 1989-ben a Magyar Október Párt tagja.

Pokorni Zoltán (Budapest, 1962. január 10. –) tanár, oktatáspolitikus. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–történelem, 1982–1987. Életút: 1987–1994. a Toldy Ferenc Gimnázium tanára, 1998–2001. oktatási miniszter. 1988. a fiatal pedagógusok egyesülete, majd a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet alapítója, 1988–1993. szóvivője, ügyvivője. A Ráció c. oktatáspolitikai-szakszervezeti lap főszerkesztője. 1993– a Fidesz tagja, az oktatási, a humánpolitikai kabinet vezetője, 1994– a párt alelnöke. 1994– országgyűlési képviselő, 1994–1998. az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság alelnöke, 1994. december–1995. december a költségvetési és pénzügyi bizottság, 1995–1997. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja, 1994. június–1997. a Fidesz frakcióvezető-helyettese, 1997–1998. frakcióvezető. 2003– a FIDESZ alelnöke. 2006– Budapest XII. kerületének polgármestere.

Pomogáts Béla (Budapest, 1934. október 22.–) irodalomtörténész. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar, 1953–1958. Életút: Részt vesz a forradalomban, 1959–1960. internált, 1961–1965. tanár, 1965– az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa, a 20. századi osztály vezetője, 1992– igazgató-helyettes, 1996– tudományos tanácsadó. 1994–1997. az MTA közgyűlési képviselője, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa, az Irodalomtudományi Bizottság, a Magyar–Román Történész Vegyesbizottság, a Doktori Tanács irodalomtudományi szakbizottságának tagja, 1990– a Literatúra főszerkesztője, a Vigilia, a Nyelvünk és Kultúránk, a Valóság, a Kisebbségkutatás, 1996– a Magyar Nemzet szerkesztőbizottsági tagja. 1992– az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a Tudosz elnökségi tagja, 1993– a Demokratikus Charta szóvivője, az Írószövetség elnökségi tagja, 1995– elnöke. 1994– az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivője. Az irodalomtudomány kandidátusa (1980), doktora (1995). Bárczi Géza Érem (1985), a Művészeti Alap irodalmi díja (1986), Akadémiai Díj (1990), József Attila-díj (1991), az Év Könyve jutalom (1992), Cívis-díj (1996), Nagy Imre-emlékplakett (1996), Kisebbségekért Díj (1996), a Tekintet Alapítvány díja (1997), Nagy Lajos-díj (1998), Bocskai István-díj (1998). Főbb művei: Kuncz Aladár (1968), Májusfák (szerk., 1970), Déry Tibor (1974), Regénytükör (1977), Radnóti Miklós (1977), Sorsát kereső irodalom (1979), Versek közelről (1980), A tárgyias költészettől a mitologizmusig (1981), Az újabb magyar irodalom 1945–1981 (1982), Emlék és varázslat (1982), A transzilvánizmus (1983), Doromboló (szerk., 1983), Kistükör. Magyar irodalomtörténeti arcképek (1985), Otthon a világban (Takáts Gyula, 1986), Jékely Zoltán (1986), A nyugati magyar irodalom 1945 után (Béládi Miklóssal, Rónay Lászlóval, 1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Költészet és népiesség (1987), Mindenség és történelem (1988), Jelzés a világba (Béládi Miklóssal, szerk., 1988), Erdélyi magyar olvasókönyv (szerk., 1989), Irodalmunk szabadságharca: egy esztendő irodalmi élete 1956 (1989), Az irodalom köztársasága (1990), Kisebbség és humánum (1990), Párbeszéd Magyarországgal. Nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányok (szerk., 1991), Noé bárkája (1991), Napló a történelemről (1992), Márai Sándor breviáriuma (vál., 1992), Ötágú síp. A határokon túli magyar irodalom antológiája (vál., 1992), Macskakalendárium (összeáll., 1992), A romániai magyar irodalom (1992), Negyedik Európa (1992), Magyar girondisták (1993), Ezredvég (1993), Az idő fölött: 1956 (1993), Nyugati égbolt (1994), A negyedik esztendő (1994), A legszebb macskatörténetek (szerk., 1994), Erdélyi tükör (1995), Kárpát-medencei körséta (1995), Vázlat az egészről (1995), Politika és poétika (1996), Hulló levelek vére (tört.-ek 1956-ról, vál., 1996), Kisebbségben és magyarságban (1997), Között (1997), Másik Magyarország (1997), Az irodalom védelmében (1998), Épülő hidak. Románok és magyarok (1998), Párbeszéd anyanyelven (1998), In memoriam Dsida Jenő (szerk., 1998), Két választás között (1999).

Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26.– ) politikus. Tanulmányok: Enyingen polgári iskola, Fertődön kertészeti középiskola, Lenin Intézet. Életút: 1957–1965. az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem Igazgatója, 1965–1968. az agitációs és propaganda osztály vezetője, 1968–1969. titkára. 1969–1971. a Központi Bizottság sajtóalosztályának vezetője. 1975–1976. kulturális miniszter-helyettes, 1976–1980. kulturális miniszter. 1980–1982. művelődési miniszter, 1982–1988. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. 1988–1990. államigazgatási miniszter, 1989–1990. a Tájékoztatáspolitika, a Tudománypolitika és a Nemzetiségi Kollégium elnöke. 1950–1956. a Magyar Dolgozók Pártja, 1956–1989. a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1980–1989. a Központi Bizottság, 1988–1989. a Politikai Bizottság, 1989–1990. a Magyar Szocialista Párt Elnökségének tagja, köztársasági elnökjelöltje. 1990 novemberében kilép az MSZP-ből. 1989-től a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke, 1995–1996. a Magyar Egységért Mozgalom elnöke, 1997-ben az MDF, 1996–2001. a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja. 1983–1994. országgyűlési képviselő. 1994. a Nemzeti Demokrata Szövetség, 1998. a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje. 2005. az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja. 1991. a Debreceni Egyetem politológia tanszékének egyetemi tanára, 2003– a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít.

Pozsonyi László dr. hirszerző tiszt, 1968-tól a Protestáns Főosztály nemzetközi kérdésekkel foglalkozó előadója az Állami Egyházügyi Hivatalban, a rendszerváltás éveiben főosztályvezető.

Prepeliczay István (Miskolc, 1936. február 16.–) villamosmérnök, politikus. Tanulmányok: Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar, 1964–1970. Életút: 1954–1955. a Borsodi Szénbányászati Tröszt gépmestere, 1955. letartóztatják, államellenes izgatás címén 2 és fél évre ítélik, szabadulása után, 1956–1957. a Borsodi Szénbányászati Trösztnél karbantartó, 1958–1960. Gyöngyösön fényképésztanuló, 1960–1963. a Fővárosi Villamosvasút műszaki ellenőre, 1963–1969. a Lakóterv, 1970–1971. a Közti, 1971–1980. a Szövterv tervezője, 1980–1987. a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet vezető tervezője. 1988. a TDDSZ alapító tagja, a választmány tagja, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapítója, 1988– az FKGP megújulásának egyik résztvevője, 1988–1989. az érdi szervezet titkára, 1989. Pest megyei titkár, 1989–1990. az FKGP főtitkára, 1991. kizárják a pártból, 1993. február– a Történelmi Kisgazdapárt tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Pest megye, 1990–1991. FKGP, 1991–1993. 36-ok, 1993–1994. EKGP), a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, tv- és sajtóbizottság (1992–1994. a kulturális, tudományos, felsőoktatási, tv-, rádió- és sajtóbizottság) alelnöke, az Interparlamentáris Unió magyar csoport végrehajtó bizottsága tagja. 1993–1994. a Történelmi Kisgazdapárt parlamenti csoportvezetője. 1989–1992. a Hangya Rt. felügyelőbizottsági elnöke.

Preszeller Tamás (Mosonmagyaróvár, 1958. augusztus 24. –) a győri Rába ETO válogatott labdarúgója, hátvéd, középpályás. 1986–1988. hét alkalommal szerepel a válogatottban és egy gólt szerez. Hatszoros olimpiai válogatott (1986–1987), 13-szoros egyéb válogatott (1983–1987, 2 gól), egyszeres utánpótlás válogatott (1984).

Pusztai Ferenc 1986–1987 között miniszterhelyettes, 1988–1989-ben államtitkár a Művelődési Minisztériumban.

Püski Sándor (Békés, 1911. február 4. – Budapest, 2009. augusztus 2.) könyvkiadó. Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem, jog, 1935. Életút: Jogi jegyzetsokszorosító, kiadó, kereskedő, 1938. könyvesboltot nyit, 1939. megalapítja a Magyar Élet Könyvkiadót, főleg a népi írók műveit jelenteti meg, 1942. és 1943. a szárszói konferenciák egyik szervezője, 1950. kiadóját államosítják, kerámiával foglalkozik, 1962. hamis vádakkal letartóztatják, bebörtönzik, 1963. kiszabadul, 1970. az USA-ba költözik, New Yorkban könyvkereskedést nyit, 1975. elindítja a Püski Kiadót, 1988– Budapesten alapít kiadót és könyvkereskedést. 1991. a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító tagja. 1995– az Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja. Bethlen Gábor-díj (1990), Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1995), Magyar Örökség cím (1996), Bocskai-díj (1996), Pro urbe Budapest (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2001), Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2002), az Év Könyve-díj (2003), Magyar Művészetért (2004), Szent István-díj (2005). Főbb művei: Pótlás a Szárszó 1943. című könyvhöz (1984).

Rabóczky Ede dr. katonai bíró. A CIA-val együttműködő Belovai István alezredest a Legfelsőbb Bíróság – dr. Rabóczky Ede hadbíró ezredes tanácsa – 1985. december 17-én ítéli életfogytig tartó szabadságvesztésre, amiért a Magyar Hadászati Katonai Hírszerzés tisztjeként információkat szolgáltatott ki az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA).

Rácz Sándor (Hódmezővásárhely, 1933. március 17.–) szerszámkészítő, politikus. Életút: 1948– a Standard Gyár szerszámkészítője, 1956. a BHG munkástanács tagja, majd a Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke, letartóztatják, 1958. életfogytiglani börtönre ítélik, 1963. amnesztiával szabadul, a Híradástechnika Szövetkezetnél szerszámkészítő, 1987– rokkantnyugdíjas. 1989. a Magyar Október Párt köztársasági elnök-jelöltje. 1989– a Központi Munkástanács elnöke, 1990– a Munkástanácsok Országos Szövetsége munkavállalói szószólója. 1993–1994. az 56-os Szövetség elnöke. 1993– az FKGP tagja. 1990. független országgyűlési képviselőjelölt. 1990. az FKGP budapesti főpolgármester-jelöltje. 2003. augusztus 18-án a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választották. Nagy Imre-emlékplakett (1999).

Radnóti Zoltán (Budapest, 1971– ) rabbi, tanár.

Raft Miklós politikus, 1985–1988. a Minisztertanács Titkárságának a vezetője, 1988–1989. a Minisztertanács Hivatala elnöke, államtitkár.

Rajk László (Budapest, 1949. január 26.– ) építész, díszlettervező, politikus. A kivégzett Rajk László kommunista politikus fia. Tanulmányok: Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar, 1967–1972., McGill Egyetem, Montréal, Kanada, 1975–1976. Életút: 1972–1975. a Lakóterv, 1972–1986. az Iparterv építésze, 1989– a Mafilm díszlettervezője. A Non-tocton csoport, a Minimum Cost Housing Group, a Sulphor Group, 1972–1975. a Kovács István Stúdió tagja. 1992– a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmfőtanszakán díszlettervezést tanít. 1995– a Köztigon Építész Stúdió tulajdonosa, ügyvezetője, vezető tervezője. Egyéni kiállításai: Szuper pöce (Bercsényi Klub, 1979), Ablak-fal-fal-ablak (Bercsényi Klub, 1980), Építészeti tendenciák (Óbuda Galéria, 1982), Felfüggesztett fény (Elac Galéria, Lyon, Franciao., 1987), Dialogue Ordinaire (Francia Int., 1987), Szimmetria (Nemzeti Galéria, 1989). 1981. lakásán megnyitja a szamizdatokat terjesztő "Rajk-butikot", 1985. országgyűlési képviselőjelöltségét meghiúsítják, 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapító tagja, 1989–1991., 2000–2001. az SZDSZ ügyvivője, 1991– az Országos Tanács, 1992–1997. az Országos Tanács elnöksége tagja. 1990–1996. országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest, XIII. kerület), 1990–1992. a kulturális, oktatási, tudomány, sport-, tv- és sajtóbizottság, 1992–1994. a kulturális, tudományos, felsőoktatási, tv-, rádió- és sajtóbizottság, 1994–1996. a kulturális és sajtóbizottság, a külügyi bizottság, 1996. az európai integrációs ügyek bizottsága tagja, 1998. képviselőjelölt. 2000–2001. az SZDSZ budapesti választmány elnöke. 2009. július 13-án kilép az SZDSZ-ből.1991– a budapesti magisztrátus tagja. Nagy Imre-emlékplakett (1993). A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (1999), a Lengyel Köztársaság Érdemrendje(2006 ) A Lengyel Külügyminisztérium és Gdansk városának Szolidaritás Érme(2005 ), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2005 ), Kossuth-díj (2009) Húszéves a Köztársaság Díj (2009). Főbb művei: Budapesti Hulladékhasznosítómű munkásszállója (1978), KÉV siófoki üzemcsarnok (1981), Műteremház, Károlyi Mihály Alapítvány, Vence, Franciaország (Bachmann Gáborral, Nagy Bálinttal, 1984), Radikális Párt kongresszusa (Bachmann Gáborral, 1988), '56 mártírjainak dísztemetése (Bachmann Gáborral, 1989), Corvin Mozi rekonstrukciója (1994), bécsi Collegium Hungaricum rekonstrukciója (1996–1998.), Moulin Rouge rekonstrukciója (1998–1999.), Lehel Csarnok (1999–2000.), Aquincum Régészeti Közp. (1999–2000.), valamint díszletek színházban, filmeken, videófilmeken, grafikai munkák, szamizdatkiadványok tervezése, pályázatok, előadások.

Révész András (1906–1996) jogász, szociáldemokrata politikus. 1927-től tagja az SZDP-nek. 1943-ban munkaszolgálatra hívják be. 1945 augusztusától különböző funkciókat tölt be a pártban. 1948-ban kizárják az SZDP-ből, 1950-ig gombatenyésztő. 1950-ben (az úgynevezett jobboldali szociáldemokraták perében) életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1955-ben szabadul. A forradalom alatt részt vesz a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében, a párt főtitkárhelyettese. 1956. november 1. és 3. között jelen van Bécsben a Szocialista Internacionálé ülésén. November 5-én Budapesten megsebesül, december közepéig kórházban van. 1957 májusától a Budakalászi Textilművek jogtanácsosa, 1963-tól ugyanott a jogtanácsosi iroda vezetője. A rendszerváltozáskor részt vesz az MSZDP újjáalakításában, a Független Szociáldemokrata Párt elnöke. 1991-ben részt vesz a Magyar Munkások Demokratikus Szövetsége megalapításában. 1992-ben a Szociáldemokrata Néppárt tiszteletbeli elnökévé választják.

Rockenbauer Zoltán (Győr, 1960. január 4.– ) etnológus, politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza, magyar–könyvtár, 1979–1983, ELTE BTK, néprajz, 1985–1991. Életút: 1983–1985 a Fővárosi Művelődési Ház, 1985–1988 a Gorkij Könyvtár, 1988–1990 a Néprajzi Múzeum könyvtárosa. Kutatási területe: szociálantropológia, polinéz kultúra és mitológia. 1998– a miniszterelnöki kabinet külügyi titkárságának vezetője, 1999– politikai államtitkár. 1988– a FIDESZ tagja, 1988–1990, 1992–1993 az országos választmány elnökségi tagja, 1993–1994 a FIDESZ alelnöke. 1990– országgyűlési képviselő (1998– Budapest, VII–VIII. kerület), 1990–1994 az Interparlamentáris Unió magyar csoport alelnöke, 1994–1998 vezetőségi tagja, 1994– a magyar–francia tagozat elnöke, 1990. december–1998 a külügyi bizottság tagja, 1993–1994, 1998–1999 alelnöke, 1992–1994 az európai közösségek bizottsága tagja, 1994. január–június a FIDESZ frakció helyettes vezetője. 1992–1998 az EBEÉ, illetve EBESZ Parlamenti Közgyűlésének tagja, 1991– a WEU Parlamenti Közgyűlésének állandó megfigyelője, 1998– az Európa-tanács tagja. Főbb művei: Ta'aroa. Tahiti mitológia (1994), Nemzetpolitika '88–'98 (társszerző, 1998).

Rosdy Pál (1932– ) kilépett katolikus pap, újságíró. 1961. február–1963. március Márianosztrán raboskodik. A Magyar Kurir szerkesztője, az Új Ember újságírója.

Roszik Gábor (Budapest, 1954. augusztus 15.– ) evangélikus lelkész, politikus. Tanulmányok: Evangélikus Teológiai Akadémia, 1972–1978., London, Oxford, 1983, Strasbourg, 1984, Erlangen, 1988. Életút: 1978–1979. a Magyar Evangélikus Egyház külügyi osztályának segédlelkésze, 1979–1984. Zalaistvándon gyülekezeti lelkész, 1984–1994. a gödöllői és veresegyházi evangélikus gyülekezet lelkésze, 1988–1994. az isaszegi és erdőkertesi gyülekezet lelkészi feladatait is ellátja, 1994– a Tessedik Sámuel Anyaotthon igazgatója és lelkésze. 1992– a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnöke. 1991– a Tessedik Sámuel Alapítvány alapító elnöke. 1988–1995. az MDF gödöllői szervezet alapító tagja, 1990–1993. az országos elnökség tagja, 1995. kilép a pártból. 1989–1994. országgyűlési képviselő (Gödöllő), 1989–1990. az Ellenzéki Demokraták parlamenti csoportjának egyik vezetője, 1990–1994. a külügyi bizottság tagja, az IPU magyar–osztrák tagozatának elnöke. 1947– az első ellenzéki képviselő. 1994. MDF-, 1998. független képviselőjelölt. Főbb műve: Az oroszok szépen hazamentek...

Róth Miklós dr. ügyvéd. Védőként részt vesz a Nagy Imre és társai ellen indított per törvényességi óvásának tárgyalásán 1989-ben a Legfelsőbb Bíróságon.

Rózsa-Flores Eduardo (Santa Cruz, Bolívia, 1960. március 31. – Santa Cruz, Bolívia, 2009. április 16.) bolíviai-magyar katona, színész, író, költő és publicista, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapító tagja, a Jobbik.net szerkesztője, a Kapu és a Leleplező című folyóiratok munkatársa, az Ellenkultúra.info alapító-főmunkatársa, a Magyar Iszlám Közösség alelnöke. Magyarországon és külföldön Eduardo Rózsa Flores néven is ismert volt, míg fiatalkorában a Rózsa György Eduárdó nevet használta. 2009. április 16-án Bolíviában egy Santa Cruz-i hotelszobában, máig vitatott módon, társaival együtt kommandósok agyonlőtték.

Rudas Ernő (Budapest, 1951. március 20.– ) diplomata. Tanulmányok: Közgazdaságtudományi Egyetem, Bukarest, 1973–1977. Életút: A Külügyminisztériumban különböző beosztásokban dolgozik, 1980–1985. a kolozsvári főkonzulátuson alkonzul, 1985–1989. a Külügyminisztérium referatúravezetője, 1989–1990. a bukaresti nagykövetségen első beosztott, 1990–1995. nagykövet, 1995– az OTP Bank Rt. ügyvezető igazgatója.

Eckroyd, Sally újságíró, riporter (BBC).

Sándorov Péter újságíró, riporter (BBC).

Sarkadi Nagy Barna (1944–2009) vegyészmérnök, politikus, miniszterhelyettes. 1989-ben az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese, Miklós Imre május 1-jei nyugdíjba vonulásától a Hivatal vezetője. 2008. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. humánpolitikai igazgatója, 2002–2005. Szerencsejáték Zrt. igazgatója, 2005–2008. Mehib Zrt. igazgatója, 2005. VÁTI Urbanisztikai Kht., felügylőbizottsági elnöke.

Sárközi Mátyás (Budapest, 1937. július 19.– ) író, szerkesztő. Sárközi György és Sárközi Márta fia, Molnár Ferenc unokája. Életút: 1956-ban a budapesti Hétfői Hírlap munkatársa. Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekül és Angliában telepedik le. 1957–1961. a londoni St. Martin Képzőművészeti Akadémia könyvillusztrátori szakán tanul, majd a BBC magyar osztályán dolgozik. 1963–1965. a müncheni Szabad Európa Rádió, 1966-tól ismét a BBC magyar osztályának munkatársa. 1976-ban Londonban képzőművészeti galériát nyit. A Londoni Egyetemen irodalmat és történelmet tanul. Elbeszéléseket, karcolatokat, irodalmi cikkeket és kritikákat ír. Rendszeresen publikál az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban. Jelenleg a BBC külső munkatársa. A Fehér Holló Kiadó tulajdonosa. Fekete Márton írói néven 1966-tól Prominent Hungarians címmel angol nyelvű magyar "Ki kicsodá"-t jelentetett meg.

Schönberger András dr. főrabbi, Pécsi Zsidó Hitközség.

Schöner Alfréd (Nyíregyháza, 1948. október 12.– ) főrabbi. Tanulmányok: Országos Rabbiképző Intézet, 1973, ELTE, könyvtáros, 1977–1981., művészettörténet, 1983. Életút: 1973–1976. Szegeden, 1976–1985. Budán rabbi, 1985– a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, az Országos Rabbitanács alelnöke, 1987– elnöke. 1991. a jeruzsálemi egyetem vendégtanára. 1986–1990. országgyűlési képviselő, a külügyi bizottság tagja. Az Amerikai Konzervatív Rabbitestület, a berlini zsinagóga renoválásáért alakult tudományos kuratórium, a Nemzetközi Kántorművészeti Szövetség elnöksége tagja. 1997–1998. az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója, 1998– rektora. 1998– egyetemi tanár. Főbb művei: Halljad Izráel (társszerző), elkészítette a Dohány utcai zsinagóga művészettörténeti analízisét (1989).

Seszták László (Sátoraljaújhely, 1937. július 15.– ) technikus, politikus. Életút: 1959–1960. a Telefongyárban műszerész, 1960–1990. a BEAG-ban dolgozik, elektrotechnikus, 1968–1972. csoportvezető, 1972–1990. művezető, 1994–1997. a KDNP parlamenti frakciójának titkára. A FIDESZ szakértője. 1984– a budai görögkatolikus egyházközség gondnoka. 1989– a KDNP egyik alapítója, 1989–1990. alelnöke. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), 1990–1992. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság, 1992–1994. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság, az ügyrendi bizottság tagja, 1994., 1998. képviselőjelölt.

Siklós István (1936–) költő, újságíró. 1956-ban telepszik le Angliában, a londoni egyetemen szanszkrit nyelvet és magyar irodalmat tanul. Az angol rádió magyar adásait vezeti. 1968-ban a londoni Szepsi Csombor Kör kiadásában jelent meg Ember 5 húrral című verseskötete.

Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) színész. Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1947–1951. Életút: Az Ifjúsági Színház gyakorlatos színésze, 1951–1957. a Nemzeti Színház, 1957–1963. a József Attila Színház, 1963– ismét a Nemzeti Színház tagja, 1989– örökös tagja, önálló esteket adott Gombos Katalinnal. Jászai Mari-díj (1955, 1962), Kossuth-díj (1966), érdemes művész (1970), kiváló művész (1974), Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992), Magyar Örökség-díj (1996), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozat (1998), Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998), A Nemzet Színésze (2000). Főbb szerepei: Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom), Fouché (Sardou: Szókimondó asszonyság), Madách: Mózes, Pável (Gorkij-brecht: Az anya), Shakespeare: Macbeth, Németh: Husz János, Ádám, Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Chance Wayne (Williams: Az ifjúság édes madara), Czillei Ulrik (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak), De Sade márki (Weiss: Marat halála), Dózsa György (Illyés: Testvérek), Igazgató (Móricz: Légy jó mindhalálig), Dr. Szmuk (Illyés: Lélekbúvár), Teleki László (Illyés: Különc), Bánk, Tiborc (Katona: Bánk bán), Kurrah (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Németh: VII. Gergely, Zrínyi Miklós (Keresztury: Nehéz méltóság), Csák Máté (Madách–Keresztury: Csák végnapjai), Prospero (Shakespeare: A vihar), Gergely páter (Márai: A kassai polgárok), Gomböntő (Ibsen: Peer Gynt), Firsz (Csehov: Cseresnyéskert), Tót (Örkény: Tóték), Doby László (Páskándi: Tornyot választok), Főinkvizitor (Schiller: Don Carlos), De Bazan (Hugo: Királyasszony lovagja), Einstein (Dürrenmatt: Fizikusok), Pilon (Murrell–Wilson: Sarah), Bétisz (Sütő: A szúzai menyegző), Bódi Vencel (Sütő: Advent a Hargitán), Hektor (Hubay: Ők tudják, mi a szerelem), Diegelmann (Molnár: Panoptikum), Kent (Shakespeare: Lear király), Pickering ezredes (Lerner–Loewe: My Fair Lady), Varga Tóbiás (Szakonyi: Vidám finálé), Maurice (A. Bergman: Társasjáték New Yorkban), Mikszáth Kálmán (Szent Péter esernyője), Koszta Sámuel (Csiky: A nagymama), Sztelliárisz (Nestroy–Heltai–Fekete: Lumpáciusz Vagabundusz), Egeon (Shakespeare: Tévedések vígjátéka), Schuller Medárd (Sütő: Balkáni gerle), Jácint (Molnár: A hattyú), filmen: Erkel (1952), Életjel (1954), Hintónjáró szerelem (1954), Gábor diák (1955), Szakadék (1956), A csodacsatár (1956), A nagyrozsdási eset (1957), Külvárosi legenda (1957), Fenn már béke van (1959 tv), Próbaút (1960), Fűre lépni szabad (1960), Alba Regia (1961), Két félidő a pokolban (1961), Nő a barakkban (1961 tv), Legenda a vonaton (1962), Párbeszéd (1963), Álmodozások kora (1964), A tizedes meg a többiek (1965), Tóbiás és a többiek (1965 tv), És akkor a pasas... (1966), Változó felhőzet (1967), Egy szerelem három éjszakája (1967), Az özvegy és a százados (1967), A Aranykesztyű lovagjai (1968 tv), Én, Prenn Ferenc (1969 tv), Isten hozta, őrnagy úr (1969), Az alvilág professzora (1969), Szemtől szembe (1970), Szerelmi álmok (1970 magy.–szovjet), Férfiak mesélik (1972 tv), Illatos út a semmibe (1973), Felelet (1974 tv), Ékezet (1977), Földünk és vidéke (1977 tv), A képmutatás szépségei (1977 tv), Bunker (1978 tv), Kinek a törvénye? (1978), Kiálts város! (1978 tv), Naplemente délben (1979), A Sipsirica (1980 tv), A különc (1980 tv), Csillag a máglyán (1980 tv), A waterloói csata (1981 tv), Brigitta (1983 magyar-NSZK-osztrák-francia tv), Kegyenc (1983 tv), Kaviár és lencse (1984 tv), Földi kacaj (1986 tv), Czillei és a Hunyadiak (1986 tv), Charlie nénje (1987), A fészek melege (1987 tv), Peer Gynt (1987 tv), Apaszív (tv), Az új földesúr (1988), Tűréshatár (1989 tv), Honfoglalás (1996), Retúr (1996).

Enache, Smaranda (Marosvásárhely, 1950. március 31.– ) román politikus. Tanulmányok: Bukaresti Egyetem, francia és magyar nyelvészet, 1973. Életút: 1974–1981. a marosvásárhelyi építőipari líceum tanára, az Ariel Színház irodalmi titkára, művészeti igazgató, a Helsinki Emberi Jogi Alapítvány elnöksége tagja, a Pro Europa Liga elnöke, 1989. december a fordulat résztvevője, 1990. a hatóságok megtiltják, hogy a demokratikus ellenzék jelöltjeként a parlamenti választásokon induljon, a Polgári Szövetség elnökségi tagja, 1991. politikai okok miatt a marosvásárhelyi bábszínház igazgatói tisztéből fölmentik, a Gazeta de Mureş c. ellenzéki hetilap főszerkesztője, 1998– helsinki nagykövet. Kisebbségekért Díj (1997).

Solt Ottilia (Budapest, 1944. január 7. – Budapest, 1997. február 1.) szociológus. Tanulmányok: ELTE magyar-filozófia, 1962–1967. Életút: 1967–1971. szociológus a Gazdaságkutató Intézetben, 1972–1979. az akkortól újra Fővárosi Pedagógiai Intézet néven működő intézmény szociológiai csoportjában dolgozik. Kemény Istvánnal és másokkal részt vesz az MTA Szociológiai Kutatócsoportja (1963-tól, utóbb Intézet), illetve az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézete megbízásából szervezett kutatásokban is. Miután állásából (a cseh chartásokkal szolidaritást vállaló nyilatkozat aláírása miatt) elbocsátják, tanárként és könyvtárosként dolgozik 1981-ig. A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot. Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1985-ben részt vesz 45 ellenzéki értelmiségi társaságában megtartott illegális monori találkozón. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője és alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének. 1990–1994. országgyűlési képviselő, majd főiskolai tanárként leendő szociális munkások képzésével foglalkozik.

Sólyom László (Pécs, 1942. január 3.– ) jogász, politikus, köztársasági elnök. Tanulmányok: Pécsi Tudományegyetem JTK, 1960–1964., OSZK könyvtárosi 1963–1965. Életút: 1965–1966. a kispesti bíróság fogalmazója, 1966–1969. a jénai Friedrich Schiller Egyetem tanársegéde, 1969–1983. az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetben, 1970–1975. az Országgyűlési Könyvtárban tudományos kutató, 1983– az ELTE ÁJK polgári jogi tanszéke egyetemi tanára, 1996– a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 1989–1990. az Alkotmánybíróság elnök-helyettese, 1990–1998. elnöke. 1994– a Nemzetközi Jogászbizottság tagja. 1998– az Európa-tanács Velence-bizottság tagja. Az 1980-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója, a Duna Kör résztvevője. 1987. az MDF alapító tagja, 1989. elnökségi tagja. 1988–1989. a Nyilvánosság Klub ügyvezetője. 2005. június 7. köztársasági elnök. A berkeleyi Kaliforniai Egyetemen, a Kölni, a Frankfurti Egyetemen, a hamburgi Max Planck Intézetben tesz ösztöndíjjal tanulmányutat. 1999–2000. a Kölni Egyetem vendégprofesszora. Kutatási területe: a polgári jog története, összehasonlító polgári jog, alkotmányjog. A Kölni Egyetem díszdoktora (1999). Humboldt-díj (1998).Nagy Imre-érdemrend (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje a lánccal (2005), a Frankfurti Egyetem díszdoktora (2006) Az állam- és jogtudomány kandidátusa (1975), doktora (1981). Főbb művei: A polgári jogi felelősség hanyatlása (1977), Környezetvédelem és polgári jog (1980), A személyiségi jogok elmélete (1983), Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn (1995), Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian Constitutional Court (1999).

Somlai György újságíró, riporter (BBC).

Somogyi Ferenc (Hartkirchen, Ausztria, 1945. szeptember 1. –) diplomata, közgazdász. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, nemzetközi kapcsolatok, 1964–1968., Politikai Főiskola, 1975–1979. Életút: 1968–1969. a Külügyminisztérium előadója, 1969–1971. a rangúni, 1971–1973. a lagosi nagykövetség munkatársa, 1973–1980. a Külügyminisztérium főelőadója, 1980–1984. New York-i állandó ENSZ-képviselet-helyettese, 1984–1989. a Külügyminisztérium nemzetközi szervezetek főosztályvezetője, 1986– nagykövet, 1989–1990. államtitkár, 1990–1991., 1994–1996. közigazgatási államtitkár, 1996–1998. az integrációs államtitkárság vezetője, 1992–1994. a Külkereskedelmi Főiskola angol nyelvű tagozatának igazgatója, az Exportgarancia Rt. igazgatóságának elnöke, 1998–2001. a Matáv Rt. integrációs igazgatója. 1998–2003. a Magyar Atlanti Tanács elnöke. 2007–2009. Magyarország washingtoni nagykövete. 2004–2006. külügyminiszter.

Soós Tibor (Törökszentmiklós, 1949. november 29.– ) köztisztviselő, jogász. Tanulmányok: JATE JTK, 1970–1974. Életút: 1974–1983. a közigazgatásban dolgozik, 1976–1983. vállalati jogtanácsos, 1989–1994. az Országgyűlés Hivatalának vezetője, 1994–1996. főigazgatója, 1996–1997. az Országos Rádió- és TV-testület főigazgatója.

Sütő András (Pusztakamarás, Románia, 1927. június 17. –2006. szeptember 30.) író. Tanulmányok: Bethlen Gábor Kollégium Tanítóképző, Nagyenyed, Református Kollégium, Kolozsvár. Életút: 1946–1947. a kolozsvári Világosság munkatársa, szerkesztője, 1948–1949. a kolozsvári, majd bukaresti Falvak Népe c. hetilap szerkesztője, 1950–1954. főszerkesztője (1952– Falvak Dolgozó Népe), 1954–1957. a marosvásárhelyi Igaz Szó c. irodalmi folyóirat szerkesztője, 1958–1989. az Új Élet c. marosvásárhelyi képeslap főszerkesztője. 1977-ig az RKP KB póttagja. 1973–1981. a Romániai Írók Szövetsége alelnöke, 1982-ig a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa vezetőségi tagja. 1992–1996. az Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke. 1996– a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Állami Díj (1953), a Román Írószövetség díja (1970, 1974), a Marosvásárhelyi Írói Egyesület díja (1977), Füst Milán-jutalom (1978), Herder-díj (1979), Szép Ernő-jutalom (1987), IBBY-díj (1987), SZOT-díj (1989), Az Év Drámája Díj (1989), Magyar Művészetért Díj (1989), Bethlen Gábor-díj (1990), Ius Humana-díj (1991), Kossuth-díj (1992), Tiszatáj-díj (1992), Erzsébet-díj (1993), Kisebbségekért Díj (1995), Magyarság Hírnevéért Díj (1997). Főbb művei: Emberek indulnak (elb.-ek, 1953), Félrejáró Salamon (elb.-ek, 1955), Tárt karú világ (elb.-ek, 1959), Pompás Gedeon (vidám játék, 1967), Anyám könnyű álmot ígér (naplójegyzetek, 1970), Rigó és apostol (úti tűnődések, 1970), Misi, a csillagos homlokú (elb.-ek és vidám játék, 1972), Istenek és falovacskák (esszék, 1973), Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán (drámák, 1975), Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszéregény, 1977), Nagyenyedi fügevirág (esszék, 1978), Káin és Ábel (dráma, 1978), Évek, hazajáró lelkek (cikkek, naplójegyzetek, 1980), A szuzai menyegző – Perzsák (dráma, esszé, 1981), Gyermekkorom tükörcserepei (elbeszélések, önéletrajzi írások, fotók, 1982), Az idő markában (esszék, naplójegyzetek, 1984), Kalandozások Ihajcsuhajdiában (mesejáték, 1986), Sikaszói fenyőforgácsok (cikkek, naplójegyzetek, 1987), Advent a Hargitán (három játék, 1987), Az álomkommandó (dráma, 1987), A lőtt lábú madár nyomában (esszéregény, elbeszélések, 1988), Színművek (1989), Omló egek alatt (esszék, 1990), Mese és reménység (válogatott elbeszélések, 1991), Sárkány alszik veled (beszélgetések könyve, 1991), Színművek (1992), Az ugató madár (dráma, 1993), Az élet és halál kapuiban (válogatott írások, beszélgetések, 1993), Csipkerózsika ébresztése (esszék, 1993), Szemet szóért (dokumentumok, napló, 1993), Az utolsó köntös (1994), Heródes napjai (napló, 1994), Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszéregény, elbeszélések, 1994), Vadpávamenyegző (igaz mesék, csodás történetek, 1994), Színművek (1995), Kék álhalál (elbeszélések, 1997), Hargitai vadászkalandok (1998), Napló (1998), Balkáni gerle (színmű, 1998), Fülesek és fejszések között (1999). Irod.: Görömbei András: Sütő András (1986), Bertha Zoltán: Sütő András (1995), Péter Orsolya: Csillagok a máglyán (1997), Lázok János: Sütő András drámatrilógiája (1997), Ablonczy László: Nehéz álom (1997).

Szabad György (Arad, Románia, 1924. augusztus 4.–) történész, politikus, a parlament elnöke. Tanulmányok: ELTE BTK, történelem–levéltár, 1945–1950. Életút: 1942–1944. kertésztanonc, 1944. munkaszolgálatos, 1945–1949. gazdálkodik is, 1949–1951. az Országos Levéltár gyakornoka, 1951–1954. az ELTE BTK-n aspiráns, 1954–1956. az ELTE újkori és legújabbkori magyar történeti tanszéke adjunktusa, 1956–1970. docens, 1970–1994. egyetemi tanár, 1994– nyugalmazott professzor. 1945–1946. az FKGP tagja, 1987 az MDF alapító tagja, 1989–1994. elnökségi tagja, 1996– az MDNP tagja. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest, 1990–1996. MDF, 1996–1998. MDNP), 1994–1998. az alkotmány- és igazságügyi bizottság, 1995–1996. a kulturális és sajtóbizottság tagja, 1990. május–augusztus az Országgyűlés alelnöke, mb. elnöke, 1990. augusztus–1994. elnöke, 1997–1998. az MDNP frakcióvezető-helyettese, 1998. képviselőjelölt. 1998– a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja. Kutatási területe: a magyar polgári átalakulás. Az MTA Történettudományi Bizottság tagja, 1985–1990. a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság elnöke, 1990– tagja. A történettudomány kandidátusa (1955), doktora (1969). 1982– az MTA levelező tagja, 1998– rendes tagja. Akadémiai Díj (1965, 1973).Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2000) Széchenyi-díj (2006). Főbb művei: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom (1957), Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860–1961. (1967), Hungarian Political Trends... 1849–1867. (1977), Kossuth politikai pályája (1977), Az önkényuralom kora 1849–1867. (1979), Miért halt meg Teleki László? (1985), Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában (1986), Kossuth Lajos üzenetei (összeáll., 1994), A kormány parlamenti felelősségének kérdése (1998).

Szabó Iván (Budapest, 1934. január 8. – Budapest, 2005. augusztus 4.) mérnök, közgazdász, politikus. Tanulmányok: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, 1952–1957., Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1967–1969. Életút: 1956. október–november a Budapesti Műszaki Egyetem Forradalmi Diákbizottság és a MEFESZ vezetőségi tagja, 1957–1959. az Uvatervnél tervező, 1959–1969. az ÉGV-nél tervező, osztályvezető, főmérnök, 1969–1978. a Mélyépítő Vállalat műszaki osztályvezetője, 1978–1984. a Vízépítőipari Tröszt létesítményi és exportfőmérnöke, 1985–1990. a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet elnöke, 1991–1993. ipari és kereskedelmi miniszter, 1993–1994. pénzügyminiszter. 1964–1984. a Jó Pásztor katolikus lelkészség képviselőtestületének világi elnöke. 1969–1984. a Budapesti Műszaki Egyetem meghívott előadója, szakkönyvek, egyetemi jegyzetek, szakcikkek szerzője. 1963–1965. a VIII. kerületi tanács tagja, lemond. 1988–1996. az MDF alapító tagja, 1990–1994. az országos elnökség, 1991. január–június, 1994. az ügyvezető elnökség tagja, a gazdasági ügyek felelőse, 1994. az ideiglenes választmány ügyvivője, 1994–1996. az MDF ügyvezető elnöke, 1996– a Magyar Demokrata Néppárt tagja, 1996–1998. elnöke. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest, IX. kerület, 1994–1998. Budapest, 1990–1996. MDF, 1996–1998. MDNP), 1990–1992. az MDF frakció elnökségi tagja, 1994–1996. frakcióvezető, 1990. május–1991. december a gazdasági bizottság tagja, 1990. június–1991. december elnöke, 1996–1998. az MDNP frakcióvezetője, 1998. képviselőjelölt, az országgyűlési választásokon a MDNP nem érte el az 5%-os parlamenti küszöböt, ekkor lemondott elnöki tisztéről. Később a párt örökös tiszteletbeli elnöke volt a párt megszűnéséig. A Centrum Párt egyik alapító tagja. Nagy Imre-emlékplakett (1996).

Szabó Miklós (Budapest, 1935. május 6. – Budapest, 2000. szeptember 22.) történész, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–történelem, 1954–1958. Életút: 1958–1959. a váci 204. sz. Szakmunkásképző Intézet nevelőtanára, 1959–1967. az MTA Történettudományi Intézet könyvtárosa, 1967– tudományos munkatársa, 1998– a Fővárosi Levéltár munkatársa. 1978– részt vesz az értelmiségi ellenzék tevékenységében, kezdeményezője a Repülő Egyetem megszervezésének, szamizdat kiadványok szerzője, illegális előadásokat tart, 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata szóvivője, 1988– az SZDSZ Országos Tanácsa tagja, 1988–1990. ügyvivője, 1991. az Országos Tanács ügyvezető elnökségének tagja. 1990–1998. országgyűlési képviselő (1990–1994. Budapest), a honvédelmi bizottság tagja, 1990–1994. az SZDSZ frakció biztonságpolitikai szóvivője, 1998. képviselőjelölt. Nagy Imre-emlékplakett (1994). Főbb művei: Politikai kultúra Magyarországon 1896–1986. (1989), Múmiák öröksége (1995).

Szakácsi Lajos producer, 1989-ben a Magyar Mozi- és Videofilmgyár Vállalat igazgató-helyettese.

Szakonyi Péter (Budapest, 1954. október 2.– ) újságíró. Tanulmányok: Budapesti Tanítóképző Főiskola, 1978–1981., ELTE BTK, angol, 1982–1987. Életút: 1975–1979. irodagép-műszerész, 1981–1984. tanító, 1984–1985. a Vezetés, Szervezés szerkesztője, 1986–1989. az Ötlet c. hetilap rovatvezetője, 1989–1990. az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője, 1989–1990. a Világ c. hetilap főmunkatársa, rovatvezetője, 1989–1992. a BBC Világszolgálat budapesti tudósítója, 1990–1993. a Kurír főmunkatársa, 1993. a Griff c. hetilap szerkesztője, 1994. a Népszava főmunkatársa, 1995– a Magyar Hírlap főmunkatársa. Főbb művei: Amerika nagybácsi nélkül (1988), Manilai csodadoktorok (Egely Györggyel, Ványi Bélával, 1989), Blokád (szerk., 1990), Maxwell (szerk., 1991).

Szalai Erzsébet (Budapest, 1948. április 17.– ) szociológus. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1966–1970. Életút: 1970–1971. a Pénzügykutató Intézet tudományos segédmunkatársa, 1971–1987. tudományos munkatársa, 1987–1989. a Pénzügykutató Rt., 1989–1994. az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos munkatársa, 1994–1995. főmunkatársa, 1995– az MTA Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa, tudományos tanácsadója. 1999. Széchenyi professzori ösztöndíjas. Kutatási területe: a beruházási piac kérdései, majd gazdaságszociológia, nagyvállalati kutatás, a gazdasági mechanizmus és a nagyvállalati érdekek kölcsönös kapcsolatának elemzése, a magyar társadalom hatalmi viszonyainak vizsgálata. 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata Tanács tagja. A szociológiai tudományok kandidátusa (1994), az MTA doktora (1998). Akadémiai Díj (1998). Főbb művei: Kiemelt vállalat – beruházás – érdek (1981), Gazdasági mechanizmus, reformtörekvések és nagyvállalati érdekek (1989), Gazdaság és hatalom (1990), A civil társadalomtól a politikai társadalom felé (1994), Útelágazás. Hatalom és értelmiség az államszocializmus után (1994), Az elitek átváltozása (1996), Vadkeleti metszetek (1998), Oroszlánok és globalizáció (1999).

Szalay Béla gyártásvezető, 1989-ben a Magyar Mozi- és Videofilmgyár Vállalat igazgató-helyettese.

Szalay Tamás újságíró, riporter (BBC).

Száll József (1921–2004): illegális kommunista; diplomata, politikus; 1962–1970-ben Magyarország római nagykövete. Magyarországon kémkedéssel vádolják, ezért 1970-ben hazarendelik, ő azonban családjával együtt politikai menedékjogot kér Olaszországban.

Szász Béla (Szombathely, 1910.–) Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, ELTE BTK magyar-francia-művészettörténet. Életút: 1930-ban a Sorbonne-on tanul ösztöndíjasként. Bekapcsolódik az illegális kommunista mozgalomba, tagja lesz a KMP-nek, a Virradat és a Kortárs című lapoknál dolgozik. 1932-ben három havi börtönbüntetésre ítélik. 1937–1939. Párizsban Renoir asszisztense, majd Argentínában újságíró, fényképész. 1946-ban hazatér, a Képes Hét, illetve a Jövendő szerkesztője. 1948–1949. a Külügyminisztérium munkatársa, majd a Földművelésügyi Minisztérium sajtótitkára. 1949-ben letartóztatják, a kínzások ellenére sem tört meg, sem magára, sem vádlott-társaira nem tesz terhelő vallomást a Rajk-perben. Tíz év börtönbüntetésre ítélik, 1954-ben szabadul. 1957-ben Angliába emigrál. 1961-ig az Irodalmi Újság szerkesztője, 1959–1963 között a brüszzeli Szemle kiadója. 1965-től a BBC munkatársa. Minden kényszer nélkül című könyvét több nyelvre is lefordították.

Szatmári Marianna dr. (Budapest, 1931. április 27.– ) orvos. Tanulmányok: Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1949–1955., Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1993–1994. Életút: 1955–1958. a Tétényi Úti Kórház belosztályának orvosa, 1958–1979. a XIII. kerületben körzeti orvos, 1979–1991. XIII. kerület csoportvezető főorvos, 1985–1991. az Egészségügyi Minisztérium alapellátási osztályvezetője, 1991– a WHO magyarországi képviselője. 1960. belgyógyászati, 1974. általános orvosi szakvizsgát tesz. 1988–1990. az ELTE szociológia szakán, 1991–1998. a BKE egészségügyi menedzser szakán oktató. Az orvostudományok kandidátusa (1986). Kiváló Orvos (1988), Batthyány-Strattmann László-díj (1997), Hippokrates Érem, Purkyně Érem. 95 közlemény szerzője.

Székely Ferenc (Budapest, 1952. október 5.– ) újságíró, jogász, dramaturg. Tanulmányok: ELTE JTK, 1972–1977., MÚOSZ Újságíró Iskola, 1978. Életút: 1977–1989. a Magyar Filmhíradó szerkesztője, 1989. a Nyitott Szem c. független videófolyóirat szerkesztője, 1989–1994. a Nap TV főszerkesztője, 1994–1996. az MTV alelnöke, 1996. mb. elnöke. 1979–1989. dokumentumfilmeket rendez a Közel-Keleten, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában. Az Amerikai Újságíróközpont elnökségi tagja. Pethő Sándor-díj (1993), MSZOSZ-díj (1994).

Székely János vezérőrnagy, 1986–1990. a BM Határőrség Országos Parancsnoka.

Szekeres László 1988–1989. a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság környezetvédelmi csoportjának a tagja, a Nagymaros Bizottság titkára, a vízlépcső elleni tüntetések egyik szervezője.

Szelényi Zsuzsanna (Veszprém, 1966. október 6.– ) pszichológus, politikus. Tanulmányok: ELTE BTK, pszichológia, 1985–1992., Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, nemzetközi kapcsolatok, 1992–1994. Életút: 1994–1996. a budapesti Európai Ifjúsági Központ miniszteri biztosa, 1996–1999. igazgató-helyettes. 1988. a FIDESZ, a Szabad Kezdeményezések Hálózata tagja, 1988–1990. a FIDESZ országos választmánya tagja, a külügyi csoport vezetője, 1993–1994. Veszprém megyei elnök, 1993–1994. a Párbeszéd platform szóvivője, 1994. kilép a pártból. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Veszprém megye), 1990–1992. a választási és mandátumvizsgáló bizottság, az Interparlamentáris Unió magyar csoport végrehajtó bizottság tagja, 1992. október–november az oktatási, ifjúsági és sportbizottság, 1992. november–1994. a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság, 1994. a külügyi bizottság tagja, 1994. képviselőjelölt. 1990–1994. az Európa-tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja, 1992–1994. az oktatási és ifjúsági bizottság alelnöke.

Szente Péter újságíró, riporter (BBC).

Szíjártó Károly dr. (1927– ) 1982. október 4. – 1990. február 14. a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze.

Szilágyi János (Budapest, 1936. május 3. –) újságíró. Tanulmányok: Magyar Újságírók Országos Szövetsége Újságíró Iskola, 1958–1960. Életút: 1954–1957. különböző munkákat vállal, 1957–1961. a Rádió gyakornoka, majd munkatársa, 1961. eltanácsolják, 1961–1967. a veszprémi Napló, majd a győri Kisalföld munkatársa, 1964–1965. a Kereskedelmi és Gazdasági Minisztérium sajtóosztályán dolgozik, 1964–1967. a Rádió külső munkatársa, 1967–1980. munkatársa, 1980–1985. az Ádám munkatársa, 1985–1988. a Képes 7, 1988–1990. a Mai Nap főmunkatársa, 1990–1992. a Kurír főszerkesztő-helyettese, 1992–1993. az Európa főmunkatársa, 1993– a Rádió vezető szerkesztője. Pulitzer-emlékdíj (1996). Főbb műsorai: Táskarádió (1969–72), Kettesben (1973–79), Halló, itt vagyok! (1980–89), Senki többet? Harmadszor! (1972–89), könyvei: A nyelvtanulásról (Fülei Szántó Endrével, 1975), Kettesben (1976), Köszönöm az interjút (1985), Halló, itt vagyok! (1986), tv-műsora: Show-bálvány (1996–98).

Szilágyi Júlia dr. pszichiáter. Szilágyi József lánya, aki Nagy Imre miniszterelnök titkárságvezetője volt, Szilágyi Józsefet 1958. április 22-én halálraítélte a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa, két nappal később az ítéletet végre is hajtották.

Szilágyi Sándor (Nyíregyháza, 1954. február 10.– ) újságíró, fotográfus. Tanulmányok: JATE BTK, magyar–történelem, 1972–1975., ELTE BTK, magyar–történelem, 1975–1979. Életút: 1978–1985. a Hétfői Szabadegyetem előadásainak szervezője (magánlakásokon, tiltott témákról), 1978– jelennek meg írásai, 1981–1989. a Beszélő c. szamizdat folyóirat alapító szerkesztője, 1976– Bibó István munkásságát kutatja, 1985–1986. a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola vendégkutatója, ösztöndíjas, 1988–1989. az SZDSZ aktivistája, 1989–1990. a Szabad Európa Rádió külsős riportere, budapesti tudósítója, 1990–1991. Washingtonban a Bayard Rustin Alapítvány ösztöndíjasa, vendégkutató, 1991–1992. a Liga Szakszervezetek sajtófelelőse, 1992–1993. a Magyar Narancs szerkesztője, az MTV Opál szerkesztő-riportereként tv-dokumentumfilmeket készít, 1993– szabadfoglalkozású újságíró és fotográfus. Főbb művei: A szellemi ellenállás jelképe (Bibó-tanulmányok, 1985), Töredék Bibó István életéből (tv-dok.film, 1992), Egy óra a szabadságról (tv-dok.film, 1993), Ostinato (publicisztikai dolgozatok, Bibó-tanulmányok és irod. stúdiumok, 1999), A Hétfői Szabadegyetem és a III/III (interjúk, dok.-ok, 1999).

Szilbereky Jenő dr. (Lugos, Románia, 1917. július 7.–) jogász. Tanulmányok: Szegedi Tudományegyetem JTK, 1935–1939. Életút: 1948–1950. járásbíró, 1950–1953. az Igazságügyminisztérium főelőadója, 1953–1962. a Legfőbb Ügyészségen osztályvezető, 1962–1978. igazságügyminiszter-helyettes, 1978–1980. államtitkár, 1980–1990. a Legfelsőbb Bíróság elnöke, 1990– nyugdíjas. 1952–1977. a JATE JTK egyetemi tanára. 1968–1980. a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület elnöke. A Magyar Jogászszövetség választmányának tagja. 1997– a JATE díszdoktora. Az állam- és jogtudomány kandidátusa (1960), doktora (1973). MTESZ-díj (1973). Főbb művei: Az ügyész a polgári eljárásban (1961), Polgári eljárásjog (egy. tankönyv, társszerző, 1968), Társadalmi fejlődés és polgári eljárás (1973), A polgári eljárás funkciója és hatékonysága (1977), Polgári perjog I–II. (társszerző, 1992–1993).

Szőcs Géza (Marosvásárhely, Románia, 1953. augusztus 21.– ) költő, politikus. Tanulmányok: Babeş-Bolyai Egyetem, Kolozsvár, magyar–orosz, 1978. Életút: 1974–1977. az egyetem Echinox c. lapjának szerkesztője, 1977–1981. az Igazság c. lap irodalmi munkatársa, 1979–1980. Bécsben Herder-ösztöndíjas, 1981–1982. az Ellenpontok c. szamizdat kiadvány szerkesztője, letartóztatják, 1985–1986. a kolozsvári Irodalomtörténet és Nyelvészeti Intézet kutatója, 1986–1989. Genfben újságíró, 1989–1990. a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989– a Magyar Napló állandó munkatársa. 1990. hazatelepül Kolozsvárra, 1992– az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke. 1992– a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1990–1991. az RMDSZ főtitkára, 1991–1993. politikai alelnöke. 1990–1992. szenátor. 1996–1998. a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja. 1996– a Hungária Tv Közalapítvány elnöksége ellenőrző testületének tagja. Füst Milán-jutalom, Graves-díj (1986), az Év Könyve jutalom (1990), Déry Tibor-jutalom (1992), József Attila-díj (1993), Bethlen Gábor-díj (1993). Bécsi Európai Akadémia nagydíja( 2009). Főbb művei: Te mentél át a vízen? (1975), Kilátótorony és környéke (1977), Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás (1979), A szélnek eresztett bábu (1986), Az uniformis látogatása (1987), Kitömött utcák, hegedűk (1988), A sirálybőr cipő (1989), Históriák a küszöb alól (1990), A vendégszerető avagy Szindbád Marienbadban (1992), A kisbereki böszörmények (1995), Ki cserélte el a népet? (1996).

Szűrös Mátyás (Püspökladány, 1933. szeptember 11.– ) politikus, az Országgyűlés elnöke. Tanulmányok: Nemzetközi Kapcsolatok Intézet, Moszkva, 1953–1959., Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1964, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1973. Életút: 1959–1960. a Külügyminisztérium előadója, 1960–1962 .főelőadója, 1962–1965. a berlini nagykövetség harmadtitkára, 1965–1974. az MSZMP KB külügyi osztály politikai munkatársa, 1974–1975. helyettes vezetője, 1975–1978. berlini, 1978–1982. moszkvai nagykövet, 1982–1983. az MSZMP KB külügyi osztály vezetője, 1983–1989. a KB titkára 1951–1956. az MDP, 1956–1989. az MSZMP, 1989– az MSZP tagja, 1978–1989. a KB tagja. 1985– országgyűlési képviselő (1985–1998. Püspökladány, 1998– Hajdú-Bihar megye, 1990– MSZP), 1985–1989. a külügyi bizottság elnöke, 1998– tagja, 1985–1989., 1994–2002. az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti csoport elnöke, a magyar–osztrák tagozat elnöke, 1988–1989. az MSZMP-csoport vezetője, 1989. március–október az Országgyűlés elnöke, 1990–1994 alelnöke, 1989–1990. ideiglenes köztársasági elnök. 1989– az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékbizottság, 1989–1999. az Illyés Közalapítvány, 1996– az Új Nemzeti Színházi Alapítvány elnöke. 2002. kilép az MSZP-ből. Bocskai-díj (1995), Püspökladány és Beregszász díszpolgára. Főbb művei: Hazánk és a nagyvilág (1985), Hazánk és Európa (1987), Magyarságról – külpolitikáról (1989), Cselekvő politikával a magyarságért – 1988–1996. (1997).

Szűts Pál diplomata, 1989-ben bukaresti magyar nagykövet.

Taba Lajos diplomata, 1989-ben prágai magyar konzul.

Tamás Gáspár Miklós (Kolozsvár, Románia, 1948. november 28.– ) filozófus, politikus. Tanulmányok: Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, filozófia, 1966–1967., 1969–1972., Bukaresti Egyetem, klasszika-filológia, 1967–1969. Életút: 1972–1975. az Utunk c. kolozsvári hetilap szerkesztője, 1975–1978. korrektora, 1978– Magyarországon él, 1981. kiutasítják Romániából, 1979–1981. az ELTE BTK filozófiatörténeti tanszékén tudományos munkatárs, ellenzéki magatartása miatt megfosztják állásától, a szamizdat sajtó munkatársa, 1986– amerikai, angol és francia egyetemeken tanít, 1988– a Kelet-Európai Konzervatív Tanács tagja, 1989– az ELTE JTK filozófia tanszékén docens, 1991–1994. az MTA Filozófiai Intézet igazgatója, 1993. a washingtoni Woodrow Wilson Központ kutatója, 1994– a Chicagói Egyetem vendégtanára. 1991– a Magyar Filozófiai Társaság alelnöke. A Magyar Filozófiai Szemle szerkesztőbizottság tagja, 1995– a Világosság szerkesztőbizottság elnöke. A Magyar Narancs főmunkatársa. 1985. országgyűlési képviselőjelöltségét megakadályozzák, 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata szóvivője, 1988–1990. az SZDSZ ügyvivője, 1992–1994. az Országos Tanács elnöke, 1994–1996. tagja. 1990. január–1994. országgyűlési képviselő (1990. január–április Budapest V. kerület, 1990. április–1994. Csongrád megye), 1990. május–1992. február a külügyi bizottság tagja, 1990. július–1994. az IPU magyar csoport elnök-helyettese, 1991. január az SZDSZ frakció vezetőségi tagja, december a Liberális Konzervatív Unió szóvivője. 1990–1994. az IPU magyar-brit tagozata elnöke. A Soros-alapítvány díja (1996). Főbb művei: A teória esélyei (1975), Descartes: A módszerről (1977), A szem és a kéz (1983, franciául 1985), Idola tribus (1989, franciául 1991, angolul 1995), Másvilág (1994), Törzsi fogalmak I–II. (1999), tanulmányok 14 nyelven.

Tamás József vállalkozó, a Vállalkozók Országos Szövetsége titkárságvezetője 1989-ben

Tényi Jenő dr. (Görcsöny, 1932. december 20.– ) orvos, belgyógyász. Tanulmányok: Pécsi Orvostudományi Egyetem, 1951–1957. Életút: 1957–1962. a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikája munkatársa, 1962–1970. a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézet kutatócsoport vezetője, 1970– egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Társadalomorvostani Intézet igazgatója. 1979–1992. az Országos Körzeti Orvosi Intézet igazgatója. A Magyar Társadalomorvostudományi Társaság elnöke. 1987. a Nemzetközi Mezőgazdasági és Faluegészségügyi Társaság elnöke, az Országos Egészségvédelmi Tanács hipertónia munkabizottság vezetője. Kutatási területe: társadalomorvostan, általános orvostan, faluegészségügy, egészségnevelés. Az orvostudományok kandidátusa (1969).

Tirts Tamás (Budapest, 1961. január 2.– ) politikus, országgyűlési képviselő. Tanulmányok: ELTE BTK, magyar–történelem, 1982–1987. Életút: 1979–1982. az OSZK-ban, a Tömegkommunikációs Intézetben és az Országos Műszaki Könyvtárban segédmunkás, 1986–1988. a Dunamenti Mgtsz-ben kazánszerelő, 1988–1989. a budapesti Árpád Gimnázium magyar szakos tanára, 1989–1990. a Gorkij Könyvtár nemzetiségi kutatócsoport tagja, 1989–1990. a Somogyország tudósítója. 1988– a FIDESZ, 1988–1990. június, 1990. december–1993. az országos választmány tagja, 1993–1994. a FIDESZ alelnöke, 1994–1999. a budapesti választmány elnöke. 1990–1993. a FIDESZ Press főszerkesztője. 1990–2006. országgyűlési képviselő (1998. Budapest IX. kerület), 1990–1993. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság, 1993. június–december a kulturális, tudományos, felsőoktatási, tv-, rádió- és sajtóbizottság, 1993–1995., 1998– az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja. 1994– a Fővárosi Közgyűlés tagja, 1995– a turisztikai albizottság elnöke, 1996– a FIDESZ frakcióvezetője.

Torday Vilmos újságíró, riporter (BBC).

Tóth József diplomata, 1989-ben pozsonyi főkonzul.

Tóth Károly (Győrszemere, 1931. április 3. –) református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Református lelkész 1955–1968. a Magyar Református Egyház Zsinati Irodája külügyi osztályának segédlelkésze, majd vezetője. 1956. augusztus 2-án "Tolnai Lajos" ügynök-néven beszervezi a Belügyminisztérium IV., a belső reakció elhárítására szakosodott osztálya. A református teológus hallgatók és az Egyetemes Konventen dolgozó lelkészek között végez ügynöki felderítő munkát, majd a református egyház Külügyi Osztályának vezetői posztján. 1968–1977. a külügyi és sajtóosztály vezetője; 1977-1991. a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke; 1977-1987. és 1989-1991. a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi alelnöke; 1987-1989. a Zsinat lelkészi elnöke; 1980-1991. a MEÖT elnöke; 1958-1971. a Prágai Keresztény Békekonferencia nemzetközi titkára, 1971-1978. főtitkára, 1978-tól elnöke; 1968-tól az EVT nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának tagja, 1983-1991. az EVT Központi Bizottságának és Végrehajtó Bizottságának tagja. 1977-1989. a Református Világszövetség alelnöke; 1988–1990. országgyűlési képviselő és az országgyűlés külügyi bizottságának tagja; 1988–1989. az Elnöki Tanács tagja.

Tőkés László (Kolozsvár, 1952. április 1. –) református lelkész, az 1989-es romániai forradalom hőse, 1990–2009. a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, 2007-től európai parlamenti (EP) képviselő. Tanulmányok: kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 1971–1975. Életút: 1975–1984. Brassóban, majd Désen református segédlelkész. Az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállása, egyházi és kisebbségi természetű kritikai munkássága miatt törvénytelenül kizárják a papság köréből. 1984–1986 között 25 hónapig munkanélküli. 1986–1988. Temesváron segédlelkész, majd rendes lelkész. 1988–1989. az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért folyamatosan zaklatják. 1989. az állami és egyházi hatóságok pert indítanak ellene, megfosztják szószékétől, és a szilágysági Menyő községbe száműzik. Az eseményről tudósít a Magyar Televízió Panoráma című műsora, így a temesvári magyarság értesül a döntésről. Ez később kulcsfontosságúnak bizonyul, mivel az erőszakos kilakoltatás ellenében védelmére kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantja ki a romániai forradalmat. 1990-ben, a forradalom után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front tagja. Ugyanebben az évben megválasztják a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé, valamint a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke lesz. 1990–2004. a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke; 1996– a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke. 1999. megalapítja a Partiumi Keresztény Egyetemet, amelynek elnöki tisztét is betölti. 2003– az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. 2003. megszervezi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), amely a különböző autonómia formák elérését tűzte ki céljául. 2007–2009. Európa Parlamenti képviselő, Európai Zöldek – Európai Szabad Szövetség frakció tagja. 2009. ismét mandátumot szerez az Európa Parlamenti választásokon, az Európai Néppárt frakciójának tagja.

Tőkés Rudolf (Budapest, 1935. március 14.– ) politológus. Tanulmányok: Pécsi Tudományegyetem JTK, 1954–1955., ELTE JTK, 1955–1956., Western Reserve Egyetem, Cleveland, 1957–1959., Columbia Egyetem, New York, 1959–1964. Életút: 1956–az USA-ban él, 1964–1970. a middletowni Wesleyan Egyetem tanársegéde, 1968. a Yale Egyetem politikatudományok vendégtanársegéde, 1969–1970. a Columbia Egyetem kommunikációs ügyek kutatóintézet főmunkatársa, 1970–1974. a Connecticuti Egyetem politikatudományok docense, 1972–1974. a Yale Egyetem politikatudományok vendégdocense, 1975– a Connecticuti Egyetem politikatudományok professzora, az Oxfordi Egyetem St. Antony's College vendégelőadója. 1979–1984. a Connecticuti Egyetem Továbbképző Karának dékán-helyettese. 1976. az új-angliai szlavisztikai társaság elnöke. 1972–1991. a Studies in Comparative Communism társszerkesztője. 1991– a magyar Külügyminisztérium tanácsadója. Főbb művei: Béla Kun and the Hungarian Soviet Republic (1967), Soviet Society and Politics in the 1970s (1974), Dissent in the USSR (szerk., 1976), Eurocommunism and Detente (1978), Opposition in Eastern Europe 1968–1978 (szerk., 1979), Ost-Mittel Europa: Die Herausforderungen der Reformen (1990), A posztkommunizmusból a demokráciába (1990), The Negotiated Revolution: Economic Reforms, Social Change and Political Succession in Hungary, 1957–1990 (1996, magy. A kialkudott forradalom, 1998).

Tölgyessy Péter (Esztergom, 1957. szeptember 15. –) jogász, politikus, politológus. Tanulmányok: ELTE JTK, 1976–1981. Életút: 1981– az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa, alkotmányjogász, érdekképviseleti, közjogi és politikai témájú írásai jelennek meg. 1987. közreműködik a Fordulat és reform megírásában. 1989–1996. az SZDSZ tagja, részt vesz a kerekasztal-tárgyalásokon, 1989. kezdeményezi az aláírásgyűjtést a népszavazás kiírására. 1989–1990., 1992–1994. az SZDSZ ügyvivője, 1989–1996. az Országos Tanács tagja, 1991–1992. az SZDSZ elnöke, 1996. kilép. 1990–2002. országgyűlési képviselő (1990–1994. Komárom-Esztergom megye, 1990–1996. SZDSZ, 1996–1998. független, 1998– Fidesz), 1990–1994. az ügyrendi bizottság, 1990–1992. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság, 1992–1996., 1998–2002. a számvevőszéki bizottság tagja, 1990. április–október az SZDSZ frakcióvezetője. Főbb művei: Gazdasági érdekképviseletek Magyarországon (1988), Elégedetlenségek egyensúlya (1999).

Turos András (Szalaszend, 1944. szeptember 27.– ) rendőrtábornok, országos rendőrfőkapitány. Tanulmányok: Egyesített Tiszti Iskola, BM tagozat, 1966, Tanárképző Főiskola, Szeged, 1966, ELTE JTK, 1979. Életút: 1966–1996. a Belügyminisztériumban teljesít szolgálatot, 1972–1977. a Szerencsi Járási Kapitányság, 1977–1982. az Ózdi Városi-Járási Kapitányság, 1982–1989. a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főkapitányság vezetője, 1987– rendőr vezérőrnagy, 1989–1990. belügyminiszter-helyettes, országos rendőrfőkapitány, 1990–1991. a főkapitány szakmai helyettese, 1991–1996. közbiztonsági helyettese, majd közbiztonsági főigazgatója, 1996– nyugdíjas, 1996–1998. a Szerencsejáték Rt. ügyvezető igazgatója, 1998– a Magyar Posta Rt. vagyonbiztonságért felelős főigazgatója. 1997– az Országos Polgárőrszövetség elnöke.

Havel, Vaclav (Prága, 1936. október 5.– ) drámaíró, cseh köztársasági elnök. Tanulmányok: Prágai Műszaki Egyetem, 1955–1957., Zene-, Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1962–1967. Életút: Különböző színházakban színpadtechnikus, segédrendező, dramaturg, 1968. a Független Írók Körének elnöke, 1970– művei csak nyugaton és szamizdatban jelennek meg, fizikai munkás, többször letartóztatják (összesen öt és fél évet tölt börtönben politikai tevékenységért), a Charta 77 egyik kezdeményezője, szóvivője, 1989. november a Polgári Fórum egyik vezetője, 1989. december–1992. július Csehszlovákia, 1993–2003. Csehország köztársasági elnöke. Az osztrák állam díja az európai irodalomért (1969), Jan Palach-díj (1981), Rotterdami Erasmus-díj (1986), Karl Renner-díj, Olof Palme-díj (1989), Simón Bolívar-díj (1990), Malaparte-díj (1990), Szabadság-díj (1990), Károly-díj (1991), Sonning Kult. Díj (1991), Onassis-díj (1993), Indira Gandhi-díj (1993), Theodor Heuss-díj (1993), Katalán Irod. Díj (1995), Fulbright-díj (1997), Asturia hercegének díja (1997). Főbb művei: színművek: Rodinný večer (1959), Autostop (1961), Zahradní slavnost (színmű, 1963, magy. Kerti ünnepély, 1965), Vyrozumění (1965, magy. Leirat, 1967), Ztížená možnost soustředění (1968), Spiklenci (1970), Žebrácká opera (1972), Audience (1975, magy. Audiencia, 1989), Vernisáž (1975(, Horský hotel (1976), Policie (1977), Soukromý pohled (1978), Protest (1978, magy. Tiltakozás, 1989), Chyba (1983), Oznámení (1983), Largo desolato (1985, magy. Largo desolato, 1989), Pokousení (1985, magy. Kísértés, 1990), Asanace (1987, magy. Területrendezés, 1990), esszék: O lidskou identitu (1984), Dopisy Olze (1985, magy. Levelek Olgához, 1989), Dálkový výslech (1986, magy. Távkihallgatás, 1989), Do různých stran (1990), Letní přemítání (1991), Štyři eseje (1993), Antikódy (1993), pol. beszédek: Vážení občané (1992), Projěvy 1990–1992; 1992–1993; 1994; 1995; 1996 (1993–1994–1995–1996–1997), A kiszolgáltatottak hatalma (1991). Irod.: Eda Kriseová: Václav Havel (1991).

Váncsa Jenő (Brassó, Románia, 1928. október 17.– ) agrármérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Tanulmányok: Agrártudományi Egyetem, 1953. tanárképző, 1966. Életút: 1954–1957. a Környei Állami Gazdaság brigád-agronómusa, majd üzemegységvezetője, 1957–1958. az Agárdi Állami Gazdaság főagronómusa, 1958–1972., illetve az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, 1972–1980. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter-helyettes, 1980–1989. miniszter, 1989– nyugdíjas. 1985–1989. az MSZMP KB tagja. 1967–1975. országgyűlési képviselő, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának tagja, 1972–1979. az Agrártudományi Egyesület elnöke. Eötvös Loránd-díj (1974).

Vargha János (1949–) biológus, újságíró. Életút: 1998– a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója. A Duna Kör alapító tagja. Az Ister Alapítvány kuratóriumának elnöke. Goldman-díj (1990), az Airone c. olasz lap Aranykócsag-díja (1991), Pro natura emlékérem (1991), Goethe-díj (1995).

Várkonyi Péter (Budapest, 1931. április 3. – Budapest, 2008. október 14.) politikus, külügyminiszter. Tanulmányok: Külügyi Akadémia, 1949–1951., ELTE BTK. Életút: 1951–1958. diplomata Washingtonban, Londonban, Kairóban, 1958–1961. a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, 1961–1965. a Minisztertanács Titkárságának munkatársa, 1965–1969. az MSZMP KB külügyi osztályvezető-helyettese, 1969–1980. a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnöke, 1971–1980. államtitkár, 1980–1982. a Népszabadság főszerkesztője, 1982–1983. az MSZMP KB külügyi titkára, 1983–1989. külügyminiszter, 1989–1990. washingtoni nagykövet. 1985–1989. országgyűlési képviselő. 1975–1989. az MSZMP KB tagja. A történettudományok kandidátusa (1969). Főbb művei: A magyar–amerikai államközi kapcsolatok története 1945–1948.

Vásárhelyi Miklós (Fiume, ma: Rijeka, Horvátország, 1917. október 9. – Budapest, 2001. július 31.) politikus. Tanulmányok: Római Egyetem, 1936–1937., Tisza István Tudományegyetem, Debrecen, JTK, 1937–1942. Életút: 1942–1944. munkaszolgálatos, a Gépkereskedelmi Rt. és a Jobe–Vibor Kft. alkalmazottja, 1944–1945. részt vesz a fegyveres ellenállásban, 1945–1949. a Szabadság, a Szabad Nép munkatársa, 1950. a Rádió igazgatója, 1951–1952. a Művelt Nép felelős szerkesztője, 1952–1954. a Hungary–Vengrija főszerkesztője, 1954–1955. a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal elnök-helyettese, elbocsátják, 1955–1956. a Művelt Nép Könyvkiadó könyvtárosa, 1956. november a Minisztertanács sajtófőnöke, a forradalom bukása után Romániába deportálják, 1957. letartóztatják, 1958. a Nagy Imre-perben ötévi börtönre ítélik, 1960. amnesztiával szabadul, szabadfoglalkozású fordító, kiadói lektor, az Élet és Tudomány szerkesztője, 1964. elbocsátják, 1964–1972. egy építőipari ktsz anyagbeszerzője, 1972– az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa, 1973– a Mafilm dramaturgja. 1983–1984. a Columbia Egyetemen vendégprofesszor, 1984–1989. az MTA–Soros Alapítványban, Soros György személyes képviselője, 1989– a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1938. belép a KMP-be, 1938–1941. az óbudai szociáldemokrata ifjúsági szervezet titkára, 1945–1948. az MKP, 1948–1955. az MDP tagja, kizárják, 1956. visszaveszik, 1979. aláírja a Charta '77-tel szolidaritást vállaló nyilatkozatot, 1988. a Szabad Kezdeményezések Hálózata alapító tagja. 1988–1991. a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke, 1992. kilép. 1988– az SZDSZ alapító tagja, 1989– az Országos Tanács tagja. 1990–1994. országgyűlési képviselő (Budapest), a külügyi bizottság tagja, az Interparlamentáris Unió magyar csoport végrehajtó bizottságának tagja, a magyar–olasz baráti csoport elnöke, 1994., 1998. képviselőjelölt. Nagy Imre-emlékplakett (1996), Demény Pál Emlékérem (1997), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (1998). Főbb művei: A hatalom mestersége (1972), A lord és a korona (1974), La rivoluzione ungherese e la sinistra europea (1987), Ellenzékben (1989).

Végvári József állambiztonsági őrnagy hívta fel az ellenzék figyelmét arra, hogy a belügyminiszter állításával szemben mégiscsak zajlik az iratmegsemmisítés a Belügyminisztériumban. 1990. január 5-én a budapesti Bányász moziban a Fidesz és az SZDSZ közös sajtótájékoztatóján jelentették be, a Fekete Doboz 8 perces videofelvételével, valamint "selejtezésig szigorúan titkos" feliratot viselő belügyminisztériumi iratokról készült fénymásolatokkal minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztálya törvényellenesen információkat gyűjtött az utolsó pillanatokban is a nem kommunista pártokról és szervezetekről.

Vig Mónika (1966–1992) A FIDESZ-ben politizál a rendszerváltozás éveiben, választmányi tag. A Magyar Narancs szerkesztője. 1992-ben, a Magyar Narancs hetilappá válásának időszakában tragikus hirtelenséggel, autóbalesetben elhunyt. Vig Mónika emlékére 2002-ban az SZDSZ díjat alapít a magyar liberális nők számára.

Villányi Miklós (Gyűrűs, 1931. március 5.–) politikus, pénzügyminiszter. Tanulmányok: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1953. Életút: 1953–1955. az MTA aspiránsa, 1955–1974. a Pénzügyminisztérium munkatársa, osztályvezető, főosztályvezető, 1974–1982. miniszter-helyettes, 1982–1987. mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, 1987–1989. pénzügyminiszter, 1989– nyugdíjas, a Hungária Biztosító elnöki tanácsadója, a Saldo Pénzügyi és Informatikai Rt. elnöke.

Whittall Klára újságíró, riporter (BBC).

Zimányi Tibor (Törökszentmiklós, 1922. július 23. – Budapest, 2007. agusztus 9.) közgazdász, politikus. Tanulmányok: József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi és Kereskedelmi Kar, 1940–1944. Életút: 1944. a Demokratikus Diákfront ellenállási csoport szervezője, a Magyar Diákok Szabadságfrontja egyik alapítója, a nyilasok bebörtönzik, megszökik, 1945–1948. rendőrtiszt, kilép, 1948. letartóztatják, internálják, Recsken raboskodik, 1952–1955. segédmunkás, 1956. a Tiszakécskei Állami Gazdaság pénztárosa, pénzügyi előadója, majd beruházási előadó, 1956. részt vesz a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottság munkájában, 1957. letartóztatják, 1958. öt évre ítélik, 1960. szabadul, 1960–1962. villanyhegesztő, 1962–1970. fröccsöntő kisiparosoknál dolgozik, műszaki fordító, 1970–1973. a Vilati propaganda osztály munkatársa, 1973–1975. a Lakásépítő Kisipari Szövetkezet pénzügyi osztályvezetője, 1975–1989. az Universal Kisipari Szövetkezet főkönyvelője, 1989– nyugdíjas. 1945. három hónapig az MKP tagja, kilép, 1989– az MDF tagja. 1988. a Recski Szövetség megszervezője, főtitkára, 1994– elnöke. 1989– a Pofosz társelnöke. 1991–1992. a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke, 1992–1993. ügyvezezető elnöke, 1993–1995. elnöke 1991–1995., 1996– a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség elnöke. 1991– a Független Rehabilitációs Bizottság elnöke. 1990–1994. országgyűlési képviselő (MDF), a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság (1992–1994.a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság) tagja, 1994. ez utóbbi alelnöke, 1994. képviselőjelölt.

Kestenbaum, Zvi rabbi, a Commission for the Preservation of America's Heritage Abroad alelnöke.